Vlagyimir Lukics Borovikovszkij

Vlagyimir Lukics Borovikovszkij
Arcképe Ivan Vasziljevics Bugaevszkij által
Született	1757. július 24.[1][2] 1757[3] Mirhorod[4][5][6]
Elhunyt	1825. április 6. (67 évesen) 1825 (67-68 évesen)[2][7][3] Szentpétervár[4]
Állampolgársága	orosz
Szülei	Luka Borovik
Foglalkozása	festőművész ikonfestő
Iskolái	Birodalmi Művészeti Akadémia
Kitüntetései	Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Szent Vlagyimir-rend
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Szmolenszki pravoszláv temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Lukics Borovikovszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vlagyimir Lukics Borovikovszkij (Mirgorod, Poltava Járás, Ukrajna, 1757. július 27. — Szentpétervár, 1825. április 6.) a 18-19. század fordulóján a legismertebb ukrán származású portréfestő az Orosz Birodalomban.

Életpályája

Ukrán kozák családban született, atyja ikonfestő volt, így a fiatal Vlagyimir Lukics Borovikovszkij a rajzolást és a festést atyjától tanulta. Vlagyimir Borovikovszkij-nak három fiútestvére volt, a családi hagyomány szerint mindannyian a Mirgorod ezredben szolgáltak. Vladimir Borovikovszkij korán késztetést érzett a rajzoláshoz és a festéshez, már fiatalon ikonokat kezdett festeni a helybeli egyházi intézmények számára.

Apja nyomdokain haladt a csendes vidéki életben addig, ameddig fel nem figyelt portréfestői képességeire egy befolyásos barátja, aki megkérte, hogy fesse meg I. Péter orosz cár és Katalin cárnő portréját, a portrék annyira jól sikerültek, hogy a cári család lehetővé tette Borovikovszkij szentpétervári letelepedését, ez 1787-ben történt. Ettől kezdve Szentpéterváron élt és alkotott, Szentpéterváron még képezte magát, D. G. Levickij volt a mestere.

Borovikovszkij portréi sokkal különbek voltak, mint a szokványos reprezentatív arcképek, mivel ő igyekezett megragadni az általa festett személy egyéniségét és közvetlen érzéseit. Továbbá lehetőség szerint természeti környezeteben készültek portréi, amelyeken tükröződik a 18. századi orosz szentimentalizmus szelleme.

Igen termékeny művész volt, mintegy 500 portrét festett, amelyekből 400 fent maradt mind a mai napig, legtöbbjüket az Állami Tretyjakov Galériában őrzik. Megörökítette az orosz történelem nevezetes alakjait, a cári, s a nemesi családok tagjait, tábornokokat, bírákat és művész embereket, de olykor egyszerű embereket is. Érdemben gyarapította az orosz történelem arcképcsarnokát.

Élete utolsó évtizedében egyre inkább vallási képeket festett, de már nem a hagyományos bizánci stílusban, hanem a nyugat-európai stílust követte.

Emlékezete

2007-ben, születésének 250. évfordulója alkalmából emlékbélyeget bocsátottak ki tiszteletére.

Ismertebb portréiból

• I. Péter cár
• II. Katalin (1794-95)
• M. I. Lopuhina (1797)
• A. G. és V.G. Gagarin (1790-es évek)
• Kezeit melegítő paraszt (1790-es évek)

Galéria

• 
  F. A. Borovszki vezérőrnagy portréja
• 
  Szentpétervár metropolitája
• 
  Gavriil Romanovics Gyerzsavin, az orosz felvilágosodás költőfejedelme
• 
  Mirza Ali Kuli Khan
• 
  Gagarin nővérek
• 
  I. Sándor orosz cár II. Katalin cárnő portrészobrával
• 
  A Tretyjakov Galéria 18. századi portréiból, középen a nagy kép Alexander Kurakin diplomatát ábrázolja Borovikovszkij által
• 
  A tél allegóriája
• 
  Még egy részlet a portré csarnokból, jobbról lent közép tájon II. Katalin orosz cárnő portréja
• 
  A sétáló II. Katalin orosz cárnő

Jegyzetek

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Életrajza, képei (oroszul)

További információk

• Akademičeskie risunki russkih hudožnikov : Vypusk perv'j / A. P. Losenko, P. I. Sokolov, V. L. Borovikovskij et al. ; pod red. A. M.Gerasimova. Moskva : Izdatel'stvo Akademii Hudožestv SSSR, 1949. 10 p., 25 t. fol ill.