Őszirózsás forradalom

Őszirózsás forradalom
Őszirózsás forradalmárok
Konfliktus	Forradalmak és ellenforradalmak Magyarországon
Időpont	1918. október 30.–október 31.
Helyszín	Budapest és más nagyvárosok
Eredmény	megalakul a Magyar Népköztársaság
Szemben álló felek
Magyar Nemzeti Tanács Szociáldemokrata Párt Magyar Királyság
Parancsnokok
Károlyi Mihály Csernyák Imre Pogány József Friedrich István Hock János IV. Károly magyar király Habsburg József Hadik János Wekerle Sándor
A Wikimédia Commons tartalmaz Őszirózsás forradalom témájú médiaállományokat.

Az őszirózsás forradalom, egyes forrásokban 1918-as polgári demokratikus forradalom^[1] az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt Budapesten és a nagyvárosokban 1918. október 30–31-én. Nevét a katonák tábori sapkáján az uralkodói névjellel ellátott sapkarózsa helyére tűzött, a felkelés jelképévé vált őszirózsáról kapta.

A forradalom győzelmével Magyarország kivált a világháborúban katonai vereséget szenvedett és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése miatt felbomlott Osztrák–Magyar Monarchiából, és államformája először alakult köztársasággá (korabeli elnevezésben népköztársasággá).

A történetírás az eseményeknek a „polgári demokratikus forradalom” elnevezést adta.

Története

Idővonal

.

Magyarország történelme
Korai évek
A magyar nép kialakulása Honfoglalás kalandozó hadjáratok
Középkori történelem
Árpád-kor Magyar Fejedelemség Magyar Királyság Árpád-ház tatárjárás Vegyesházi királyok kora Anjou-kor Magyar–lengyel perszonálunió Jagelló-kor
Kora újkori történelem
Török háborúk időszaka mohácsi csata török hódoltság a török kiűzése Magyarországról Kora újkori Magyar Királyság Királyi Magyarország Erdélyi Fejedelemség magyarországi belháború reformáció Abszolutizmus kora Rákóczi-szabadságharc betelepítések
Hosszú 19. század
Reformkor 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyar Állam Bach-korszak passzív ellenállás Osztrák–Magyar Monarchia kiegyezés Transzlajtánia Magyarország az első világháború
20. századi történelem
Első Magyar Köztársaság őszirózsás forradalom Tanácsköztársaság 1920–1945 között trianoni békeszerződés Magyarország a második világháborúban 1945–1956 között Második Magyar Köztársaság Magyar Népköztársaság Rákosi-korszak 1956-os forradalom és szabadságharc 1957–1989 között MSZMP gulyáskommunizmus
Jelenkori történelem
rendszerváltás Magyar Köztársaság
Lásd még
A határon túli magyarok története magyarországi nemzetiségek története magyarországi zsidók története Erdély történelme magyar hadtörténet
Sablon:A magyarság történelme m v sz

Előzményei

Az őszirózsás forradalom előzményei közé tartozik, hogy az 1918. április 8-ai római konferencián az antant elfogadta az Osztrák–Magyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak azon követelését, hogy a Monarchia helyén, Közép-Európában francia orientációjú kis nemzetállamok jöjjenek létre. Szeptember közepére a hadszintereken szinte mindenhol az antant került fölénybe, az államok között megkezdődnek a békekötésre irányuló egyezkedések, a hivatalos propaganda azonban továbbra is a győzelem esélyét terjesztette. A hátországot áruhiány és infláció sújtotta, a spanyolnátha tizedelte a lakosságot. 1918. október 16-án a császár az ún. „Völkermanifest” kiáltványában bejelentette szándékát, hogy Ausztria szövetséges állammá alakuljon át, melyben minden nemzet saját külön állami közösséget alkothat letelepülési területén, és felszólította a különböző nemzeti közösségeket, hogy alakítsák meg saját tanácsukat. A harmadik Wekerle-kormány a magyarországi átalakításokat ellenezve még aznap bejelentette, hogy Ausztriához ettől kezdve csak a király személye köti. Károlyi Mihály 12 pontos feliratban javaslatot nyújtott be, amelyben Magyarország teljes függetlenségét kívánta megvalósítani (politikai, katonai gazdasági függetlenség), továbbá az ország területi integritásának megörzését a béketárgyalások útján, demokratizálódást, általános választójogot, a nemzetiségi kérdés rendezését, sajtó és gyülekezési szabadságot, szociális segítséget a rászorulóknak, földreformot, a politikai üldözések befejezését, az élelmiszerkészletek kivitelének leállítását, a külföldön lévő katonák hazahívását a határok megvédésére. Erről pár nappal később törvényjavaslatot is benyújtott.^[2]

Hiába fogadta el azonban a magyar kormány 1918. október 20-án a „magyar szent korona országainak függetlenségéről" (perszonálunió) szóló határozatot, mert ekkorra már a kormány tehetetlen volt az elégedetlenséggel szemben, amit Tisza István október 17-i beszéde is növelt a háború elvesztésének, és gyakorlatilag a csak feltétel nélküli békekötés lehetőségének beismerésével. Wekerle ezt belátva október 23-án lemondott, a országgyűlés utolsó, forradalom előtti ülésén.

Másnap október 24-én a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt és a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Károlyi-palotában ellenkormányként megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, Károlyi Mihály elnökletével. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően létrejött a Katona- Munkás- és a Diáktanács. Károlyi Mihály az ellenkormányként megalakított Magyar Nemzeti Tanács elnökeként 1918. október 27-én a honvédelmi biztossá nevezi ki Csernyák Imrét,^[3] a Katonatanács megszervezőjét.

Közben a király a magyarországi helyzet normalizálására József főherceget homo regiusszá, magyarország megbízott kormányzójává nevezte ki október 26-án.

1918. október végén sorban kiváltak a Monarchiából az egyes nemzetállamok: 28-án kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez 30-án Szlovákia is csatlakozott), 29-én Horvátország jelentette be kiválását, 30-án pedig az önálló Ausztria új kormánya alakult meg. Ifj. Andrássy Gyula október 27-én jegyzéket intézett Wilson amerikai elnökhöz, amelyben különbékét kért. Ebben elismerte a csehszlovákok és a délszláv népek önrendelkezési jogát, s bejelentette a Németországgal kötött katonai szerződés felbontását. Október 29-én a Monarchia fegyverszünetet kért az olasz hadvezetéstől. A fegyverszüneti küldöttség október 31-én érkezett meg Padovába, az olasz főparancsnokság székhelyére, ahol november 3-án a Monarchia küldöttsége aláírta a fegyverszüneti okmányt, ezzel azonban csak Ausztria fejezte be részvételét az I. világháborúban, a Magyarországra vonatkozó fegyverszüneti előírásokról még Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni antant haderőparancsnokával kellett tárgyalni.

A lánchídi csata néven ismert tüntetés során október 28-án a tömeg Károlyi miniszterelnöki kinevezése mellett állt ki, de a Lánchíd pesti hídfőjénél a rendőrök a tömeg közé lőttek, aminek következtében öten meghaltak és sokan megsebesültek. Október 29-én a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságot alakított, melynek tagjai: Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Bíró Lajos, Böhm Vilmos, Garami Ernő, Garbai Sándor, Hock János, Jánossy Zoltán, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Lovászy Márton, Pattantyús Ábrahám Dezső, Purjesz Lajos, Szende Pál, Weltner Jakab lettek.^[4] Még aznap a rendőrség is bejelentette csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz.

A forradalom

A tüntető munkás- és katonatömegek azonosultak a Magyar Nemzeti Tanács céljaival és felháborodtak azon, hogy József főherceg Károlyi helyett Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Megakadályozták a Nemzeti Tanácsra már felesküdött katonaság elszállítását Budapestről és követelték Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését.

Október 30-án délután és éjjel – a Magyar Nemzeti Tanács utasítására, de saját kezdeményezésű akcióktól sem mentesen, a Csernyák Imre repülőszázados vezetésével alakított forradalmi testület, a Katonatanács egységei elfoglalták Budapest stratégiai pontjait. Az esti órákban Budapesten két elszállításra váró menetszázad fellázadt és a sapkarózsájuk helyére őszirózsát tűztek majd egyesülve a fővárosban állandó tüntetésben lévő forradalmi tömeggel megakadályozta a menetszázadok frontra indítását. A Conti utcai (ma: Tolnai Lajos utca) börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. Az események hatására Hadik János hajnal háromkor lemondott. Október 31-én reggel József főherceg (a király beleegyezésével) Károlyi Mihályt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, aki egy úgynevezett „népkormányt” alakított a Magyar Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből (lásd: Károlyi Mihály-kormány).

Október 31-én, az őszirózsás forradalom utolsó napján, egy katonai különítmény meggyilkolta gróf Tisza István volt magyar miniszterelnököt, aki az újonnan kinevezett miniszterelnök legnagyobb politikai ellenfele volt. A Károlyi Mihály-kormány alatt az államrendőrség nyomozást indított a gyilkosság körülményeinek tisztázására, és elkövetőinek felderítésére, de ez sikertelen maradt.^[5][6]

Következményei

Amikor a katonai vezetés fegyverszünetet kért az antanttól, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott és teljes káoszba süllyedt. Az állam összeomlott. Az őszirózsás forradalom győzelme után az új állam törvényhozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács lett, Károlyi Mihály vezetésével.

Károlyi programja az ország függetlenségéről és a választójog demokratikus reformjáról szóló törvények megalkotása, amnesztia a politikai okokból bebörtönözötteknek, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogok biztosítása, a parasztok földhöz juttatása, munkaügyi és népjóléti intézkedések, szociális törvények létrehozása volt. A nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelte el.

November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra. November 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és eleve elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első magyar köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.)

Károlyiék politikai támogatottsága azonban nem volt stabil, 1919 január közepén a kormány lemondott és megalakult a Berinkey-kormány, a Magyar Nemzeti Tanács Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké választotta. 1919. március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket elfogadhatatlannak ítélték. Ezért új kormány alakítását tervezték a kommunisták bevonásával. A „szocialista” kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. Úgy tűnt, sikerült megállapodni az új kormány összetételéről, és a Berinkey-kormány lemondott, de közben Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot Március 21-én. Károlyi úgy gondolta, hogy továbbra is köztársasági elnök marad, de mivel az új kormány közleményében az ő lemondását is közölte, megadta magát a körülményeknek és külföldre távozott.

Az őszirózsás forradalom árnyoldalai

A forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség történt úgy Budapesten, mint vidéken, de már a lánchídi csata során (október 28.) meghaltak hárman és kb. 55-en megsebesültek.^[7]

Október 31-én délután Tisza István Hermina úti villájába ismeretlen kilétű fegyveres katonák hatoltak be, elzavarták a villa őrzésére kirendelt csendőröket, majd rövid szóváltás után agyonlőtték Tiszát, Károlyi legfőbb politikai ellenfelét.^[8]

Fosztogatások, majd a még működő hatóságok által kezdeményezett megtorlások is voltak Eperjesen (100-nál több halott), a felvidéki Galgócon (27 fosztogató letartóztatása), a Muraközben (134 áldozat), a bánsági Kula, Melence, Törökbecse községekben (68 áldozat), Bihar megyében (90 áldozat), Facsádon (Krassó-Szörény megye). Egy Lugosról felszálló repülőgép több bombát is dobott a fosztogató román parasztokra (104 áldozat). De történtek atrocitások Jósikafalván (Kolozs megye, 40 áldozat), Munkácson (7 halott), Látrányban (Somogy megye), Adonyban (Fejér megye, 7 halott), Miskolcon (200 letartóztatás) és Nyíregyházán (1000 letartóztatás, 75 haláleset) is.^[9]

Galéria

• 
  Hadik János
• 
  József főherceg
• 
  IV. Károly, Magyarország királya
  1918. november 13-ig
• 
  Károlyi Mihály a Nemzeti Tanács elnökeként 1918. október 27-én honvédelmi biztossá nevezi ki Csernyák Imrét
• 
  A Magyar Nemzeti Tanács néhány tagja 1918. november elején, a Parlament épületében
• 
  Az őszirózsás forradalom után kiadott egyik könyv borítója
• 
  1918. november 2-i hadügyminisztériumi hirdetmény
• 
  Frontról hazatérő katonák vonata
• 
  Frontról hazatért katonák esküdnek az őszirózsás forradalomra és az új kormányra
• 
  Kun Béla a Parlament bejáratánál kikiáltja a Tanácsköztársaságot

Jegyzetek

Források

• Jászi Oszkár: A Monarchia jövője, Budapest, 1918 október közepe (reprint: Budapest, Maecenas Kiadó, 1988., ISBN 963-292-054-6)
• Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. (Előszó: Hanák Péter) Budapest, 1983, Gondolat
• Őszirózsás forradalom a Katolikus lexikonban
• A vereség ára, In: Magyarország a XX. században I–V. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2000.
• ↑ Borsányi: Borsányi György: Októbertől márciusig. Budapest: Kossuth. 1988. = Népszerű történelem, ISBN 963 09 3270 9  
• Csonka Laura: Az 1918-as forradalmi átalakulás napjai, Magyar Nemzeti Levéltár, 2018. október 31.

További információk

• Schwarzenberg híradó 1. Az új Magyarország forradalmi napjai, 1918. október 30., 9 perc
• NYUGAT / 1918. 21-22. szám
• Korabeli filmhíradók – Nava.hu
• Szabó Viktor: Háború és diplomácia Magyarországon, 1918–1919, Prima Forma Tudományos Egyesület, Budapest, 2009
• Tengely Adrienn: A magyar egyházak a forradalmak korában, EKF Líceum, Eger, 2011
• Salamon Konrád: Az őszirózsás forradalomról és az első köztársaságról – Harag és elfogultság nélkül, 3. javított kiadás, Éghajlat, Budapest, 2014
• Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom története, Jaffa, Budapest, 2018, (Modern magyar történelem)
• Üdvözlet a győzőnek – Tanulmányok 1918 mikrotörténelméről, szerkesztő: Kappanyos András, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020
• Giczi Zsolt: Az evangélikus egyház és az 1918-as polgári demokratikus forradalom, Acta Universitatis Szegedeensis, Acta Historica, Tomus CXXIX., 2009
• „Ahogy éltem, úgy fogok meghalni” – Tisza István tragédiája (történelmi dokumentumfilm)
• 1918 – A Nagy Összeomlás. Szerk. Hermann Róbert, Ligeti Dávid. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2019.