Vickers Valiant

Vickers Valiant
A XD873 lajstromú Valiant 1962-ben
Funkció	V bomber
Gyártó	Vickers-Armstrongs
Tervező	George Edwards
Sorozatgyártás	1951–1957
Gyártási darabszám	107
Rendszeresítők	Brit Királyi Légierő
Személyzet	5
Első felszállás	1951. május 18.
Szolgálatba állítás	1955. január 1.
Szolgálatból kivonva	1964. december 9.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	32,99 m
Fesztáv	34,85 m
Magasság	9,8 m
Szárnyfelület	219,4 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	34 419 kg
Max. felszállótömeg	63 503 kg
Hajtómű
Hajtómű	4 × Rolls-Royce Avon RA28 Mk 204
Tolóerő	4 × 44 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	912 km/h
Hatótávolság	7 200 (póttartályokkal) km
Emelkedőképesség	20
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bombák	1 × 4,500 kg Blue Danube atombomba, vagy 1 × B28 atombomba, vagy 21 × 450 kg légibomba
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers Valiant témájú médiaállományokat.

A Vickers Valiant brit gyártású 4 hajtóműves nagy magasságú stratégiai bombázó, amelyet nukleáris fegyverek hordozására terveztek, és az 1950-es és 1960-as években a Brit Királyi Légierő híres „V-bombázó” stratégiai elrettentő erejének része volt. A Vickers-Armstrongs fejlesztette ki a Légügyi Minisztérium által egy nukleáris fegyver hordozására képes sugárhajtású bombázógép tervezésére kiadott B.35/46 specifikáció alapján. Mivel a többi típus szolgálatba állításánál fennállt a késés veszélye, így stratégiai okokból egy kevésbé innovatív, ideiglenes megoldásként számítottak a típusra. Ezzel a Valiant lett az első V-bombázó, amelyet szolgálatba állítottak, majd néhány évvel később követte két fejlettebb társa, az Avro Vulcan és a Handley Page Victor. Emellett a Valiant az egyetlen a V-bombázók közül, amelyik éles nukleáris fegyvert dobott le (tesztelés céljából).^[1]

1956-ban a Máltára telepített Valiantok hagyományos bombázó küldetéseket repültek Egyiptom felett a Muskétás hadművelet keretében a szuezi válság idején.^[2] 1956-tól 1966 elejéig a Valiant főerőt a nukleáris elrettentő szerepben használták a NATO és a Varsói Szerződés hatalmai közötti konfrontációban. Más századok légi utántöltést, légi felderítést és elektronikus hadviselést végeztek.^[3]

1962-ben, válaszul a Szovjetunió föld-levegő rakéta technológiájának fejlődésére és tanulva az U–2 incidensből, a V-bombázó flotta, beleértve a Valiantot is, a nagy magasságú bevetésről alacsony magasságú repülésre váltott, hogy elkerülje ezzel a légvédelmirakéta-támadásokat. 1964-ben kiderült, hogy a Valant flottánál anyagfáradás és kristályos korrózió jeleit találták a szárnyak hátsó rögzítésénél. 1964 végén javítási programot indítottak ennek orvoslására, de a kormányváltás után az új védelmi miniszter, Denis Healey úgy döntött, hogy a Valiantot ki kell vonni a szolgálatból, és ez 1965 elején meg is történt.^[4] A V-bombázók másik két tagja, a Victor és a Vulcan egészen az 1980-as évekig szolgálatban maradtak.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vickers Valiant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.