Usain Bolt

Usain Bolt
Usain Bolt 2016-ban a riói olimpián
Született	Usain St. Leo Bolt 1986. augusztus 21. (37 éves) Sherwood Content, Jamaica
Beceneve	Lightning Bolt[1]
Állampolgársága	jamaicai
Nemzetisége	jamaicai
Foglalkozása	atléta
Kitüntetései	Commander of the Order of Distinction (2008. október 5.) Member of the Order of Jamaica (2009. október 19.) Bislett medal (2012) Laureus World Sports Award for Sportsman of the Year (2013) Best International Athlete ESPY Award (2013) L'Équipe Champion of Champions (2016)
Magassága	195 cm
Testtömege	94 kg
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Usain Bolt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Usain Bolt a riói győzelmét ünnepli a 100 méteres síkfutás olimpiai döntője után

Atlétika Jamaica színeiben Olimpiai játékok arany 2008, Peking 100 m arany 2008, Peking 200 m kizárva 2008, Peking 4 × 100 m arany 2012, London 100 m arany 2012, London 200 m arany 2012, London 4 × 100 m arany 2016, Rio de Janeiro 100 m arany 2016, Rio de Janeiro 200 m arany 2016, Rio de Janeiro 4 × 100 m Világbajnokság ezüst 2007, Oszaka 200 m ezüst 2007, Oszaka 4 × 100 m arany 2009, Berlin 100 m arany 2009, Berlin 200 m arany 2009, Berlin 4 × 100 m arany 2011, Tegu 200 m arany 2011, Tegu 4 × 100 m arany 2013, Moszkva 100 m arany 2013, Moszkva 200 m arany 2013, Moszkva 4 × 100 m arany 2015, Peking 100 m arany 2015, Peking 200 m arany 2015, Peking 4 × 100 m bronz 2017, London 100 m Junior világbajnokság arany 2002, Kingston 200 m ezüst 2002, Kingston 4 × 100 m ezüst 2002, Kingston 4 × 400 m Ifjúsági világbajnokság arany 2003, Sherbrooke 200 m

Usain St. Leo Bolt (Sherwood Content, 1986. augusztus 21. –) nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai atléta, rövidtávfutó, a 100 és a 200 méteres síkfutás világcsúcstartója.

Sportpályafutása

2002-ben a kingstoni junior világbajnokságon minden idők legfiatalabb aranyérmese volt. 2004-ben ő volt az első junior, aki 20 másodpercen belül futotta a 200 métert. A felnőttek közé 2007-ben robbant be, először megdöntötte a 37 éve fennálló jamaicai rekordot, majd az oszakai világbajnokságon ezüstérmet szerzett 200 méteren Tyson Gay mögött. 2008. május 3-án 9,76 mp alatt futotta le a 100 métert egy jamaicai versenyen, akkor ez volt a világ második legjobb ideje ezen a távon, a honfitárs Asafa Powell után. 2008. május 31-én, élete ötödik felnőtt 100 méteres versenyén megdöntötte Powell világcsúcsát egy 9,72 másodperces idővel.^[2]

A pekingi olimpiára a 100 és a 200 méter fő favoritjaként érkezett. A 100 m-es döntőben 9,69-es idővel megdöntötte saját világcsúcsát,^[3] tette ezt úgy, hogy az utolsó métereket széttárt karokkal, kiengedve futotta le biztos győzelme tudatában, mindezt ráadásul kioldódott cipőfűzővel^[4] és hátszél nélkül. 200 méteren megdöntötte Michael Johnson atlantai világcsúcsát 19,30-as idővel, több mint fél másodpercet verve mindenkire. Ezzel ő lett az első atléta, aki egy olimpián világcsúccsal nyerte meg mindkét sprintszámot.

A 4 × 100-as váltóban Jamaica fölényesen győzött új világcsúcsot futva, miután a nagy rivális Amerikai Egyesült Államok elrontotta a váltást, és kiesett az elődöntőben.

Usain Bolt 9,58 mp-es, kimagasló világcsúccsal nyerte a férfi 100 méteres síkfutást a 2009-es berlini atlétikai világbajnokságon (a szintén általa tartott addigi rekordot több mint egy tized másodperccel megdöntve). Az amerikai Tyson Gay 9,71-dal lett második, a szintén jamaicai Asafa Powell 9,84-dal harmadik. A 200 méteres síkfutást is világcsúccsal nyerte, a korábbi rekordján 11 század másodpercet javítva, 19,19-es eredménnyel. A fölényét jelzi, hogy a 2. helyezett panamai Alonso Edward 62 századmásodperccel mögötte, 19,81-dal ért célba. A harmadik helyen az amerikai Wallace Spearmon végzett 19,85-dal.

A 2012-es londoni olimpián 9,63-as időeredménnyel első helyezett lett a 100 méteres síkfutásban. 200 méteren 19,32-es idővel szintén első helyen végzett, így ő az egyetlen, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét 100 és 200 méteren is. Honfitársaival, Yohan Blake-el, Nesta Carterrel és Michael Fraterrel világcsúccsal nyerték a férfi 4 × 100 m-es síkfutást.

A 2016-os rioi olimpián 9,81 mp-es idővel harmadik alkalommal nyert olimpiai aranyérmet a 100 m-es távon, amivel az egyetlen síkfutó a világon, aki három olimpiai győzelmet mondhat magának ebben a versenyszámban. A riói olimpián is triplázott és megnyerte a 200 méteres síkfutás döntőjét és a férfi 4x100 méteres váltófutás döntőjét is a jamaicai váltó (Asafa Powell, Yohan Blake, Nickel Ashmeade, Usain Bolt) tagjaként.^[5]

Bolt 2017. januárjában közölte, hogy visszaküldte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a 4x100 méteren 2008-ban, Pekingben nyert olimpiai aranyérmét, amelytől csapattársa, Nesta Carter pozitív doppingtesztje miatt fosztották meg a jamaicai váltót. Így Bolt már "csak" nyolcszoros olimpiai bajnoknak vallhatja magát.^[6]

A 11-szeres világbajnok hazai búcsúfellépésén, a 2017. június 10-re kiírt kingstoni Racers Grand Prix-en, nem tudott részt venni, ehelyett a 2017-es londoni világbajnokságra összpontosított és ott tervezett méltó búcsút atlétikai karrierjének a közönségkedvenc sportember.^[7] Nem sikerült azonban úgy, ahogy tervezte, mert a vb-n 100 méteren bronzérmet szerzett, majd a 4x100 méteres váltóban utolsó emberként megsérült, így ott nem is ért célba.^[8]

Egyéni legjobbjai

Táv	Idő	Időpont	Helyszín
100 m	9,58 (világcsúcs)	2009. augusztus 16.	Berlin
200 m	19,19 (világcsúcs)	2009. augusztus 20.	Berlin
400 m	45,28	2007. május 5.	Kingston

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Usain Bolt témájú médiaállományokat.

• Usain Bolt hivatalos honlapja
• Profilja az IAAF honlapján
• Usain Bolt profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Képes sport, 14. évfolyam, 43. szám.

Kapcsolódó szócikkek

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája

További információk

• Usain Bolt: A szélnél is sebesebben. Önéletrajz; közrem. Matt Allen, ford. Zsélyi Ferenc; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2014