Tündéres
| Tündéres (Вилово / Vilovo) | |
 | |
| A főutca a görögkeleti templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Titel |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21246 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1090 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 42 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 116 m |
| Terület | 26,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 14′ 51″, k. h. 20° 09′ 27″45.2475, 20.157545.247500°N 20.157500°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 51″, k. h. 20° 09′ 27″45.2475, 20.157545.247500°N 20.157500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tündéres témájú médiaállományokat. | |
Tündéres (szerbül Вилово / Vilovo) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Titel községben.
Fekvése
A titeli-fennsík lábánál, Titeltől északnyugatra, Mozsor, Sajkásszentiván, Dunagárdony és Sajkáslak közt fekvő település.
Története
A Sajkáslak és Mozsor között fekvő település. előbbi neve Vilova volt. Ezt a nevét először 1702-ben említették, mikor mint katonai sáncot szervezték és a dunai határőrvidékbe osztották be. 1715-ben nevét Vilvárnak írták. 1728-ban a fennmaradt adatok szerint Vilova katonai sáncban csak egy hadnagy volt egy félszázad gyalogos határőrrel. 1740 körül a vármegye panasza szerint, e katonai sáncnak volt egy Szurdok nevű pusztája is, és csak 20 katonát állít ki, pedig 70 adófizető egyén is volna ott található. 1750-ben e sáncot nem osztották fel, hanem a szegedi várparancsnoknak vetették alá és csajkás századok felállítására tartották vissza. E terv azonban egyelőre nem sikerült, 1752-ben ideiglenesen ez a helység is a vármegye irányítása alá került. 1763-ban ismét katonai hatóság vette át Vilovát és a csajkás század életbe is lépett. Csak 100 évi csajkás élete után, 1873-ban, a csajkás militáris rendszer megszűntével, került vissza a vármegyéhez.
A település görög keleti temploma 1806-ban épült. Az 1900. évi népszámláláskor Tündéresen 1180 lakos élt 230 házban. Anyanyelv szerint ekkor 1108 szerb, 28 német, 43 magyar lakosa volt. Vallás szerint: 1066 görög keleti, 47 római katolikus, 25 evangélikus, 6 református, 32 izraelita élt a településen. A község határa 3860 kataszteri hold volt, melyből a községnek 1127, az angol-osztrák banknak 1072 holdnyi területe volt. A falu határát gyakran sújtotta árvíz, így nagyobb vízáradás volt 1876, 1884 és 1895. években. A határbeli dűlők nevei még az 1900-as évek elején is főleg magyarok: többek között Heréskertek, Kapitányszoros, Fehérszoros nevű dűlők voltak ismertek.
1910-ben 1241 lakosából 44 magyar, 40 német, 1152 szerb volt. Ebből 43 római katolikus, 42 evangélikus, 1121 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Titeli járásához tartozott.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1221 | 1218 | 1154 | 1169 | 1089 | 1077 | 1103[2] | 1090[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 985 | 89,30 |
| Magyarok | 42 | 3,80 |
| Cigányok | 39 | 3,53 |
| Jugoszlávok | 13 | 1,17 |
| Horvátok | 3 | 0,27 |
| Szlovének | 2 | 0,18 |
| Szlovákok | 2 | 0,18 |
| Montenegróiak | 1 | 0,09 |
| Albánok | 1 | 0,09 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Források
- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
