Pierre-Joseph Proudhon

Nem tévesztendő össze a következővel: Pierre-Paul Prud’hon.

Pierre-Joseph Proudhon
Gustave Courbet festménye (1865)
Született	1809. január 15. Besançon
Elhunyt	1865. január 19.(56 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia[1][2][3]
Házastársa	Euphrasie Proudhon (1849. december 31. – nem ismert)[4]
Gyermekei	Catherine Henneguy
Foglalkozása	közgazdász szociológus politikus újságíró filozófus író nyomdász
Tisztsége	a francia nemzetgyűlés tagja
Sírhelye	Montparnasse-i temető
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Franciaország 19. század
Iskola/Irányzat	anarchizmus
Akik hatottak rá	Marcus Tullius Cicero Hugo Grotius Victor Cousin Jean-Jacques Rousseau Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon Karl Marx Georg Wilhelm Friedrich Hegel
Fontosabb művei	Mi a tulajdon?
Pierre-Joseph Proudhon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Joseph Proudhon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pierre-Joseph Proudhon (Besançon, 1809. január 15. – Párizs, 1865. május 14.) francia libertárius szocialista-anarchista elméletalkotó, újságíró, „az anarchizmus atyja”: az anarchizmus elméletének egyik megalkotója és egyik legnagyobb hatású képviselője, nemzetgazdász, társadalomkritikus.

Műveltségét autodidakta módon szerezte, első olvasmányai a Biblia és Charles Fourier művei voltak. 1837-ben elnyerte a Besançoni Akadémia hároméves ösztöndíját. Ösztöndíjas tanulmányainak eredménye 1840-ben megjelent „Mi a tulajdon?” című könyve. Szerinte a tulajdon lopás, mivel nem saját munkán és a méltányos cserén alapul, hanem a termelőeszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, amely az idegen munka jogtalan kisajátítását eredményezi, és egyenlőtlen cserét tesz lehetővé. A magántulajdon elutasításának gondolatából következik minden tekintély, főként az állam és Isten elutasítása. Proudhon szerint a kormányzás valódi formája az anarchia.

Közgazdasági nézetei

1846-ban jelent meg a gazdasági kérdésekkel foglalkozó „A gazdasági ellentmondások rendszere vagy a nyomor filozófiája” című könyve. Vizsgálódásait az érték elemzésére építi. Azt tartja, hogy a használati érték és a csereérték között állandó ellentmondás van. A szükségesnél nagyobb mennyiségben előállított áru, mint használati érték tömegének növekedése együtt jár csereértékének csökkenésével. Használati érték szempontjából a termelőre nézve a minél nagyobb termékbőség a kedvező, míg a csereérték szempontjából a termék minél nagyobb ritkasága. A használati érték és a csereérték ellentmondása akkor oldódik fel, ha a terméket a társadalmi szükségleteknek megfelelő arányban termelik, ekkor a termelők az áru teljes értékét (amit Proudhon is az áruban levő munkamennyiséggel határozott meg) realizálják és a csereérték egybeesik az értékkel. Proudhon azt tartja, hogy a termék értékének nagysága közvetlenül kifejezi a jószág abszolút társadalmi hasznosságát. A hasznos javak nagy mennyiségben fordulnak elő, ezért kicsi a csereértékük, míg a haszontalanok ritkák és magas a csereértékük.

A kapitalizmusban Proudhon szerint anarchia uralkodik, mert nincs központi hatalom, ami a termelést a szükségleti arányoknak megfelelően szervezné, ezért a termékek nem értékükön cserélődnek. A pénz az egyedüli, ami az államhatalom által megállapított szilárd értékkel bír és mindig értékén cserélődik emiatt. Ez a pénz rendkívüli hatalmának az oka. Proudhon következtetése ebből az, hogy minden termelőt pénztulajdonossá kell tenni. Ennek elérésére egy központi árubankot képzelt el, ahol minden termelő pénzre válthatná a bank által megállapított áron az áruját. A munkások pedig kamatmentes hitelt kapnának a banktól, hogy termelőeszközöket vehessenek és termelőkké váljanak. (Proudhon ezáltal megoldottnak gondolta a kisárutermelők realizálási problémáját, de arra nem adott választ, hogy a bank hogyan tudja az általa megvásárolt valamennyi árut értékesíteni.)

Karl Marx 1847-ben A filozófia nyomorúsága c. művében és más munkáiban szigorú bírálatnak vetette alá Proudhon elméleti és politikai nézeteit.

Magyarul

• Marx és Proudhon / Marx: A filozófia nyomorúsága / Pierre-Joseph Proudhon: A nyomorúság filozófiája; összeáll., előszó Haskó Katalin, szerk. Lukács Katalin, Proudhon-részletek ford. Lukács Katalin, Petőcz György; Kossuth, Bp., 1988

Jegyzetek

Források

• Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
• Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt (Tankönyvkiadó, 1976)
• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 152–153. o. ISBN 963-9257-14-1  

További információk

• Plechanoff György: Szoczializmus és anarchizmus. Stirner, Proudhon, Bakunin, az epigónok; közli Szirányi László; Népolvasótár, Bp., 1897
• Karl Marx: Anti-Proudhon. A filozófia nyomorúsága. Engels jegyzeteivel; ford. Braun Soma, átdolg., kieg., utószó Erdélyi Kálmán; Népszava, Bp., 1946 (Világosság könyvtár)
• Karl Marx: A filozófia nyomora. Válasz Proudhon úr "A nyomor filozófiája" című művére; Szikra, Bp., 1952 (A marxizmus-leninizmus kis könyvtára)