Ozorai ütközet

Ozorai diadal
Konfliktus1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont1848. október 7.
HelyszínTolna vármegye, Ozora mellett
EredményMagyar győzelem a császáriak felett
Szemben álló felek
 Magyarország Horvátország
 Habsburg Birodalom
Parancsnokok
 Perczel Mór honvéd ezredes
 Görgei Artúr honvéd őrnagy
 Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy
 Nicolaus Philippovich vezérőrnagy
 Karl Roth vezérőrnagy
Szemben álló erők
Ismeretlen számú népfelkelő, 4500 nemzetőr9000 katona, 12 löveg
Veszteségek
csekélyAz egész sereg megadta magát
é. sz. 46° 45′ 59″, k. h. 18° 23′ 35″46.766277777778, 18.39297222222246.766278°N 18.392972°EKoordináták: é. sz. 46° 45′ 59″, k. h. 18° 23′ 35″46.766277777778, 18.39297222222246.766278°N 18.392972°E

Az ozorai ütközet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak meg. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Jellasics horvát bán 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott (szeptember 29-én) és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgei Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék hadtest így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte.

Szintén október 4-én Karl Roth csapatainak elővédje vereséget szenvedett és megadta magát Perczel és Görgei egyesült hadának. Akkor visszafordultak és aznap éjszaka értek Kálozra, de a helyi lakosság néhány fegyverese felszedte a hidat. A túlpartról tüzet nyitottak a horvát katonákra. Az éjszakai lövöldözésben néhány horvát meghalt, és Roth csapatai csak másnap tudtak bevonulni Kálozra, majd tovább vonult Keresztúr és Soponya felé. Traugott István kapitány, aki egységével aznap érkezett Abára, az osztrákok közeledésének hírére délután Keresztúr felé vette az irányt. Közben arról értesült, hogy az ellenség betört Abára, így parancsot adott az ellenséges erők megsemmisítésére, amelyben a Hunyadi-csapat[1] is részt vett. A felkelt nép segítségével sikerült kiverni az ellenséget Abáról.[2]

Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. A Sióhoz közelítő horvátokat a nemzetőrök puskatűzzel fogadták. Roth megpróbált Csapóval tárgyalni a szabad elvonulásról, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalást Perczel István, Csapó Vilmos altisztje tolmácsolta. Csapó őrnagy a megtévesztés és a látszattúlerő taktikáját választotta. Hamis csapatmozgással, dobpergéssel, trombitaszóval, kiéheztetéssel rombolta az amúgy is demoralizált horvátok morálját. Október 7-én reggel megérkeztek Perczel és Görgei csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető, a szabadságharc történetében ekkor ejtette egyszerre a legtöbb hadifoglyot a magyar haderő. Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért, az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő, Csapót pedig ezredessé.

Jegyzetek

  1. Hunyadiról elnevezett szabadcsapat: 50. zászlóalj (Lásd még: [ itt ])
  2. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. november 28.)

Források

  • Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, ISBN 9634343325
  • Magyarország hadtörténete két kötetben, ISBN 9633263328
Sablon:1848 összefoglaló táblázat
  • m
  • v
  • sz
Résztvevők
a magyar oldalon
Résztvevők
az osztrák oldalon
Események, csaták
1848
Arad ostroma · Bábolnai ütközet · Komárom ostroma (1848–49) · Lipótvár ostroma · Móri ütközet · Ozorai ütközet · Pákozdi csata · Perlaszi ütközet · Schwechati csata
1849
Függetlenségi nyilatkozat  · Erdélyi vérengzés  · Téli hadjárat  · Tavaszi hadjárat  · Komárom ostroma
Branyiszkói ütközet · Buda ostroma · Debreceni csata · Déva ostroma · Eszék ostroma · Iglói rajtaütés  · Isaszegi csata · Kassai ütközet · Komáromi csaták  · Kápolnai csata · Piski csata · Segesvári csata  · Szolnoki csata  · Szőregi csata · Temesvár ostroma · Temesvári csata · Tétényi csata · Tömösi-szorosi csata · Turai csata · Váci csata (április 10.) · Váci csata (július 17.)  · Vízaknai ütközet
Hadsereg létszáma
A magyar kormány csapatai
Kb. 150 000 fő, 464 tábori és 393 várlöveg
Osztrák császári csapatok
Kb. 165 000 fő, 770 löveg
Orosz cári csapatok
193 000 fő, 584 löveg
  • 1848–49-es forradalom és szabadságharc Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap