Schaffer Károly

Schaffer Károly
Született	1864. szeptember 7. Bécs
Elhunyt	1939. október 15. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	neurológus anatómus orvos neuropathologist pszichiáter egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Új köztemető (16/5-1-46/47)
MTMT
A Wikimédia Commons tartalmaz Schaffer Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Schaffer Károly János (Bécs, 1864. szeptember 7. – Budapest, 1939. október 15.^[1]) ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938).

A magyar idegkórszövettani (neuro-hisztológiai) iskola megteremtője.

Életrajza

Schaffer Károly és Zelenka Jozefa fia. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. A budapesti elmekórtani klinikán gyakornokoskodott, majd 1890-ben tanársegéd lett. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Karl Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanárává habilitálták. 1895-től a budapesti Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosaként dolgozott. 1901-ben a budapesti egyetemen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának címzetes rendkívüli tanáraként adott elő. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője lett és kinevezték nyilvános rendkívüli tanárrá. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet igazgatója volt. 1925-től az elme- és idegkórtan nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetemen.

Számos külföldi ideg- és elmeorvosi társaság tagja. 1914-től az MTA levelező, 1926-tól rendes, 1938-tól pedig tiszteleti tagja.

Házastársa Hafner Aranka Klára volt, akivel 1895. november 23-án Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.^[2]

Munkássága

Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai iskola megteremtője. Kutatta az idegsejtek morfológiáját, az agykéreg barázdálódását. A neurontan egyik megalapítója, morfológiai és szövettani kutatásokat végzett. Foglalkozott az Ammon-szarvval, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyával, a veszettség és a tabes kórtanával, a tehetség és a lángész anyagi alapjaival. Kutatta a hipnózist, kimutatta az öröklődő Tay–Sachs–Schaffer-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast.

Műveiből

• Az idegrendszer szöveti elváltozásai a veszettségnél (Budapest, 1889)
• Az intrahypnotikus reflexcontracturák morphológiája és a suggestionak behatása ezekre (Budapest, 1894)
• Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban (Budapest, 1923)
• Über das morphologische Wesen und die Histopathologie der hereditär-systematischen Nervenkrankheiten (Berlin, 1926)
• Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana (Budapest, 1927)
• Histopathologie des Neurons (Budapest – Lipcse, 1938)

Emléke

Emlékének megőrzésére 2006-ban alapítványt hoztak létre a fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok szakmai továbbfejlődésének elősegítése céljából.^[3]

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 580–581. o.  
• História-Tudósnaptár KFKI

Irodalom

• Horányi Béla: Schaffer centenárium. In: Egészségügyi Dolgozó, 1964. 11. sz.
• Horányi Béla: Schaffer Károly neuro-anatómiai munkássága. In: Ideggyógyászati Szemle, 1965. 2. sz.
• Miskolczy Dezső: Schaffer Károly. In: Magyar Tudomány, 1965. 7 – 8. sz.