Thai nyelv : A thai tónusok, A thai írás, Források, További információk Wikipédia, a szabad enciklopédia

Thai nyelv

A szócikk bráhmi eredetű írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül az írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

thai nyelv ภาษาไทย
Kiejtés	[pʰāːsǎːtʰāj]
Beszélik	Thaiföld, Észak-Malajzia, Kambodzsa, Dél-Burma, Laosz
Beszélők száma	60 millió fő
Nyelvcsalád	kam-thai nyelvcsalád tai nyelvek déli tai nyelvek észak-közép tai nyelvek Chiang Saeng nyelvek
Írásrendszer	thai írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Thaiföld
Nyelvkódok
ISO 639-1	`th`
ISO 639-2	`tha`
ISO 639-3	`tha`

A Wikimédia Commons tartalmaz ภาษาไทย témájú médiaállományokat.

A thai nyelv régi nevén sziámi nyelv (thaiul ภาษาไทย, átírás: phasa thai; IPA: [pʰaːsaːtʰaj]) Thaiföld nemzeti és hivatalos nyelve, valamint a thai nép anyanyelve. A nyelv a thai nyelvek közé, a kam-thai nyelvcsalád^[1] egyik ágába tartozik. Ezen nyelvcsalád alapnyelvét feltehetően a mai Kína déli részén beszélhették, és néhány nyelvész az ausztronéz nyelvcsalád rokonának tekinti. A thai tonális és analitikus nyelv. A tonalitás, a bonyolult írás és a különleges hangtan nehézzé teszi megtanulását azok számára, akik nem ismerik egyetlen rokonát sem. Jelenleg 60-65 millió fő beszéli világszerte.

A thai tónusok

A thai nyelv egyik jellemzője az ötféle tónus, amelyek jelentéseket különböztetnek meg (a hasonló hangzású magyar megfelelőket lásd ott). Ezek hagyományos sorrendje: normál, mély, eső, magas, emelkedő; az alábbiakban az átírási jeleik is szerepelnek (az ’a’ a szótag átírását jelöli).

Tónus	Hangfekvése	Jele
Tónus	Hangfekvése	a magyar átírásban	az angol átírásban (az előbbi mellett)	közepes tónusú mássalhangzót tartalmazó nyílt szótagban a thaiban
normál	változatlan a szótagban végig	a vagy ā	a^M
mély	alacsony, illetve enyhén ereszkedő fekvésű, de az utóbbi esetben is a normálnál mélyebb fekvésből indul	à	a^L	่
eső (vagy ereszkedő)	minimális emelkedéssel indul, majd hallhatóan lezuhan	â	a^F	้
magas	nevével ellentétben enyhén emelkedőnek hangzik, de a közepes hangfekvésnél magasabbról indul	á	a^H	๊
emelkedő (vagy kérdő)	egy minimális ereszkedés után a legalsó pozícióból halad meredeken felfelé	ǎ	a^R	๋