Szun Jat-szen

 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Szun Jat-szen
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke
Hivatali idő
1912. január 1. – 1912. február 14.
Alelnök(ök)Li Jüan-hung (Li Yuanhong)
Előd
UtódJüan Si-kaj (Yuan Shikai)
A Kínai Köztársaság hadseregének főparancsnoka
Hivatali idő
1917. szeptember 1. – 1925. március 12.
UtódCsang Kaj-sek
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke
Hivatali idő
1921. április 7. – 1925. március 12.
Katonai pályafutása
Csatáihszinhaj forradalom

Született1866. november 12.
Csing-dinasztia Csungsan (Zhongshan), Csing Birodalom
Elhunyt1925. március 12. (58 évesen)
Kínai Köztársaság Peking, Kínai Köztársaság
SírhelySun Yat-sen Mausoleum
Párt Kuomintang

SzüleiMadame Yang
Sun Dacheng
HázastársaLu Mu-csen (Lu Muzhen) (1885–1915)
Szung Csing-ling (1915–1925)
Gyermekei
  • Sun Fo
  • Sun Wan
  • Fumiko Miyagawa
  • Sun Yan
Foglalkozásorvos, politikus, forradalmár, író
Iskolái
  • Queen's College[1]
  • Punahou School (–1883)[1]
  • ʻIolani School (–1882)[1]
  • Hong Kong College of Medicine for Chinese (1887–1892)[1][2]
  • Boji Medical College (1886–1887)[1]
  • Li Ka Shing Faculty of Medicine
Halál okamájtumor
Valláskatolikus

DíjakOrder of Merit for National Foundation

Szun Jat-szen aláírása
Szun Jat-szen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Jat-szen témájú médiaállományokat.

Szun Jat-szenKeleti névsorrend (kínai írással: 孫逸仙, angolos írásmóddal: Sun Yat-sen, mandarin olvasatban: Sun Yixian, népszerű magyar átírásban Szun Ji-hszien; Kínában ismertebb nevén Sun ZhongshanKeleti névsorrend, 孫中山, Szun Csung-san; (1866. november 12.1925. március 12.) kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja”, illetve a „kínai köztársaság atyja”.

Pályafutása

Szun Jat-szen Kantonban, 1924

1892-ben Hongkongban szerzett orvosi diplomát, de már tanulmányai alatt is elsősorban politikai tevékenységet folytatott. 1894-ben Honoluluban megalapította a Hszingcsunghujt (Xingzhonghui-t) („Kína Újjászületésének Társasága”), amely a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) megdöntésére törekvő kínai értelmiségieket tömörítette. Szun 1895-ben Kuangtung (Guangdong), régi nevén Kanton) tartományban mandzsuellenes felkelést szervezett, de ezt idő előtt elfojtották, és Szun a következő 16 évet száműzetésben töltötte Európában, az USA-ban, Kanadában és Japánban. 1905-ben Tokióban megalapította a Tung-meng Huj (Tongmenghui) („Szövetséges Liga”) nevű forradalmi szervezetet, amely nacionalista, republikánus és szocialista elveket hirdetett. 1905-ben hirdette meg a „három népi elvet”, amely élete végéig politikájának vezérfonala lett. Ez a nacionalizmust (a mandzsu dinasztia megdöntését, később az imperialista befolyás csökkentését), a demokráciát és a népjólétet jelentette. Az 1900-as években Szun külföldről további felkeléseket szervezett, de ezek mind elbuktak. Végül az 1911-es vucsangi felkelés (wuchangi felkelés) teremtette meg a lehetőségét Szun hazatérésének; a császárság bukásával 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melynek ideiglenes elnökévé Szun Jat-szent választották. Február 14-én azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről Jüan Si-kaj javára. 1912. augusztus 25-én Szun megalapította a Kuomintangot (magyarul: Nemzeti Párt), hogy ennek segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalmat Jüan Si-kaj és az országot maguk között felosztó hadurak ellen. 1913-ban Jüan Si-kaj ellen kirobbantotta a „második forradalmat”, amely megbukott, és Szunnak újra Japánba kellett menekülnie. 1916-ban visszatért Kínába, s 1917-ben Kuangtungban (Guangdongban) forradalmi ellenkormányt alakított, de 1918-ban innen is menekülnie kellett. 1920-ban visszatért Kuangtungba (Guangdongba), ahol újra kormányt alakított, majd a következő években szovjet segítséggel és mintára átszervezte a Kuomintangot, és szövetségre lépett a Kínai Kommunista Párttal. A kantoni kormány elnökeként megkezdte Kína újraegyesítésének előkészületeit, és az új hadsereg alapjainak lerakásához létrehozta a Vampoa Katonai Akadémiát. 1925-ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az újraegyesítésről; 1925. március 12-én Pekingben halt meg májrákban. Az újraegyesítést a Kuomintang élén a helyére lépő Csang Kaj-sek hajtotta végre az északi hadjárattal, a Kuomintang forradalmi elveit azonban Csang feladta, s 1927-ben szembefordult a kommunistákkal is.

Jegyzetek

  1. a b c d e The Rise of Modern China, Sixth Edition, 455, 20
  2. Kidnapped in London, first edition, 10, 1

Források

Irodalom

  • Polonyi Péter: Kína története, Maecenas Kiadó, Budapest, 1994, ISBN 963-8469-33-1
  • Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, Európa Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8158-1
  • I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
  • Frank László: Szun Jat-szen élete, Móra Könyvkiadó, 1966
  • Bertrand Russell: Kína és a kínai probléma, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest
  • Gömöri Endre: Az igazi Trebitsch, Kozmosz Könyvek, 1985, ISBN 9632116429
  • Otto Zierer: China, Reinhard Mohn OHG, 1978
  • Loren Fessler: China, Time Incorporated, 1963
Sablon:A Kínai Köztársaság elnökei
  • m
  • v
  • sz
Ideiglenes kormány
(1912–1913)
Szun Jat-szen (1912) •  Jüan Si-kaj (1912–1913)




Pejjang kormányzat
(1913–1928)
Jüan Si-kaj (1913–1916) •  Li Jüan-hung (1916–1917) •  Feng Kuo-csang (1917–1918) •  Hszü Si-csang (1918–1922) •  Csou Ce-csi (1922) •  Li Jüan-hung (1922–1923) •  Kao Ling-vej (1923) •  Cao Kun (1923–1924) •  Huang Fu (1924) •  Tuan Csi-zsuj (1924–1926) •  Hu Vej-tö (1926) •  Jen Huj-csing (1926) •  Tu Hszi-kuj (1926) •  Ku Vej-csün (1926–1927) •  Csang Co-lin (1927–1928)
Nacionalista kormányzat
(1928–1948)
Csang Kaj-sek (1928–1931) •  Lin Szen (1931–1943) •  Csang Kaj-sek (1943–1948)
Alkotmányos kormányzat
(1948 óta)
Csang Kaj-sek (1948–1949) •  Li Cung-zsen (1949–1950) •  Csang Kaj-sek (1950–1975) •  Jen Csia-kan (1975–1978) •  Csang Csing-kuo (1978–1988) •  Li Teng-huj (1988–2000) •  Csen Suj-pien (2000–2008) •  Ma Jing-csiu (2008–2016) •  Caj Jing-ven (2016–)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 39388447
  • LCCN: n79148295
  • ISNI: 0000 0001 2320 5197
  • GND: 118620045
  • LIBRIS: 94893
  • SUDOC: 028275586
  • NKCS: jn20000701744
  • BNF: cb120145093
  • KKT: 00313627
  • BIBSYS: 90159696
  • Kelet-Ázsia Kelet-Ázsia-portál
  • Politika Politikaportál