Sándorhomok

Sándorhomok (Nisipeni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Lázári
Rang	falu
Községközpont	Lázári
Irányítószám	447172
SIRUTA-kód	137997
Népesség
Népesség	790 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	788
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	121 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 54′ 09″, k. h. 22° 54′ 12″47.902607, 22.90342447.902607°N 22.903424°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 09″, k. h. 22° 54′ 12″47.902607, 22.90342447.902607°N 22.903424°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Sándorhomok (románul Nisipeni) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmár megye északi részén, Szatmárnémetitől északra, Mikolától nyugatra fekvő település.

Története

A település és környéke már az ősidők óta lakott hely volt. Környékén kő, bronz és népvándorláskor kori leletek kerültek elő.

A 15. században tűnik fel neve az oklevelekben, nevét már akkor is Homoknak írták. Birtokosai ekkor a Csernavoday, Károlyi, Drágfi, Matucsinay családok voltak, mellettük még mások is kisebb részeket kaptak.

1493-ban Csernavoday Elek a saját részét 400 arany forintért Matucsinay Miklósnak zálogosította el.

1406-ban egy határjáró oklevél említi Kisnémeti földjét, melyet Homok-tól a Nádasd folyó választja el. Ebből következtethető, hogy ezen a helyen csak akkor laktak, amikor az áradások miatt nem maradhattak Aggnémetiben.

Homok falu a 16. században gyakran cserélt gazdát.

1526-ban a Derecsényi, Tegzes, Ormós, Tárkányi családok birtoka volt, azonban a Derecsényiek hűtlensége miatt birtokrészüket 1515-ben Anarcsy Péter kapta meg.

1640-ben Torday János és Anarcsy György felesége, Göd Judit kapnak részt benne.

1651-ben Csalay László, a Perényiek és Kállay Katalin adományt nyernek az egész helységre.

1652-ben Lónyay Zsigmond, 1687-ben Károlyi László kap itt részbirtokot.

1717-ben a falut a környező mocsarak mentették meg a tatárdúlástól.

Az 1700-as évek végén több birtokosa is volt: a Járdánházi, Berenczei Kováts, Magyaraldi Boros, Daróczy, Kanizsai, Nagy, Udvarhelyi, Szijártó és Gödényházi Gödény családok, melyek egészen a 19. század közepéig birtokoltak itt.

A 20. század elején legnagyobb birtokosa Kováts Jenő és Sándor, valamint Gödény Sándor voltak.

A falu határába olvadt Szigetpuszta egykori település is, mely a Szigetfőnek nevezett részen, a Sár partján feküdt, ott ahol Lázári erdeje volt.

Sziget puszta

Szigetpuszta nevét először egy 1406-ból származó határjáró oklevél említi.

1449-ben birtokosa Szepesi Péter és István volt.

1493-ban Csernavodai Egyed és Matucsinay Miklós volt itt birtokos.

1526-ban a Derecsényiek, 1545-ben Anarchy Péter, 1553-ban Radák György, 1554-ben Bacskay Péter, 1651-ben a Kállay lányok, 1652-ben Lónyay Zsigmond volt Sziget puszta birtokosa.

Később a település megszűnt, és a szomszédos határokba olvadt.

Nevezetességek

• Református templom – A 15. században épült. 1800-ban a község egy részével leégett, de később újra helyreállították.
• Berenczei Kováts-kúria

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek