Stanford Linear Accelerator Center

Stanford Linear Accelerator Center
Típus	kutatóközpont laboratórium könyvtár
Alapítva	1962
Anyavállalata	United States Department of Energy Stanford Egyetem
Stanford Linear Accelerator Center Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 37° 25′ 03″, ny. h. 122° 12′ 09″37.4175, -122.202537.417500°N 122.202500°WKoordináták: é. sz. 37° 25′ 03″, ny. h. 122° 12′ 09″37.4175, -122.202537.417500°N 122.202500°W
A Stanford Linear Accelerator Center weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanford Linear Accelerator Center témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanford Egyetem működteti. 1962-ben alapították. A Menlo Park-i Sand Hill Roadon (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító van benne elektronok és pozitronok gyorsítására. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál ki évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.

Az SLAC-ben volt az első amerikai weboldal.

A gyorsító részletesebb leírása

A lineáris gyorsító elektronokat illetve pozitronokat gyorsít 50 GeV energiára. Pályája nagyjából 10 méterre a földfelszín alatt fut, az „Interstate 280” gyorsforgalmi autóutat alul keresztezi.

Kutatás

Az SLAC-n zajló kutatások három fizikai Nobel-díjhoz vezettek:

• 1976 – Burton Richter és Samuel C. C. Ting a Charm-kvark felfedezéséért
• 1990 – Jerome I. Friedman, Henry W. Kendall és Richard E. Taylor a proton és a neutron kvarkszerkezetének magyarázatáért
• 1995 – Martin Lewis Perl és Frederick Reines a tau-részecske illetve a neutrínó felfedezéséért

1998 óta a SLAC-nál elektron-pozitron ütköztetéseket végeznek a CP-szimmetriával foglalkozó BaBar kísérlet számára.

A tervek szerint a gyorsítót fogják felhasználni a lézerből kijövő fényhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb (1,5–15 Å) hullámhosszú, úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyílnak majd meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik.^[1]

Jegyzetek

További információk

• Stanford Linear Accelerator Center (angol)
• SLAC Virtual Visitors Center (angol)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a SLAC National Accelerator Laboratory című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanford Linear Accelerator Center című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.