Vlagyimir Mihajlovics Komarov

Vlagyimir Mihajlovics Komarov
Komarov 1965
Született	1927. március 16. Moszkva
Elhunyt	1967. április 24. (40 évesen) Orenburgi terület
Sírhely	Temető a Kreml falánál
Iskolái	Borisoglebsk Higher Aviators School Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia Krasznodari Repülőtiszti Főiskola
Nemzetiség	orosz
Rendfokozat	ezredes
Űrben töltött idő	2 nap 3 óra 4 perc
Beválogatás	1960
Repülések	Voszhod–1 Szojuz–1
Kitüntetései	Szovjetunió Hőse Szovjetunió Hőse Lenin-rend Vörös Csillag-rend Medal "For Battle Merit" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Medal "For the Development of Virgin Lands" Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy" Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR" Medal "For Impeccable Service", 1st class Medal "For Impeccable Service", 2nd class A Szovjetunió űrhajós pilótája Hero of Labor a Szov­jetunió érdemes sportolója
Vlagyimir Mihajlovics Komarov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Mihajlovics Komarov témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Mihajlovics Komarov, oroszul: Влади́мир Миха́йлович Комаро́в (Moszkva, 1927. március 16. – Orszk közelében, 1967. április 24.) szovjet-orosz berepülőpilóta, űrhajós, mérnök, tudós.

Életpálya

1949-től repülőtiszt. 1959-ben a Zsukovszkij Akadémián repülőmérnöki képesítést szerzett. 1960. március 7-től részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 2 nap, 3 óra és 4 percet töltött a világűrben. Küldetését követően, visszatérés közben halt meg, 1967. április 24-én.

Űrrepülések

• 1964-ben a Voszhod–1 volt a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre. A program résztvevői: Komarov tudós (parancsnok), K. P. Feoktyisztov tudományos munkatárs és B. B. Jegorov orvos.
• 1967-ben a Szojuz–1 volt a Szojuz-program első pilótás űrrepülése. A repülést sok meghibásodás kísérte (napelem-, hajtómű-hiba), de a tragédiát az okozta, hogy a visszatéréskor nem nyíltak ki az ejtőernyők, és az űrhajó nagy sebességgel (50 m/s) csapódott a földbe. Az asztronauta azonnal meghalt, és a keletkező tűzben a holtteste elégett. A világsajtóban elterjedt híresztelésekkel szemben az utolsó szavai nyugodtak voltak, és nem utaltak a közelgő tragédiára^[1][2]

Tartalékosként

• 1962-ben a Vosztok–4 tartalék űrhajósa volt.

Kitüntetések és emlékezete

• Kétszer kapta meg a Lenin-rendet.
• A katasztrófa helyszínén – az Orenburgi területen – tiszteletére gránit emlékművet emeltek.
• Emlékére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el.
• Az 1836-os aszteroidát nevére keresztelték.
• Komarov földi maradványait a Kreml falában helyezték örök nyugalomra.

Magánélete

Felesége Valentyina Jakovleva Komarova (sz. Kiszeljova) történész, filológus és könyvtáros (1929–1995), akivel 1950-ben házasodtak össze. Fiuk, Jevgenyij 1951-ben, lányuk, Irina 1958-ban született.

Jegyzetek

Források

• Vlagyimir Komarov az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) honlapján^{[halott link]}
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Elter Tamás: Barmok! Beraktatok egy sz.r űrhajóba! - ezek voltak a szörnyethalt űrhajós utolsó szavai (magyar nyelven). Origo.hu, 2023. augusztus 11. (Hozzáférés: 2023. augusztus 14.)
• Vlagyimir Mihajlovics Komarov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
• Vlagyimir Mihajlovics Komarov. astronautix.com. [2004. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
• Vlagyimir Mihajlovics Komarov. warheroes.ru. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
• Vlagyimir Mihajlovics Komarov. svengrahn.pp.se. [2012. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
• Vlagyimir Mihajlovics Komarov. compulenta.ru. [2013. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
• Barátja és hőse, Jurij Gagarin életéért adta sajátját Vlagyimir Komarov