William John Macquorn Rankine

William John Macquorn Rankine
Született	1820. július 5.[1][2][3][4][5] Edinburgh[6]
Elhunyt	1872. december 24. (52 évesen)[1][2][3][4][5] Glasgow[7]
Állampolgársága	brit
Foglalkozása	mérnök fizikus építőmérnök egyetemi oktató feltaláló
Tisztsége	Regius Professor of Civil Engineering and Mechanics (1855–1873)
Iskolái	Edinburgh-i Egyetem Ayr Academy Scottish Naval and Military Academy
Kitüntetései	Royal Society tagja Fellow of the Royal Society of Edinburgh Keith Medal (1851)
A Wikimédia Commons tartalmaz William John Macquorn Rankine témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William John Macquorn Rankine (Edinburgh, 1820. július 5. – Glasgow, 1872. december 24.) skót mérnök, fizikus.

Élete

Tanulmányait szülővárosában végezte 1836 és 1838 között, azonban az egyetemi záróvizsgáját nem tette le. Tanulmányainak végeztével Glasgowban tanár lett és ott mechanikát tanított. 1849-ben a Royal Society of Edinburgh, 1853-ban a londoni Royal Society tagja lett. 1857-ben megalapította az Institution of Civil Engineers of Scotlandot, melynek 1870-ig egyben első elnöke is volt. Azok a kutatásai, melyek nevét ismertté tették, a hőtanra és a motorok elméletére vonatkoznak. Munkáiban a mechanikai hőelmélettel és az energia megmaradásával is foglalkozik. Tudományos munkássága mellett zongorázott és költeményeket is írt, melyek 1874-ben gyűjteményes kiadásban jelentek meg.

Nevezetesebb munkái

• Ship-building (1869)
• Manual of applied mechanics (10. kiad. London 1882)
• Manual of the steam-engine and other prime movers (11. kiad. 1884)
• Useful rules and tables (6. kiad. 1882)
• Manual of machinery and mill-work (6. kiad. 1887)

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X