Sztárai Mihály
| Sztárai Mihály | |||||
| A Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspöke | |||||
 | |||||
| Sztárai Mihály mellszobra Harkányban | |||||
| Született | 1500 Drávasztára | ||||
| Elhunyt | 1575 (74-75 évesen) | ||||
| Nemzetiség | magyar | ||||
| Felekezet | evangélikus kereszténység | ||||
| Püspökségi ideje 1553 – 1575 | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztárai Mihály témájú médiaállományokat. | |||||
Sztárai Mihály (horvátul: Mihael Starin[1], Sztára, 1500 körül[2] – Pápa, 1575 eleje (?)[3]) reformátor, evangélikus lelkész, a Dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense (azaz püspöke) 1553-tól haláláig, énekszerző, a 16. századi magyar irodalom jelentős alakja.
Élete
Sztárai valószínűleg Sztárán (ma: Drávasztára) született horvát családban;[2][4] a ferences rendbe lépve, Sárospatakon kezdte és Padovában fejezte be tanulmányait. 1524 körül Palóczi Antal udvari papja lett Sárospatakon, akivel együtt részt vett a mohácsi csatában is.
Perényi Imre halála után, fia, Perényi Péter lett a siklósi vár ura. Ezekben az években érkezett haza Wittenbergből Siklósi Mihály tanító, aki magával hozta a lutheri tanokat.[5] Siklósi Mihály ismertette meg Sztárai Mihállyal és Perényi Péterrel az új eszméket. Ekkoriban élhetett a források szerint Sztárai Mihály Siklóson, ahol rektorként ill. udvari papként tevékenykedett.[4][6]
1528-ban otthagyva a rendet,[2] a reformáció tanait kezdte terjeszteni, előbb Sárospatakon, azután máshol is.
1544 tavaszától Laskón működött, és hét év alatt folytonos küzdelemmel, sőt élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított.[7] Sztárai így ír erről 1551. július 20-án kelt levelében, amelyet Tuknai Miklósnak küldött:[8] „a kereszt igéjét hirdetni kezdtem, és már innen és túl a Dunán és Dráván, a többi testvérekkel s a Szentlélek segítségével 120 egyházat építettem”.[4]
Valószínűleg 1551-ben ellátogatott a Tiszántúlra, Debrecenben és Gyulán időzhetett huzamosabban. Az általa alapított egyházak számára 1553-ban a szuperintendensi hivatalt is szervezett, amit természetesen ő maga foglalt el. Ugyanezen évben tolnai lelkész lett; 1554-ben Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget; ő pedig a Tolna megyében és talán a Baranya megye északi részében levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558–ban visszament lelkésznek Laskóra,[9] s újra előbbi kerületének jutott élére.
Pár évvel később visszament Sárospatakra. Perényi Gábor halála után, 1567 őszén, a hitviták miatt kénytelen volt Pápára menekülni.[6] Itt lelkész lett. De 1570-ben már Sopronba hívták lelkésznek,[10] de ő visszautasította a rossz utakra hivatkozva.[6] 1574 tavaszán ismét Sopronba hívták evangélikus prédikátornak, de ezt az állást nem nyerte el, mert elkésett.[6] Azonban ebben évben Pápáról mégis távozott egyes források szerint, hogy hová, azt nem tudni. Más források szerint Sztárai 1575 tavaszán hunyt el.[6]
1578-ban Bornemisza Péter evangélikus lelkész élő emberként beszél Sztárai Mihályról: „noha értelmes és tudós ember, és sokat épített Magyarországban, de őtet is megbírja néha az harag, néha az bor is.”[11]
Csak annyi ismert még az életéből, hogy 1579-ban elüldözték hivatalából.[12] Kilépve a szerzetesi rendből, Luther Márton példáját követve ő is megnősült, feleségül vette Bánóczi István özvegyét. E házasságból származhatott az a Sztárai Mihály, akit szintén papi pályára nevelt, és akit később Pápa város egyháza hívott meg prédikátornak.[12]
Művei
- Comoedia de matrimonio sacerdotum. RMK I 24 . Kerekotzki Ferentz altal recte: Heltai és Hoffgreff, Cracoba recte: Kolozsvár, 1550
- Cormoedia lepidissima de sacerdotio. Óvár, 1559
- Az igaz papsagnac tikere. Krakkó, 1550 (Egyetlen példányának 3 levélből álló töredéke Toldy Ferenc könyvtárában egy XVI. századi erdélyi nyomtatvány fedeléből kiáztatva. Második kiadása: Magyar-Óvár, 1559. Egyetlen példány gróf Apponyi Sándor könyvtárában. Ism. Toldy F., Adalékok. Pest, 1870, I. 49. l.) A mű színpadra alkalmazott változatát 1911. október 7-én a kolozsvári Nemzeti Színház mutatta be a magyar drámatörténeti ciklus első előadásaként.
- Achab Kyral Hytetlensegeröl es Illies Prophetanak meg feddeseröl valo szep Historia. Debrecen, 1574 (Megjelent a Hoffgreff-énekeskönyvben is. Kolozsvár, 1553-58. Újabb kiadásai. Debrecen, XVI. század és 1619)
- Historia Cranmerus Thomas Érseknek az igaz hitben való állhatatosságáról. Debrecen, 1582 (Ezen verses historia 1560-ban volt írva. Egyetlen példánya Nagy István könyvtárában volt.)
- Historia az Sido Ahab kiralynak balvanyozasaról az hivek kergetésséroel, Sz. Ilyés prophétának rayta toett czelekoedetiroel és Ahab királynak halalárol... az Ztarj Mihály ezt rendele versekben. Bártfa, 1582
- Historia de Vita beati Athanasy Alexandriae Episcopi fidelissimi. Authore Michaele Starino. Uo. XVI. század (A Fáy-könyvtárban Tibold-Daróczon és az MTA könyvtárában, az utolsó levél híján.)
- História Perényi Ferenc kiszabadulásáról; vál., a szöveggond., tan., jegyz. Téglásy Imre; ford. Borzsák István et al.; Szépirodalmi, Bp., 1985 (Magyar ritkaságok)
E nagyobb műveit kisebb szépirodalmi munkáival együtt Szilády Áron adta ki a Régi Magyar Költők Tára V. kötetében (1886).
Szenczi Molnár Albert feljegyezte róla, hogy postillákat is írt, és a szentségek kiszolgáltatásának formáját szintén összeállította, de arról nem tesz említést, hogy ezek nyomtatásban is megjelentek volna.
Zeneszerzőként számos egyházi éneket komponált. Az általa szerzett zsoltárdallamok egy részét a reformátusok énekes könyvek máig tartalmazzák.
Emlékezete
- Nevét több oktatási intézmény viseli:
Jegyzetek
- ↑ Reformacija u Hrvatskoj (2. dio). povijest.net. [2021. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c Bučanovića, Branimir. Reformacija u Hrvatskoj [archivált változat] (horvát nyelven). ISBN 978-953-59035-1-2. Hozzáférés ideje: 2017. december 10. [archiválás ideje: 2017. december 10.]
- ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8 , [1]
- ↑ a b c Lábadi, 213. o.
- ↑ Lábadi, 214. o.
- ↑ a b c d e Evangélikusok Pápán. jmvk.papa.hu
- ↑ Varga György: Reformáció Szlavóniában
- ↑ Zentai, 20. o.
- ↑ A reformáció Alsó-Baranyában
- ↑ A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. mek.oszk.hu
- ↑ A magyar irodalom története. mek.oszk.hu
- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- MEK: A magyar irodalom története - Sztárai Mihály (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Komp Press. 2001. ISBN 973 9373 27 5
- Kontra Ferenc: Horvátország magyar irodalma. HunCro, Eszék. (2011) ISBN 978-953-7366-14-8
- Lábadi, Károly. Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában. Eszék: HunCro Médiaközpont Kft (2012). ISBN 978-953-7366-23-0
További információk
- Keveházi László: A kereszt igéjét hirdetni kezdtem. Sztárai Mihály élete és szolgálata
- FABINY TIBOR: AZ EVANGÉLIKUSOK PÁPÁN
- Nagy Sándor: Sztárai Mihály élete és művei. Irodalomtörténeti tanulmány; Kilián, Bp., 1883
- Sztárai Mihály. Kb. 1506–1578; szerk. Kinczler Irén; Fébé Bt., Piliscsaba, 1998 (Egyháztörténeti kiadványok)
- Gecző E. Ottilia: "Ne tartsunk immár efféle néma ebeket". Sztárai Mihály hitvitázó komédiái; Pont–Pontfix, Bp.–Sepsiszentgyörgy, 2004
- Keveházi László: "A kereszt igéjét hirdetni kezdtem". Sztárai Mihály élete és szolgálata; Luther, Bp., 2005 (Testes veritatis)
- Révész Imre féle "A Magyar Református Egyház története" c. könyv (Kossuth, 1949.) a 37.-38. oldal
Kapcsolódó szócikkek
Zeneportál
Vallásportál
