A Tabánban a Fehér Sas téren állt évszázadokig a pellengér. Az alsó perem magasságában volt a széles deszka-állvány, oda kötötték ki kalodába a bűnösöket, közszemlére kitéve őket, s a kőoszlopra akasztották ki a cédulát, amelyen mindenki olvashatta, hogy milyen bűnt követett el a kipellengérezett
A pellengér(szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz, amelynek nevelő-elrettentő-visszatartó ereje a nyilvánosságban rejlett. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet.
Magyarországon II. József tiltotta be a pellengér alkalmazását.[1]
Neve
Neve a középkori latin pilloria szóból származhat, ami valószínűleg az „oszlop, kőakadály” jelentésű pila szó diminutív (kicsinyített) alakja.
A pellengérre állítás híres, a világsajtót bejárt esetei történtek Kínában a kulturális forradalom (1966–1976) első éveiben. Ekkor a Mao Ce-tung által elindított terror részeként a vörösgárdista fiatalok számos értelmiségit, köztük egyetemi tanárokat tettek közszemlére köztereken, nyilvános helyeken, nyakukban szégyentáblával.[3][4]
dél-dunántúli házvidék · északi vagy palóc házvidék · keleti vagy erdélyi házvidék · középmagyar vagy alföldi házvidék · nyugati vagy délnyugat-dunántúli házvidék · népi barokk · népi klasszicizmus
Lakóháztípusok
barlanglakás · veremház (putri) · kör alaprajzú épület · soros alaprajzú ház · nyújtott, soros alaprajzú ház · hosszúház · görbe ház · keresztszárnyas ház · keresztszínes ház · kerített ház · szárazbejárásos ház · lábasház
Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
