SPARC

A SPARC (skálázható processzor-architektúra, a Scalable Processor Architecture szavakból) a Sun Microsystems által kifejlesztett 32 és 64 bites RISC típusú utasításkészlet-architektúra (ISA). A SPARC ISA tervezése a Sun-nál 1984-ben kezdődött,^[1] 1986-ban a Sun és a Fujitsu együttműködésével elkészültek az első SPARC V7 architektúrájú processzorok,^[2][3] 1987 közepén pedig piacra kerültek a SPARC processzoros Sun-4 munkaállomások.^[4]

A SPARC egy bejegyzett védjegy, amely a SPARC International, Inc. konzorcium tulajdona. Ez a szervezet 1989-ben alakult a SPARC architektúra terjesztésének elősegítése, valamint a konformancia-ellenőrzések biztosítása és védjegyek kezelése céljából. A kezdetben 32 bites SPARC architektúrát a Sun Sun-4-es munkaállomások és szerverek számára fejlesztették ki, amellyel a korábbi, Motorola 68000-es processzorokat használó Sun-3-as rendszereket kívánták felváltani. Később kifejlesztették az architektúra a 64 bites verzióját; a 64 bites SPARC processzorok változatait a Sun Microsystems, Solbourne, Fujitsu és más gyártók szimmetrikus multiprocesszoros (SMP) és ccNUMA technológiákat használó gépeikben alkalmazzák.

A SPARC International nyílttá kívánta tenni az architektúrát a kialakítás minél szélesebb körben való elterjesztése érdekében. Ennek egyik lépéseként a licencet több gyártónak is átadta, pl. a Texas Instruments, Atmel, Cypress Semiconductor és Fujitsu cégeknek. Ennek köszönhetően mára a SPARC architektúra teljesen nyílt és nem kötődik egyetlen tulajdonoshoz.

2006 márciusában a Sun Microsystems kiadta az UltraSPARC T1 mikroprocesszor terveit nyílt forrásként, OpenSPARC T1 néven; a teljes dokumentáció hozzáférhető az OpenSPARC.net webhelyen. 2007-ben ugyanígy közzétette az UltraSPARC T2 processzor terveit, OpenSPARC T2 néven.^[5]

A SPARC processzor újabb keletű kereskedelmi célú megvalósításai a Fujitsu Laboratories Ltd. által 2009 júniusában megjelentetett SPARC64 VIIIfx típusú „Venus” kódnevű processzor (nyolc mag, 2 GHz, 128 GFLOPS), amelyet a 8 petaFLOPS teljesítményt elérő japán szuperszámítógépben, a „K computer”-ben használnak, ezután a 2012 augusztusában bemutatott SPARC64 X „Athena” processzor.^[6] Az Oracle Corporation továbbra is fejleszti SPARC processzorsorozatát, amelynek legújabb tagjai a 2011 szeptemberében megjelent 2,85–3,0 GHz órajelen működő SPARC T4, és a 2013 márciusában bevezetett 3,6 GHz-en futó 16 magos SPARC T5 processzor.

2017. szeptember 1-én, az Oracle Labs-ben 2016 novemberében kezdődött elbocsátások és az M8-as processzor befejezése után az Oracle saját berkein belül megszüntette a SPARC architektúrájú processzorok további tervezését. A texasi Austinban működő processzormag-fejlesztő csoport nagy részét elbocsátották, akárcsak a kaliforniai Santa Clarában és a massachusettsi Burlingtonban működő csapatokat.^[7][8]

 

Általános jellemzők

A SPARC architektúrára nagy hatással voltak a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben kifejlesztett korai RISC I és RISC II architektúrák és az IBM 801. Ezek a korai RISC kialakítások igen minimalisták voltak, a lehető legkevesebb utasítást tartalmazták és célként tűzték ki az összes utasítás lehetőleg egy órajelciklus alatti végrehajtását. Hasonlóképpen a MIPS-architektúra kezdeti verzióiból szintén hiányoztak az olyan bonyolultabb utasítások, mint például a szorzás és osztás. A RISC processzorokban alkalmazott ugrási késleltetési rés (branch delay slot) szintén megjelenik a SPARC processzoroknál.

A SPARC processzorok sok általános célú regisztert tartalmaznak, ezek száma akár 160 is lehet. Ezek közül a szoftverek bármely tetszőleges időpontban csak 32-t láthatnak – 8 globális regiszter (az egyik közülük a g0, fixen rögzített nulla értékű, tehát csak 7 használható regiszterként), a többi 24 a regiszterveremben helyezkedik el. Ezt a 24 regisztert hívják regiszterablaknak, ezeket használják szubrutinhíváskor és -visszatéréskor, ez az ablak mozog fel és le a regiszterveremben. Az ablakok helyzete előre definiált. Minden ablak rendelkezik 8 lokális regiszterrel és megoszt még nyolcat a szomszédos ablakkal. A megosztott regisztereket függvényparaméter-átadásra vagy értékek visszaadására használják, a lokális regisztereket a helyi / adott függvényben lokális értékek tárolására használják függvényhívások között.

A skálázhatóság azt jelenti, hogy a SPARC specifikáció lehetővé teszi különböző felépítésű processzorok megvalósítását, a beágyazott rendszerek processzoraitól kezdve a nagy, szerverekbe szánt processzorokig, amelyekben mindben megtalálható ugyanaz az alap, nem privilegizált utasításkészlet. Az architektúra egyik skálázható paramétere a megvalósított regiszterablakok száma: a specifikáció lehetővé teszi 3-tól 32-ig terjedő számú regiszterablak megvalósítását. Eszerint egy processzor tartalmazhat 32 regiszterablakot, a hívási verem maximális hatékonysága céljából; vagy tartalmazhat mindössze 3-at, ami a kontextusváltás idejét csökkenti, de akár a két szám között akármennyit. Hasonló regiszterfájl-tulajdonságokkal más architektúrák is rendelkeznek, ilyenek pl. az Intel i960, IA-64 és az AMD 29000 (utóbbinál a regiszterablak mérete nem rögzített, hanem változó).

Az architektúrának mára több revíziója is megjelent. A nyolcas verzióban pl. megjelent a hardveres szorzás és osztás.^[9][10] A kilences verzió legjelentősebb változása, hogy az architektúra 64 bites bővítést kapott; az 1994-ben közzétett SPARC-V9 specifikációban megjelent a 64 bites adat- és címkezelés.^[11]

A SPARC Version 8 szerint a lebegőpontos regiszterfájl 16 dupla pontosságú regisztert tartalmaz. Ezek közül mindegyik használható két egyszeres pontosságú regiszterként, ami így összesen 32 egyszeres pontosságú regisztert biztosít. A páratlan és páros számú dupla pontosságú regiszterek négyszeres pontosságú regiszterekké foghatók össze, ezáltal 8 négyszeres pontosságú regiszter használható. A SPARC Version 9 még további 16 dupla pontosságú regisztert adott a készlethez (amelyek szintén 8 négyszeres pontosságú regiszterként is elérhetők), azonban ezeket az új regisztereket már nem lehet egyszeres pontosságú regiszterként használni.

Megjelent a „tagged integer” típusú összeadás és kivonás, amelyben az értékek két alsó bitje nem vesz részt a számításban – ez gyorsítja az ML, Lisp és más, hasonló típust használó nyelvek futtatási környezeteinek működését.

A SPARC-V8 architektúra kizárólag a big-endian bájtsorrendet támogatta. A 64 bites SPARC-V9 architektúra az utasításokban big-endian bájtsorrendet használ, de az adatok bájtsorrendje lehet big-endian vagy little-endian, a választást az alkalmazás load/store utasításainak szintjén lehet meghatározni, vagy memórialaptól függően, az MMU szintjén. Ez előnyös lehet az önmagukban little-endian sorrendet használó eszközökkel (pl. PCI busz) való adatcsere esetén.

Története

Az architektúrának három nagyobb revíziója volt. Az első közzétett verzió az 1986-ban megjelent 32 bites SPARC Version 7 (V7). A SPARC Version 8 (V8), egy javított architektúra-leírás, 1990-ben jelent meg. A főbb eltérések a V7 és V8 között az egészértékű szorzó és osztó utasítások megjelenése, és a 80 bites kiterjesztett pontosságú lebegőpontos aritmetika 128 bites négyszeres pontosságú adattípussal és aritmetikával való kiterjesztése. A SPARC V8 szolgált az IEEE 1754-1994 sz. szabvány alapjául, amely az IEEE 32 bites mikroprocesszor-architektúrájának szabványa (utasításkészlet, regisztermodell, adattípusok, opkódok és koprocesszor-interfész definíció).

A SPARC Version 9, a SPARC 64 bites architektúrája 1993-ban jelent meg, a SPARC International kiadásában. A SPARC Architektúra Bizottság fejlesztette ki, amelynek tagjai a következők: Amdahl Corporation, Fujitsu, ICL, LSI Logic, Matsushita, Philips, Ross Technology, Sun Microsystems és a Texas Instruments.

2002-ben a Fujitsu és a Sun közzétette a SPARC Joint Programming Specification 1 (JPS1) specifikációt, amely a két cég által készített processzorokban azonos módon megvalósított processzorfunkciókat írta le („Commonality”). Az első JPS1 specifikációnak megfelelő CPU-k a Sun UltraSPARC III és a Fujitsu SPARC64 V processzorai voltak. A JPS1 által nem lefedett funkcionalitás a processzorok külön „megvalósítási függelék”-ében („Implementation Supplements”) vannak leírva.

2006 elején a Sun kiadott egy bővített architektúra-specifikációt, az UltraSPARC 2005-öt (UltraSPARC Architecture 2005). Ez nem csak a privilegizált és nem privilegizált részeket tartalmazta a SPARC V9-ből, hanem ráadásul minden architekturális bővítést is, például a CMT, hiperprivilegizált, VIS 1 és VIS 2 vizuális utasításkészlet-bővítéseket, amelyek jelen vannak a Sun UltraSPARC processzoraiban az UltraSPARC T1 implementáció óta. Az UltraSPARC 2005 architektúra tartalmazza a Sun standard kiterjesztéseit és teljes mértékben megfelel a SPARC V9 Level 1 specifikációnak.

2007-ben a Sun kiadta az UltraSPARC 2007 architektúra (UltraSPARC Architecture 2007) specifikációt, ennek az UltraSPARC T2 típus felel meg.

Az architektúra biztosítja a folyamatos bináris alkalmazás-kompatibilitást az első, 1987-es SPARC V7-től kezdve egészen a Sun UltraSPARC architektúra implementációkig.

A SPARC különböző megvalósított változatai közül nagyon népszerű volt a Sun SuperSPARC és UltraSPARC-I változat, ezeket használták referenciarendszernek a SPEC CPU95 és CPU2000 teljesítménytesztekhez (benchmarks). A 296 MHz-es UltraSPARC-II a SPEC CPU2006 benchmark referenciarendszere.

A SPARC architektúra licenceit több cég megszerezte és ennek alapján különböző implementációkat fejlesztettek ki és gyártottak, köztük az alábbiak:

• Afara Websystems
• Bipolar Integrated Technology (BIT)
• C-Cube
• Cypress Semiconductor
• Moszkvai SPARC Technológiai Központ (МЦСТ) SPARC termékvonala (R100, R150, R500, R500S, R1000)
• Fujitsu és Fujitsu Microelectronics
• HAL Computer Systems
• Hyundai
• LSI Logic
• Magnum Semiconductor
• Meiko Scientific
• Metaflow Technologies
• Prisma
• Ross Technology
• Parsé Semiconductor Co.
• Scientific Atlanta
• Solbourne Computer
• Weitek

SPARC64

Bővebben: SPARC64

A Fujitsu (kezdetben HAL Computer Systems nevű leányvállalatán keresztül) 1995 óta tervez SPARC V9 specifikációnak megfelelő processzorokat, amelyek a SPARC64 márkanév alatt futnak. Ide tartozik a SPARC64 V is,^[12] amit a Fujitsu PRIMEPOWER szervercsalád használ;^[13] és a SPARC64 VI, amit a Sun és a Fujitsu a SPARC Enterprise M osztályú szervercsalád használ. 2008 közepétől kezdték meg a SPARC64 VII processzorok szállítását, amelyeket szintén az M osztályú szerverekben használnak fel.

SPARC mikroprocesszorok adatai

Ebben a táblázatban a SPARC processzorok néhány jellemző adata látható. Az oszlopok: órajel-frekvencia MHz-ben, architektúraverzió, kiadás éve, szálak száma (szálak egy magban × magok száma), gyártási processz (mikron), tranzisztorok száma (millió), lapkaméret (mm²), I/O lábak száma, disszipáció (watt), feszültség, gyorsítótárak mérete: Dcache: adat-cache, Icache: utasítás-gyorsítótár, utasítások, L2 és L3 (KiB).

név (kódnév)	modell	órajel fr. (MHz)	arch. verzió	kiadás éve	szálszám[megj 1]	processz (µm)	tr. szám (millió)	lapkaméret (mm²)	I/O lábak	disszipáció (W)	feszültség (V)	L1 Dcache (KiB)	L1 Icache (KiB)	L2 cache (KiB)	L3 cache (KiB)
SPARC	(különféle), pl. MB86900[megj 2]	14,28–40	V7	1987-1992	1×1=1	0,8–1,3	~0,1–1,8	--	160–256	--	--	0–128 (egyesített)		nincs	nincs
microSPARC I (Tsunami)	TI TMS390S10	40–50	V8	1992	1×1=1	0,8	0,8	225 ?	288	2,5	5	2	4	nincs	nincs
SuperSPARC I (Viking)	TI TMX390Z50 / Sun STP1020	33–60	V8	1992	1×1=1	0,8	3,1	--	293	14,3	5	16	20	0-2048	nincs
SPARClite	Fujitsu MB8683x	66–108	V8E	1992	1×1=1	--	--	--	144, 176	--	2,5/3,3 V-5,0 V, 2,5 V-3,3 V	1, 2, 8, 16	1, 2, 8, 16	nincs	nincs
hyperSPARC (Colorado 1)	Ross RT620A	40–90	V8	1993	1×1=1	0,5	1,5	--	--	--	5 ?	0	8	128-256	nincs
microSPARC II (Swift)	Fujitsu MB86904 / Sun STP1012	60–125	V8	1994	1×1=1	0,5	2,3	233	321	5	3,3	8	16	nincs	nincs
hyperSPARC (Colorado 2)	Ross RT620B	90–125	V8	1994	1×1=1	0,4	1,5	--	--	--	3,3	0	8	128-256	nincs
SuperSPARC II (Voyager)	Sun STP1021	75–90	V8	1994	1×1=1	0,8	3,1	299	--	16	--	16	20	1024-2048	nincs
hyperSPARC (Colorado 3)	Ross RT620C	125–166	V8	1995	1×1=1	0,35	1,5	--	--	--	3,3	0	8	512-1024	nincs
TurboSPARC	Fujitsu MB86907	160–180	V8	1996	1×1=1	0,35	3,0	132	416	7	3,5	16	16	512	nincs
UltraSPARC (Spitfire)	Sun STP1030	143–167	V9	1995	1×1=1	0,47	3,8	315	521	30[megj 3]	3,3	16	16	512-1024	nincs
UltraSPARC (Hornet)	Sun STP1030	200	V9	1998	1×1=1	0,42	5,2	265	521	--	3,3	16	16	512-1024	nincs
hyperSPARC (Colorado 4)	Ross RT620D	180–200	V8	1996	1×1=1	0,35	1,7	--	--	--	3,3	16	16	512	nincs
SPARC64	Fujitsu (HAL)	101–118	V9	1995	1×1=1	0,4	--	többchipes	286	50	3,8	128	128	--	--
SPARC64 II	Fujitsu (HAL)	141–161	V9	1996	1×1=1	0,35	--	többchipes	286	64	3,3	128	128	--	--
SPARC64 III	Fujitsu (HAL) MBCS70301	250–330	V9	1998	1×1=1	0.24	17.6	240	--	--	2.5	64	64	8192	--
UltraSPARC IIs (Blackbird)	Sun STP1031	250–400	V9	1997	1×1=1	0,35	5,4	149	521	25[megj 4]	2,5	16	16	1024 vagy 4096	nincs
UltraSPARC IIs (Sapphire-Black)	Sun STP1032 / STP1034	360–480	V9	1999	1×1=1	0,25	5,4	126	521	21[megj 5]	1,9	16	16	1024–8192	nincs
UltraSPARC IIi (Sabre)	Sun SME1040	270–360	V9	1997	1×1=1	0,35	5,4	156	587	21	1,9	16	16	256–2048	nincs
UltraSPARC IIi (Sapphire-Red)	Sun SME1430	333–480	V9	1998	1×1=1	0,25	5,4	--	587	21[megj 6]	1,9	16	16	2048	nincs
UltraSPARC IIe (Hummingbird)	Sun SME1701	400–500	V9	1999	1×1=1	0,18 Al	--	--	370	13[megj 7]	1,5-1,7	16	16	256	nincs
UltraSPARC IIi (IIe+) (Phantom)	Sun SME1532	550–650	V9	2000	1×1=1	0,18 Cu	--	--	370	17,6	1,7	16	16	512	nincs
SPARC64 GP	Fujitsu SFCB81147	400–563	V9	2000	1×1=1	0,18	30,2	217	--	--	1,8	128	128	8192	--
SPARC64 GP	--	600–810	V9	--	1×1=1	0,15	30,2	--	--	--	1,5	128	128	8192	--
SPARC64 IV	Fujitsu MBCS80523	450–810	V9	2000	1×1=1	0,13	--	--	--	--	--	128	128	2048	--
UltraSPARC III (Cheetah)	Sun SME1050	600	V9 / JPS1	2001	1×1=1	0,18 Al	29	330	1368	53	1,6	64	32	8192	nincs
UltraSPARC III (Cheetah)	Sun SME1052	750–900	V9 / JPS1	2001	1×1=1	0,13 Al	29	--	1368	--	1,6	64	32	8192	nincs
UltraSPARC III Cu (Cheetah+)	Sun SME1056	1002–1200	V9 / JPS1	2001	1×1=1	0,13 Cu	29	232	1368	80[megj 8]	1,6	64	32	8192	nincs
UltraSPARC IIIi (Jalapeño)	Sun SME1603	1064–1593	V9 / JPS1	2003	1×1=1	0,13	87,5	206	959	52	1,3	64	32	1024	nincs
SPARC64 V (Zeus)	Fujitsu	1100–1350	V9 / JPS1	2003	1×1=1	0,13	190	289	269	40	1,2	128	128	2048	--
SPARC64 V+ (Olympus-B)	Fujitsu	1650–2160	V9 / JPS1	2004	1×1=1	0,09	400	297	279	65	1	128	128	4096	--
UltraSPARC IV (Jaguar)	Sun SME1167	1050–1350	V9 / JPS1	2004	1×2=2	0,13	66	356	1368	108	1,35	64	32	16384	nincs
UltraSPARC IV+ (Panther)	Sun SME1167A	1500–2100	V9 / JPS1	2005	1×2=2	0,09	295	336	1368	90	1,1	64	64	2048	32768
UltraSPARC T1 (Niagara)	Sun SME1905	1000–1400	V9 / UA 2005	2005	4×8=32	0,09	300	340	1933	72	1,3	8	16	3072	nincs
SPARC64 VI (Olympus-C)	Fujitsu	2150–2400	V9 / JPS1	2007	2×2=4	0,09	540	422	--	120	--	128×2	128×2	6144	nincs
UltraSPARC T2 (Niagara 2)	Sun SME1908A	1000–1600	V9 / UA 2007	2007	8×8=64	0,065	503	342	1831	95	1,1–1,5	8	16	4096	nincs
UltraSPARC T2 Plus (Victoria Falls)	Sun SME1910A	1200–1600	V9 / UA 2007	2008	8×8=64	0,065	503	342	1831	-	-	8	16	4096	nincs
SPARC64 VII (Jupiter)[14]	Fujitsu	2400–2880	V9 / JPS1	2008	2×4=8	0,065	600	445	--	150	--	64×4	64×4	6144	nincs
UltraSPARC "RK" (Rock)[15]	Sun SME1832	2300	V9 / --	törölve[16]	2×16=32	0,065	?	396	2326	?	?	32	32	2048	?
SPARC64 VIIIfx (Venus)[17][18]	Fujitsu	2000	V9 / JPS1	2009	1×8=8	0,045	760	513	1271	58	?	32×8	32×8	6144	nincs
SPARC T3 (Rainbow Falls)	Oracle/Sun	1650	V9 / UA _?_	2010	8×16=128	0,040[19]	????	371	?	139	?	8	16	6144	nincs
SPARC64 VII+ (Jupiter-E vagy M3)[20][21]	Fujitsu	2667 - 3000	V9 / JPS1	2010	2×4=8	0,065	-	-	-	160	-	64×4	64×4	12288	nincs
LEON3FT	Cobham Gaisler GR712RC	100	V8E	2011	1×2=2	180 nm	–	–	–	1,5[megj 9]	1.8/3.3	4x4Kb	4x4Kb	nincs	nincs
R1000	MCSzT (Oroszország)	750 - 1000	JPS2[megj 10]	2010	1×4=4	0,09	180	128	–	15	1, 1,8, 2,5	32	16	2048	nincs
SPARC T4 (Yosemite Falls)[22]	Oracle	2850 - 3000	V9 / OSA2011	2011	8×8=64	0,04	855	403	?	240	?	16×8	16×8	128×8	4096
SPARC64 IXfx[23][24]	Fujitsu	1850	V9 / JPS1 ?	2012	1×16=16	0,04	1870	484	1442	110	?	32×16	32×16	12288	nincs
SPARC64 X	Fujitsu	????-3000	V9 / JPS	2012	2×16=32	0,028	2950	587,5	1500	?	?	64×16	64×16	24576	nincs
SPARC T5	Oracle	3600	V9 / OSA2011	2013	8×16=128	0,028	?	?	?	?	?	16×8	16×8	128×16	8192
SPARC M5[25]	Oracle	3600	V9 / OSA2011	2013	8×6=48	28 nm	3900	511	?	?	?	16×6	16×6	128×6	49152[26]
SPARC M6[27]	Oracle	3600	OSA2011	2013	8×12=96	28 nm	4270	643	?	?	?	16×12	16×12	128×12	49152
név (kódnév)	modell	órajelfr. (MHz)	arch. verzió	kiadás éve	szálszám[megj 1]	processz (µm)	tr. szám (millió)	lapkaméret (mm²)	I/O lábak	disszipáció (W)	feszültség (V)	L1 Dcache (KiB)	L1 Icache (KiB)	L2 cache (KiB)	L3 cache (KiB)

Megjegyzések:

Operációs rendszerek

A SPARC gépek általában SunOS, Solaris vagy OpenSolaris rendszert használnak, de más operációs rendszerek is működnek rajtuk, például NEXTSTEP, RTEMS, FreeBSD, OpenBSD, NetBSD és Linux.

1993-ban az Intergraph bejelentette, hogy portolja a Windows NT-t SPARC-ra,^[28] de ezt később visszavonták.

Nyílt forrású megvalósítások

A SPARC architektúrának három teljesen nyílt forrású megvalósítása van:

• LEON – 32 bites, SPARC Version 8 megvalósítás, különösen a helykihasználásra optimalizálva tervezték. A forráskódja VHDL-ben van írva, GPL licenc alatti.
• OpenSPARC T1 – 2006-ban adták ki, 64 bites, 32-szálas implementáció, megfelel a UltraSPARC Architecture 2005 és a SPARC Version 9 (Level 1) specifikációknak. A forráskódja Verilog-ban készült, több licenc alatt lett kibocsátva; az OpenSPARC T1 forráskód legnagyobb része GPL licenc alá esik, a létező nyílt forrású projektekből származó kód továbbra is a saját licence alatt marad. A bináris programok a bináris szoftver licencszerződések hatálya alá esnek.
  • S1 – ez egy 64 bites Wishbone-nak megfelelő CPU mag, amely az OpenSPARC T1 tervein alapul. Ez egyetlen UltraSPARC v9 típusú mag, amely 4-utas SMT-re (egyidejű többszálas működésre) képes. A T1-hez hasonlóan erre is a GPL licenc vonatkozik.
• OpenSPARC T2 – 2008-ban jelent meg, 64 bites, 64-szálas megvalósítás, megfelel az UltraSPARC Architecture 2007 és a SPARC Version 9 (Level 1) specifikációknak. A forráskódja Verilog-ban íródott, többfajta licenc hatálya alá esik, hasonlóan a T1-hez.

A SPARC architektúrának létezik egy teljesen nyílt forrású szimulátora is:

• RAMP Gold, egy 32 bites, 64-szálas SPARC Version 8 implementáció, amelyet az FPGA-alapú architektúrák szimulációja céljából terveztek. A RAMP Gold forráskódja kb. 36000 sor Systemverilog nyelven, a BSD licencek hatálya alá esik.

Szuperszámítógépek

2011 júniusában a világ 500 leggyorsabb számítógépe közül csak két szuperszámítógép (az első és a 73-ik) használt SPARC processzorokat, a TOP500 lista alapján.^[29]

2011-ben az első helyen a Fujitsu K computer-e állt (a 2011 júniusi és 2011 novemberi listák szerint),^[29] 2012-ben a második helyen áll. Ez 88 128 SPARC64 VIIIfx CPU-ból épül fel, mindegyik nyolcmagos, így összesen 705 024 magot tartalmaz – csaknem kétszer annyit, mint a TOP500 bármelyik gépe. A K Computer teljesítménye nagyobb, mint a listában rákövetkező öt rendszeré együttvéve, és ennek a legmagasabb a teljesítmény-energia aránya az összes 2012 előtti szuperszámítógép-rendszer között. A Green500 listán a 6. helyen állt 2011 júniusában, 824.56 MFLOPS/W teljesítményével.^[30]

A Tianhe-1A 2011-ben a második, 2012-ben az 5-ik helyen álló rendszer. Több node-ja kínai fejlesztésű OpenSPARC-alapú FeiTeng-1000 processzorokból áll, azonban ezek a node-ok nem vesznek részt a TOP500 alapját képező LINPACK tesztben.^[31][32]

A 2012. júniusi TOP500 lista 18. helyén is egy SPARC alapú rendszer áll, a japán Tokiói Egyetem Információtechnológiai Központjában felállított Oakleaf-FX nevű rendszer; ez 1,848 GHz-es SPARC64 IXfx 16C processzorokból áll, mindössze 76800 magot tartalmaz.^[33]

2010. december 2-án az Oracle leleplezte a T3-2, T3-4 és M5000 szerverekből álló SPARC SuperCluster rendszerét.^[34] A T3-4 szerverekből álló konfiguráció állítólag felülmúlja a HP Integrity Superdome és az IBM Power 780 server rendszereket, 30 249 688 tpmC sebességével.^[35] Az Oracle azóta megjelentette a T4-4 jelű SPARC SuperCluster változatot is, azonban ezekkel a rendszerekkel 2012-ben még nem sikerült bekerülnie a TOP500-ba.

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• ERC32 – a SPARC V7 specifikáción alapul
• FeiTeng-1000 – kínai nyolcmagos SPARC-alapú processzor
• MCST-4R – orosz négymagos mikroprocesszor, a SPARC V9 specifikáción alapul
• OpenSPARC – az UltraSPARC T1 kialakításon alapuló nyílt forrású projekt
• Rock processor – többmagos, többszálas mikroprocesszor, amelyben nagy hangsúlyt kapott a lebegőpontos teljesítmény
• Ross Technology, Inc. – SPARC processzor tervező és készítő cég az 1980-as és 1990-es években
• Sparcle – módosított SPARC, multiprocesszoros támogatással, a MIT Alewife projektjében használták
• SPARC T sorozat
• UltraSPARC T1 – A Sun első többmagos és többszálas processzora (kódneve "Niagara")
• UltraSPARC T2 – a T1 utód-tervezete
• SPARC T3 – az UltraSPARC T2 után következő SPARC generáció

További információk

• SPARC International, Inc.
• SPARC processzorok listája
• SPARC szabványok dokumentációja
• UltraSPARC Architektúra specifikáció
• UltraSPARC Processzorok Archiválva 2007. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• SPARC processzortól képek és leírások
• The Rough Guide to MBus Modules (SuperSPARC, hyperSPARC)
• index - Az ötmillió forintos processzor (2009. január 21.)

BSD a SPARC-on

• FreeBSD 64-bit SPARC port
• NetBSD 32-bit SPARC port
• NetBSD 64-bit SPARC port
• OpenBSD 32-bit SPARC port
• OpenBSD 64-bit SPARC port

Linux disztribúciók

• Aurora SPARC Linux, nem hivatalos Fedora SPARC port
• Debian 32-bit és 64-bit SPARC port
• Gentoo Linux 64-bit SPARC port
• Mandriva nem hivatalos, nem támogatott SPARC port Archiválva 2007. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Slackware 32-bit és 64-bit SPARC port
• Ubuntu GNU/Linux, támogatott UltraSPARC T1 port
• UltraLinux - Linux, az UltraSPARC-hoz