Északi-középhegység

Északi-középhegység
A Havas-csúcs a Mátrában (599m)
A Havas-csúcs a Mátrában (599m)
Elhelyezkedés
Földrajzi adatok
Terület11 400 km²
Legmagasabb pontKékes (1014 m)
Az Északi-középhegység Magyarországi területei
Az Északi-középhegység Magyarországi területei
Elhelyezkedése
Északi-középhegység (Magyarország)
Északi-középhegység
Északi-középhegység
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 57′ 00″47.8833, 19.9547.883300°N 19.950000°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 57′ 00″47.8833, 19.9547.883300°N 19.950000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-középhegység témájú médiaállományokat.

Az Északi-középhegység vagy Észak-magyarországi-középhegység[1] elnevezés kétféle jelentésben is használható:

  • Szűkebb értelemben a Magyarország északkeleti részén található hegyvidéki területeket jelenti, ahol Magyarország legmagasabb hegyei is találhatóak. Ebben az esetben nem önálló földrajzi egységről van szó, hanem geopolitikai elnevezésről, mivel ez a terület a valóságban egy olyan hegyvonulat része, amely földrajzilag Szlovákia területére is átnyúlik. A kifejezés a szocialista időszakban vált közkeletűvé Magyarországon, amikor a szlovák-magyar határt egyben földrajzi választóvonalnak is tekintették.
  • A kifejezés tágabb, eredeti földrajzi értelmében azt az egész hegyvonulatot jelenti, amely a Visegrádi-hegységtől a Szalánci-hegységig húzódik. A hegység nagyobb része Magyarország északkeleti részén, Észak-Magyarország régióban található, de a magyar-szlovák határ mentén mindvégig átnyúlik Szlovákia területére is. A hegyvonulat szlovák neve Matransko-slanská oblast. Szócikkünkben a tágabb értelmezést követjük.

Az Északi-középhegység az Északnyugati-Kárpátok belső vulkanikus övéhez tartozik. Fő részei délről észak, illetve nyugatról kelet felé haladva: Visegrádi-hegység, Börzsöny, Gödöllői-dombság, Cserhát, Mátra, Bükk-vidék, Cserehát, Eperjes–Tokaji-hegység, Zempléni-szigethegység. (Az Aggteleki-karsztot a szűkebb, geopolitikai értelmezés esetén szintén az Északi-középhegység részének tekintik, földrajzilag viszont valójában a Gömör–Szepesi-érchegységhez tartozó Gömör–Tornai-karszt Magyarországra átnyúló része.)

Az Északi-középhegység és a Dunántúli-középhegység közös összefoglaló neve Magyar-középhegység. Az Északi-középhegységben található Magyarország legmagasabb pontja, a Kékes. A középhegység legnépesebb városa Miskolc.

Részei

Nyugati szakasz

Lillafüred látképe a Bükk-vidék területén
A Cserhát Hollókő közelében

A Visegrádi-hegységet a Kétbükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Dunántúli-középhegységhez tartozó Pilistől. Ez egyben az Északi-középhegységet és a Dunántúli-középhegységet elválasztó geológiai törésvonal is. A Visegrádi-hegységet a köznyelvben – helytelenül – gyakran a Pilis részének tartják. Fő csúcsa a Dobogó-kő (699 m).

A kb. 600 km2 területű Börzsöny a Visegrádi-hegység folytatása. Nagyrészt vulkanikus eredetű, kőzetanyaga andezit és andezittufa. Északról az Ipoly határolja, délről a Duna, kelet felől pedig a Nógrádi-medence választja el a Cserháttól. Legmagasabb pontja a 938 méter magas Csóványos. Szlovákia területén a Burda kapcsolódik hozzá.

A Cserhát ugyancsak andezitből áll, de az erózió sokkal jobban lekoptatta, gyakorlatilag dombvidék. Legmagasabb pontja a Karancs-tető (727 m).[2][3]

A Gödöllői-dombság és a Monor-Irsai-halomvidék szintén az Északi-középhegységhez sorolható, mint annak legdélebbi nyúlványai és legalacsonyabb elemei. Átmeneti tájegységet alkotnak az Alföld felé. Ezek azonban löszből állnak.

Középső szakasz

Az Ajnácskői-hegység Szlovákiában

A Mátrában található a Kékes, Magyarország legmagasabb pontja (1014 m), de magának a hegységnek az átlagmagassága csak 600 méter, ebből a szempontból megelőzi a szomszédos Bükk hegység. A Mátra szintén vulkanikus eredetű, nagyrészt andezitből áll.

A Karancs-Medves-vidék a Karancs hegységet és a Medves-Ajnácskői-hegységet foglalja magában. A vidék vízrajzi különlegessége, hogy itt húzódik a Kárpát-medence két legnagyobb folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízválasztó vonala.

  • A Karancs-hegység (szlovákul: Mučínska vrchovina) vulkanikus eredetű, anyaga andezit. Legmagasabb pontja a 727 méter körüli magas Karancs.
  • A Medves-Ajnácskői-hegység vagy régebbi nevén Nógrád-Gömöri bazaltvidék a Karancshoz hasonlóan vulkanikus hegycsoportokból áll, anyaga azonban bazalt. Két fő része a Medves-fennsík és az Ajnácskői-hegység (szlovákul: Planina Medveš és Hajnáčska vrchovina). A Medves-fennsík Magyarország legnagyobb kiterjedésű, 500 méter feletti összefüggő fennsíkja.

A Gömör-Hevesi-dombság 300-500 méter magas dombvidék, amely hosszan átnyúlik Szlovákia területére is. Homokkő, homok, kavics és riolittufa építi fel. Szlovákiában található északi része a Gömöri-dombvidék (szlovákul: Bučenská vrchovina). A dombság déli fele a Vajdavár-dombvidék, amelyet a szlovák-magyar határ két oldalán húzódó Gömöri-erdőhát (Petrovská vrchovina) és a Magyarországon található Heves–Borsodi-dombság vagy Ózd-Pétervásárai-dombság alkot.

A Karancs-Medves-vidék és a Gömöri-Hevesi-dombság szlovákiai területeit Szlovákiában Cseres-hegység (Cerová vrchovina) néven ismerik.

Keleti szakasz

A Bükk Bélapátfalva közelében

A Bükk nagyrészt mészkőhegység, a Bükk-fennsíkot körülvevő területen riolit és riolittufa is előfordul.

A Cserehát dombvidék, amely a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik. Átlagos magassága 300-400 méter. Területét agyag és homok borítja, néhol márványszerű aprókristályos mészkő található.

Az Eperjes–Tokaji-hegység az Északi-középhegység legkeletibb része. Néha nem az Északi-középhegységhez sorolják, hanem külön hegységcsoportnak tekintik. Fő tagjai a Zempléni-hegység és a Szalánci-hegység. A Zempléni-hegység Magyarország területére esik, a Szalánci-hegység zöme viszont Szlovákiában található.

  • Zempléni-hegység vagy más néven Tokaji-hegység vulkanikus eredetű, kőzetanyaga riolit és andezit. Híres szőlőtermesztő vidék. Északi részén a Bózsva és mellékvizeinek medencéje a Hegyköz.
  • Szalánci-hegység (szlovákul Slanské vrchy): túlnyomó része Szlovákiában húzódik. A Magyarországon található Nagy-Milic hegycsoport földrajzi szempontból a Szalánci-hegység déli nyúlványa, az országhatár miatt azonban többnyire a Zempléni-hegység részeként tárgyalják.

A Zempléni-szigethegység (szlovákul: Zemplínske vrchy) Szlovákiában található. Az Északi-középhegység legkeletibb tagjaként szigetszerűen emelkedik ki a Zempléni-síkból.

Geopolitikai szempontból általában szintén az Északi-középhegységhez sorolják az Aggteleki-karsztnak nevezett, 300–500 méter átlagmagasságú mészkő- és dolomithegységet. Ez valójában a Szlovákiába átnyúló Gömör–Tornai-karszt része, tehát földrajzilag nem az Északi-középhegység, hanem a Gömör–Szepesi-érchegység része. A Bükk hegységtől északra fekszik, a két tájegységet a Sajó völgye választja el. Itt találhatóak Magyarország leghíresebb barlangjai, köztük a Baradla-barlang.

Ásványkincsei

Jegyzetek

  1. szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  2. Karancs – a “palóc olimposz”. tarjanikepek.hu, 2009. február 21. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  3. Tarjáni Gyerektábor túralehetőségei (a helyszínek bemutatása). Tarjáni Gyermektábor. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 3.)

Források

  • Földrajzi Világatlasz (Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1962) 464. o. ISBN 963-352-516-0 CM
  • Magyarország atlasza (Cartographia, Budapest, 1999) 132. o. ISBN 963-352-516-0 CM
Sablon:Magyarország tájai
  • m
  • v
  • sz
Magyarország földrajzi nagy-, közép- és kistájai
Alföld
Illancs •  Bácskai löszös síkság
Érd–Ercsi-hátság •  Váli-víz síkja •  Közép-Mezőföld •  Velencei-medence •  Sárrét •  Sárvíz-völgy •  Dél-Mezőföld •  Enyingi-hát •  Káloz–Igari-löszhátak •  Sió-völgy
Drávamenti-síkság
Dráva-sík •  Fekete-víz síkja •  Nyárád–Harkányi-sík
Taktaköz •  Borsodi-ártér •  Hevesi-ártér •  Szolnoki-ártér •  Jászság •  Tiszafüred–Kunhegyesi-sík •  Szolnok–Túri-sík •  Tiszazug •  Hortobágy
Alsó-Tisza-vidék
Marosszög •  Dél-Tisza-völgy
Hatvani-sík •  Tápió-vidék •  Gyöngyösi-sík •  Hevesi-sík •  Borsodi-Mezőség •  Sajó–Hernád-sík •  Harangod
Közép-Nyírség •  Északkelet-Nyírség •  Délkelet-Nyírség •  Dél-Nyírség •  Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Hajdúhát •  Dél-Hajdúság
Kisalföld
Szigetköz •  Mosoni-sík •  Fertő-medence •  Hanság •  Kapuvári-sík •  Csornai-sík •  Rábaköz
Marcal-völgy •  Kemenesalja •  Pápa–Devecseri-sík
Komárom–Esztergomi-síkság
Győr–Tatai-teraszvidék •  Igmánd–Kisbéri-medence •  Almás–Táti-Duna-völgy
Nyugat-magyarországi-
peremvidék
Felső-Zala-völgy •  Kerka-vidék •  Göcsej •  Egerszeg–Letenyei-dombság •  Principális-völgy •  Zalaapáti-hát •  Alsó-Zala-völgy •  Zalavári-hát •  Mura bal parti sík
Dunántúli-dombság
Kis-Balaton •  Nagy-Berek •  Somogyi parti sík •  Balaton •  Balatoni-riviéra •  Tapolcai-medence •  Keszthelyi-riviéra
Nyugat-Külső-Somogy •  Kelet-Külső-Somogy •  Dél-Külső-Somogy
Marcali-hát •  Kelet-Belső-Somogy •  Nyugat-Belső-Somogy •  Közép-Dráva-völgy
Mecsek és
Tolna–Baranyai-dombvidék
Mecsek •  Baranyai-hegyhát •  Völgység •  Tolnai-Hegyhát •  Szekszárdi-dombság •  Pécsi-síkság •  Geresdi-dombság •  Villányi-hegység •  Dél-baranyai-dombság •  Zselic
Dunántúli-középhegység
Tátika-csoport •  Keszthelyi-fennsík •  Badacsony–Gulács-csoport •  Balaton-felvidék •  Vilonyai-hegyek •  Veszprém–Nagyvázsonyi-medence •  Kab-hegy–Agártető-csoport •  Sümeg–Tapolcai-hát •  Devecseri-Bakonyalja •  Öreg-Bakony •  Bakonyi-kismedencék •  Keleti-Bakony •  Veszprém–Devecseri-árok •  Pápai-Bakonyalja •  Pannonhalmi-dombság •  Súri-Bakonyalja
Vértes–Velencei-hegyvidék
Bársonyos •  Által-ér-völgy •  Móri-árok •  Vértes-fennsík •  Vértes peremvidéke •  Gánti-medence •  Zámolyi-medence •  Sörédi-hát •  Lovasberényi-hát •  Velencei-hegység
Gerecse •  Etyeki-dombság •  Zsámbéki-medence •  Budai-hegyek •  Tétényi-fennsík •  Budaörsi- és Budakeszi-medence •  Pilisi-hegyek •  Pilisi-medencék
Észak-magyarországi-
középhegység
Börzsöny
Kosdi-dombság •  Nézsa–Csővári-dombság •  Központi-Cserhát •  Galga-völgy •  Ecskendi-dombság •  Cserhátalja •  Terényi-dombság •  Szécsényi-dombság •  Karancs •  Litke–Etesi-dombság •  Gödöllői-dombság •  Monor–Irsai-dombság
Magas-Mátra •  Nyugati-Mátra •  Déli-Mátra •  Keleti-Mátraalja •  Nyugati-Mátraalja •  Mátralába •  Parád–Recski-medence
Bükk-fennsík •  Északi-Bükk •  Déli-Bükk •  Tárkányi-medence •  Egri-Bükkalja •  Miskolci-Bükkalja •  Tardonai-dombság •  Upponyi-hegység
Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
Aggteleki-hegység •  Alsó-hegy •  Rudabányai-hegység •  Szalonnai-hegység •  Bódva-völgy •  Tornai-dombság
Központi-Zemplén •  Abaúji-Hegyalja •  Tokaji-hegy •  Szerencsi-dombság •  Hegyalja •  Hegyköz •  Vitányi-rögök
Észak-magyarországi-medencék
Alsó-Ipoly-völgy •  Középső-Ipoly-völgy •  Nógrádi-medence •  Zagyva-völgy •  Medves-vidék •  Heves–Borsodi-dombság •  Tarna-völgy •  Ózd–Egercsehi-medence •  Pétervásárai-dombság •  Sajó-völgy •  Putnoki-dombság •  Szendrői-rögvidék •  Rakacai-völgymedence •  Cserehát •  Hernád-völgy •  Szerencsköz
Forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  • Földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap