T29 Heavy Tank

T29 Heavy Tank
Fejlesztő ország	Amerikai Egyesült Államok
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	6
Hosszúság	11,57 m
Szélesség	3,80 m
Magasság	3,20 m
Tömeg	64,0 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	25–280 mm
Elsődleges fegyverzet	1 db 105 mm-es T5 harckocsiágyú 63 db lőszer
Másodlagos fegyverzet	1 db 7,62 mm-es géppuska
Műszaki adatok
Motor	Ford V12 GAC 1
Teljesítmény	560 kW (750 LE)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	32 km/h
Fajlagos teljesítmény	10 LE/t
Hatótávolság	N/A km
A Wikimédia Commons tartalmaz T29 Heavy Tank témájú médiaállományokat.

A T29-es nehéz harckocsi egy amerikai kísérleti harckocsi volt, melynek fejlesztése 1944 márciusában kezdődött el. A fő cél az volt, hogy eredményesen tudják felvenni a harcot az új német páncélosokkal (elsősorban a Párduccal és a Tigris I-gyel). A 45 tonnás T26E3 (M26 Pershing) harckocsi fegyverzete és páncélzata azonban elégtelennek bizonyult már a Tigris II-vel szemben, melynek a tömege megközelítette a 70 tonnát. A T29-es nem lett kész az európai háború végéig, azonban fontos szerepet töltött be a háború után mint kísérleti eszköz az új mérnöki elképzelésekhez.

A T29-es egy meghosszabbított T26E3 alvázra épült, és erősebb páncélzattal, egy 750 lóerős Ford motorral, valamint egy teljesen új toronnyal volt felszerelve, melybe a nagy kezdősebességű, 105 mm-es T5 típusú löveget szerelték be. Az új harcjármű tömege 70 tonna körül alakult, és egyértelműen képes lett volna felvenni a harcot a Tigris II-vel mind tűzerő, mind páncélvédettség tekintetében.

A T29-es fejlesztésével párhuzamosan futó T30-as projekt lényegében teljesen megegyezett az előbbivel, de a főfegyverzetet egy 155 mm-es T7 típusú ágyú képezte, valamint erősebb motorral volt felszerelve, és a személyzet kiegészült egy fővel, aki a főlöveg újratöltését segítette.

1945-ben, miután a háború véget ért Európában, a T29-es és a T30-as "korlátozott beszerzés" fokozatba lett besorolva, valamint rendeltek egy kis sorozatot is belőlük arra hivatkozva, hogy az erős főlöveg és a vastag páncélzat hasznos lehet még a japán bunkerek elleni harcokban. A Szárazföldi Erők parancsnoksága azonban aggályát fejezte ki a nehéz harckocsik alkalmazhatóságát illetően, a háború pedig befejeződött, mielőtt a probléma megoldódott volna. Így végül csak néhány kísérleti jármű került legyártásra.

A T29-es utolsó változata a T34-es nehéz harckocsi volt (nem összetévesztendő a szovjet T–34-es közepes harckocsival), melynek 120 mm-es lövege az akkori 120 mm-es légvédelmi lövegen alapult. Csupán két prototípus épült, ebből az egyiket egy legyártott T29-esből, a másikat egy T30-asból alakították át. Az előzőekhez hasonlóan a háború vége a fejlesztések leállítását eredményezte, de ezen harcjárművek rendkívül hasznos tapasztalatokkal szolgáltak a későbbi M103-as nehéz harckocsi fejlesztésekor.

Külső hivatkozások

• http://mailer.fsu.edu/~akirk/tanks/ Archiválva 2013. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben