Wertheimer Elemér

Wertheimer Elemér
Született1888. október 6.
Budapest
Elhunyt1967. március 22. (78 évesen)
New York
Állampolgárságamagyar
HázastársaGorillovics Zsófia
(h. 1926–1967)
SzüleiWertheimer Lajos
Ringer Ottilia
Foglalkozásaszínigazgató
Sablon • Wikidata • Segítség

Wertheimer Elemér (Budapest, 1888. október 6.[1] – New York, 1967. március 22.) színigazgató, színházi vállalkozó.

Családja

Apja Wertheimer Lajos (1860–1943)[2] kereskedőként kezdte pályafutását, majd kávés lett. 1886-ban nyitotta meg első orfeumát az Új vásártéren (ma II. János Pál pápa tér). 1906-ban társult Steinhardt Gézával, és vele közösen a Rákóczi úti Nemzetközi Orfeumot igazgatta. 1912-ben megvette a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai Palais de Dance épületét, amely ettől kezdve Kristálypalota néven működött. A józsefvárosi közélet és a Pesti Chevra Kadisa tagja volt.[3] Anyja Ringer Ottilia (1862–1942).[4] Nagyapja Ringer Jakab vendéglős volt, majd a Király-fürdő és a Római fürdő tulajdonosa.

Házastársa Gorillovics Zsófia Janka (1888–1975) volt, akit 1926. február 10-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[5]

Élete

Iskoláit szülővárosában végezte. 1912-ben átvette apjától a Kristálypalota vezetését, amelyet 1919-ben átalakított Revü Színházzá.[6] 1922. július 1-től a margitszigeti Szigeti Színpad, 1923-ban az Apolló Kabaré igazgatója volt. 1925. szeptember 15-én kibérelte az Andrássy úti Színházat. 1911 és 1941 között az intézményeket a Wertheimer Orfeum Részvénytársaság nevű vállalkozás keretében működtette, melyet testvéreivel (Wertheimer Alajos, Aladár, Károly) közösen alapított meg. 1929-ben Marton Sándorral, Heltai Jenővel és Bródy Pállal együtt a Belvárosi Színházat bérelte, 1932-ben pedig a trió megvette a Magyar Színházat, amelyet 1938-ig Wertheimer Elemér és Bródy Pál az Andrássy úti és az Andrássy Színházzal együtt közösen vezetett.[7] 1943-ig megtarthatta igazgatósági tagságát, azonban ez egy évvel később (1944 áprilisában) megszűnt, ahogy zsidó származása miatt a Színészkamara igazgatósági névsorából is törölték.[8] A második világháború után a Színházberendezési Kft. ügyvezetője volt. A korábban általa irányított színházak feletti rendelkezést nem sikerült visszaszereznie. Az 1950-es években feleségével az Egyesült Államokban élő lányukhoz költöztek. Az 1960-as évek elején lehetőséget kapott arra, hogy megrendezze Molnár Ferenc három egyfelvonásos darabját a Broadway egyik színházában.[9]

Jegyzetek

  1. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 2016/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  2. ↑ Wertheimer Lajos gyászjelentése (1943. május 19.) Népszava, 71. évfolyam, 112. szám
  3. ↑ Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész) (2016) Valóság, 59. évfolyam, 2. szám
  4. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 171/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  5. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 152/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  6. ↑ Népszabadság - Budapest melléklet (1998. szeptember 8.)
  7. ↑ Wertheimer Elemér visszavonul a színigazgatástól (1938. május 28.) Esti Ujság, 3. évfolyam, 120. szám
  8. ↑ Kiket zártak ki a Színészkamarából a zsidó tagrevízió során? (1944. április 2.) Függetlenség, 12. évfolyam, 75. szám
  9. ↑ Esti Hírlap (1961. május 26.) 6. évfolyam, 122. szám

Források

  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
  • Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931.  
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Rajnai Edit: Színházfoglaló, 1945 – Egy vállalkozás végjátéka (1997. október 1.) Színház, 30. évfolyam, 10. szám

További információk

  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
  • Molnár Gál Péter: A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez. [Bp.], Helikon Kiadó, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
Nemzetközi katalógusok