Szultán : Modern szultánok és szultanátusok, Források, Kapcsolódó szócikkek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Szultán

A szultán arab eredetű uralkodói méltóságnév. Az eredetileg „hatalom-erő-tekintély” jelentéssel bíró szót az első ezredforduló táján kezdték uralkodói címként használni török eredetű dinasztiák, és a 11. században terjedt el szerte az iszlám világában. Női megfelelője a szultána.

Tudomásunk szerint elsőként a mai Afganisztán területére eső központtal Kelet-Iránban uralkodó Mahmúd al-Gazní (uralkodott 998–1030 között) volt az első, aki magát szultánnak titulálta. Nem sokkal ezt követően a szultáni címmel kapcsolatban a szeldzsukok alakították ki azt a koncepciót, miszerint a kalifa – aki 1055-től szeldzsuk felügyelet alatt állt – a vallási, a szultán a világi kérdésekben gyakorol főhatalmat. Ez a tézis a Nagyszeldzsuk Birodalom rövidesen bekövetkező széthullása miatt nem sokáig volt igaz, és rövidesen több, párhuzamosan létező szultánság is kialakult (például a szeldzsukok Ikóniumi Szultánsága és a Szaladin egyiptomi szultán által alapított Ajjúbida Szultánság, vagy az egyiptomi Mamlúk és az anatóliai-balkáni Oszmán Szultánság). A későbbiekben kisebb jelentőségű dinasztiák – kalifai jóváhagyás nélkül – is alkalmazták az eredetileg valóban nagyhatalmak által használt titulust.

Manapság csak Omán, Brunei és néhány kisebb kelet-ázsiai monarchia vezetője használja ezt a címet. A szultán által kormányzott országot szultánságnak vagy szultanátusnak hívhatjuk.

Modern szultánok és szultanátusok

Brunei
Malajzia – a szultáni címet a kilenc uralkodóból hét viseli, a többi uralkodónak királyi címe van.
Omán – az ománi szultán egyben a háridzsita iszlám feje is.
Szaúd-Arábia – a szaúdi uralkodók külföldön királynak neveztetik magukat.

Források

Bokor József (szerk.). Szultán, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. május 30.
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története, tankonyvtar.hu
Rangok és megnevezések, szulejman.net