Bandi Dezső

Bandi Dezső (Magyarsáros, 1919. október 7. – Békéscsaba, 2005. június 23.) iparművész, művészeti író, népművelő, Bandi Árpád bátyja, Bandi Kati textilművész apja.

Életpályája

A kolozsvári Unitárus Kollégiumban érettségizik 1941-ben.^[3] A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferencnél tanult szobrászatot. Első jelentősebb művei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékművek (1943-44).

A II. világháború után Marosvásárhelyen rajzot tanított, majd az MNSZ^[4] művelődési aktivistájaként, 1957-től több mint egy évtizeden át a Népi Alkotások Háza, majd a kisipari szövetkezetek Maros tartományi, illetve megyei népművészeti szakirányítójaként működött. Művészi kerámiával foglalkozott, s a hagyományos háziipari mesterségek és a falusi ember művészi készségeinek serkentésével – tanfolyamok, kiállítások és metodikai levelezés útján – új alapokra helyezte hatáskörében az öntevékeny műkedvelő mozgalmakat. A jelenlegi Maros-, Hargita- és Kovászna megyékben 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal.

Művészeti tömegmozgalmának célja a korszerű otthonkép kialakítása és az ember művészi alkotókészségeinek ápolása a korabeli feltételek közt. Ezért falun a még ma is eleven szövés-, fonás-, kötés- és varrástechnikákat igyekezett új funkcióval és tartalommal telíteni, majd a fazekas- és faragóközpontok mestereinek munkáiban jelentkező giccses ízléssel szállt harcba; a városon ugyanekkor a különböző képzőművészeti műfajokkal foglalkozó műkedvelést igyekezett utánzó dilettantizmus helyett eredeti alkotássá fejleszteni.

Legutóbb a naiv művészeti ágak – festészet, szobrászat – és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolására és felfrissítésére vállalkozott. Tevékenységének elméleti indoklását egy cikksorozatban is kifejtette,^[5] 1970-től kezdve pedig a Maros Megyei Művelődési Bizottság füzeteiben^[6] egy-egy község népi kultúrájának teljes bemutatásával kísérletezett, szerves keretbe foglalta a vidék művészetének tárgyi és szellemi megnyilvánulásait. Cikkeit A Hét, az Utunk, az Előre és a Művelődés közölte.

Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek.^[7] 2004-ig foglalkozott fiatal fafaragó mesterjelöltekkel és keramikusokkal, életének utolsó évében gyenge egészségi állapota miatt költözött leányához, Békéscsabára, ott érte a halál 2005. július 23-án.^[8]

Egyéni kiállításai^[9]

• 1954 – Kerámia, Bukarest
• 1957, 1958, 1963 – Kolozsvár
• 1965, 1967 – Csíkszereda
• 1968 – Nagyszalonta

Díjak, elismerések

• Magyarsáros díszpolgára (2002. december 18.)^[10]
• Magyar Köztársaság Aranyérme 80. születésnapján
• Szülőfalujának iskolája Bandi Dezső nevét viseli
• Csittszentivánban Bandi Dezső Kulturális Egyesület tevékenykedik

Jegyzetek

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

További információk

• Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017: Bandi Dezső
• Banner Zoltán: Modern népi iparművészet. Korunk 1965/3
• Banner Zoltán: Bandi Dezső iskolája. Kritika, Budapest 1971/4
• Banner Zoltán: Csillagfaragók, 1972, 51-94. o.
• Bene József: Csíkszeredai levél, Utunk, 1967/19
• Bölöni Sándor: A romantikán túl, Interjú Bandi Dezső népnevelővel, Bihari Napló, 1973. október
• Tófalvi Zoltán: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni", Látogatás Bandi Dezsőnél, A Hét Évkönyve, 1978
• Murádin Jenő: Bandi Dezső iparművész, artportal.hu
• In Memoriam Bandi Dezső, 2005
• Kántor Emese: A megszállott: Bandi Dezső, Természet Világa, 137. évfolyam, 8. szám, 2006. augusztus Archiválva 2007. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bandi Dezső nyomdokain a szovátai táborban, 2008
• Bandi Kati textilművész tárlata nyílt meg Marosvásárhelyen, 2009. november 24 – december 8.

Kapcsolódó szócikkek

• Erdély iparművészeti irodalma
• Népi irodalom Erdélyben
• Néprajzi irodalom Erdélyben