Pásztory Edith

Pásztory Edith (Ditta Pásztory-Bartók)
Született	1903. október 31.[1][2][3] Rimaszombat[4]
Elhunyt	1982. november 21. (79 évesen)[1][2] Budapest[5]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Bartók Béla (1923–)
Gyermekei	Bartók Péter
Foglalkozása	zongorista
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1922 – nem ismert)
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1963)
Sírhelye	Farkasréti temető (60/1-főút-9/12)[6][7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pásztory Edith témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pásztory Edith (ismertebb nevén Bartókné Pásztory Ditta) (Rimaszombat, 1903. október 31. – Budapest, 1982. november 21.) zongoraművész, érdemes művész (1963), Bartók Béla második felesége.

Életútja

Pásztory Gyula matematika–fizika szakos gimnáziumi tanár és Petrovics Kornélia zongoratanárnő leányaként született. Somogyi Mórnál, a Budapesti Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével fejezte be.

Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt 1938. január 16-án. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban.

1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul Bartókkal együtt hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott. Haza, Bartók halála miatt, már csak ő térhetett. (A sok helyen megjelenő tévhittel szemben Pásztory Ditta nem volt zsidó származású – evangélikus és görög katolikus szülők gyermeke –, azonban Bartók humanizmusából fakadóan sorsközösséget vállaltak a nemzeti szocialista diktatúra által embertelen elbánásban részesülőkkel.)

1946-tól ismét Budapesten élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és az USA-ban.

Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, hét darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot.

Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett.

Jegyzetek

Források

• Schelken Pálma: Emlékezés egy halk szavú művészasszonyra. Evangélikus Élet. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
• Baranyi Anna–Büky Virág–F. Dózsa Katalin: Egy különleges életút tanúi. Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban / Witnesses of an extraordinary path of life. The legacy of Ditta Pásztory-Bartók at the Museum of Music History; szerk. Gombos László, angolra ford. Németh István Csaba; MTA BTK ZTI Zenetörténeti Múzeum, Budapest, 2017