Attilio Imolesi

Attilio Imolesi
Született	1890. október 11. Cesena
Meghalt	1918. március 14. (27 évesen) Marostica
Állampolgársága	olasz
Nemzetisége	olasz
Fegyvernem	légierő
Szolgálati ideje	?–1918
Rendfokozata	őrmester
Egysége	79. Repülőszázad
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Katonai Vitézségi Érem (1 bronz, 1 ezüst)
Civilben	autószerelő

Attilio Imolesi (Cesena, 1890. október 11. – Marostica, 1918. március 14.) olasz ászpilóta. Első világháborús szolgálata során hat igazolt, és két igazolatlan légi győzelmet aratott.^[1] Karrierjének 1918 márciusában, 27 és fél éves korában bekövetkezett halála vetett véget.

Élete

1890-ben született Emilia-Romagna tartomány Cesena városában.^[1] Autószerelőnek tanult, így nagyon értett a korabeli technikához.

Amikor 1915-ben Olaszország az antant oldalán belépett az első világháborúba, Imolesi önkéntesként bevonult katonának. Az év végén a Milánó-Malpensai repülőtér hadi repülősiskolájára jelentkezett. A kiképzés után közel szülővárosához, az Adriai-tenger rimini–riccionei partszakasz védelmére osztották be az Osztrák–Magyar Monarchia hidroplánjai ellen, ám ő a frontra kérette át magát.^[1]

1916 novemberében tizedesi rendfokozattal áthelyezték a 79. Vadászrepülő-századba, Néhány sikertelen összecsapás után két győzelmet aratott: egy kétüléses gépet szeptember 2-án lőtt le Asiago légterében, 26-án pedig egy osztrák–magyar Hansa-Brandenburg C.I kétüléses Flik 21-est, San Martino del Carso fölött. Nieuport 17 (lajstromszáma: 2142) fedélzetén, Francesco Baracca ászpilótával válvetve harcolt. Egy hónappal később, május 26-án a kíséretében lévő kétüléses gép eltűnt egy felhőben Nabresina felett, és az osztrák–magyar vadászgépek lecsaptak rá: neki kikapcsolt motorral sikerült elérnie az olasz partokat, és egy mocsárban kényszerleszállást hajtott végre.

1917. december 13-án szerezte meg negyedik győzelmét Ghertele egén Ciottival és Andrea Costantini hadnaggyal, a 2. Repülőosztagból. Szintén Ciottival a következő év január 11-én Crosara felett aratta ötödik győzelmét, megkapva az azzal járó ászpilóta címet. Hatodik, utolsó igazolt sikerét 1918. január 14-én szerezte meg, Valstagna felett. Március 14-én Nieuport 27-jén. alacsonyan repült, s talán a pedál rögzítésének meghibásodása miatt beverte a fejét a géppuska tusába. Marostica kórházába eszméletlenül szállították be, ahol még aznap meghalt.

Kitüntetései

Szolgálataival kiérdemelte az Olasz Vitézségi Érem bronz, majd ezüst fokozatát.^[1]

Légi győzelmei

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Attilio Imolesi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek