Walter Bradford Cannon

Walter Bradford Cannon
Született	1871. október 19.[1][2][3][4][5] Wisconsin
Elhunyt	1945. október 1. (73 évesen)[1][6][2][3][4] Franklin
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Cornelia James Cannon
Gyermekei	öt gyermek: Marian Cannon Schlesinger Bradford Cannon Wilma Canon Fairbank
Szülei	Dr. Colbert Hanchett Cannon
Foglalkozása	fiziológus szakíró egyetemi oktató
Iskolái	Harvard Medical School Harvard Főiskola
Kitüntetései	Croonian Medal and Lecture (1918) Baly Medal (1931) George M. Kober Lectureship (1934)[7] Foreign Member of the Royal Society (1939. május 11.)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Bradford Cannon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Walter Bradford Cannon (Prairie du Chien, Wisconsin, USA, 1871. október 19. – Lincoln, Massachusetts, 1945. október 1.) amerikai orvos, fiziológus, neurológus.

Munkássága

A bostoni Harvard Egyetemen tanult, egyik kiváló tanára William James, az egyetem elvégzése után ugyanott tanított (1900–42). Elsőként alkalmazott röntgensugarat (1896) fiziológiai vizsgálatokhoz (gyomormozgások), s bevezette a kontrasztanyagok alkalmazását. Felismerte, hogy az emocionális tényezők gátolják a gyomor mozgásait, ebben a mellékvese központi szerepét és az általa termelt adrenalin közvetítő hatását (1899).

Kimutatta, hogy az asphyxia és a nervus ischiadicus (ülőideg) centrális csonkjának ingerlése is fokozza az adrenalin vérbe bocsátását (1911). Vizsgálta a szervezetben a fájdalom, a félelem vagy a düh esetében reflexesen kiváltott adrenalin- és cukor-felszaporodást a vérben (1914). Összefoglalta a vészreakciót kiváltó tényezőket, leírta a róla elnevezett Cannon-féle vészreakció jelenségét (1915).

Tanulmányozta az áldüh jelenségét (az agykéregtől megfosztott macskák viselkedésére utaló megnevezés, 1925). Bizonyította, hogy egy adrenalinszerű anyag (az ő elnevezése szerint a szimpatin) szabadul fel a szimpatikus idegrendszer posztganglionáris idegrostjainak effektorvégződésein (1937). Felismerte a denervációs hiperszenzitivitást (1939).

Művei

• The Mechanical Factors of Digestion (1911)
• Bodily Changes in Pain, Hunger, Fear and Rage (1915)
• Traumatic Shock (1923)The Wisdom of the Body (1932)
• Autonomic Neuroeffector Systems (társszerző, 1937)
• The Way of an Investigator (1945)The Supersensitivity of Denervated Structures (1949)

Jegyzetek

Források

• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 78. o. ISBN 963-85773-0-4