Berkovits György

Berkovits György
Született	1940. október 21. Orosháza
Elhunyt	2018. május 22. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Varga Vera (1971-től 1979-ig) Galambos Ágnes
Foglalkozása	író szociológus pedagógus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1959–1964, 1972–1975, szociológia)
Kitüntetései	Budapestért díj (1993) József Attila-díj (2007) Artisjus-díj (2018)
weboldal Facebook PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Berkovits György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Berkovits György (Orosháza, 1940. október 21. – Budapest, 2018. május 22.)^[1][2] író, szociológus, pedagógus. Első felesége Varga Vera (1949-1979) író volt. Házastársa, (30 évig) özvegye, Galambos Ágnes újságíró.

Életpályája

1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott.

Művei

• Világváros határában (szociográfia, 1976)
• TerepSzemle (szociográfia, 1980)
• Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1981)
• Folyamatos jelen. Fiatal szociográfusok antológiája; vál., szerk. Berkovits György, Lázár István, utószó Berkovits György; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981 (Magyarország felfedezése)
• – mondta Gabes, – magyarázta Gy. Bence (szociográfia, 1982)
• Győri Péter–Demszky Gábor–Berkovits Györgyː Újpest. Tanulmánykötet; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1982 (Műhelysorozat. Művelődéskutató Intézet)
• Nem sírunk, nem nevetünk (novellák, 1984)
• A barátom regénye (regény, 1990)^[3]
• Életvesztesek. Regény egyes szám második személyben; Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1991
• Halálkísértő. Regény egyes szám harmadik személyben; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
• Századvégi levelek illetve Levelek a XX. századvégről. Esszék; Seneca Kiadó, Bp., 1995 (Thesaurus) (németül is)
• Virágh Hanga legendát ír. Történelmi-etlen regény. Én, a díszcserje; Orpheusz Kiadó, Bp., 1998
• Móra Ferenc és Csóka; szerk. Berkovits György, Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1998 (Csókai füzetek)
• Abreál. Öt színmű (Abreál, Gabes és Gy. Bence, Halálkísértő, Életvesztesek, A gödörásó lány); Ister Kiadó, Bp., 2002
• Egy modern amodern. Tíz esszé; Jószöveg Műhely, Bp., 2003
• V. és Ú.; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2013
  • Díszcserje (kis)asszony
  • Jelzőművész
• Ckó, a fényképész; L'Harmattan, Bp., 2016^[4][5]
• Magyar látvány. Esszék; L'Harmattan, Bp., 2017
• Százéves táncosnő. Három színmű; L'Harmattan, Bp., 2019

Filmjei

• Az Ellenzéki Kerekasztal története (1989)

Díjai

• Magyarország felfedezése-ösztöndíj (1974, 1977)
• Soros-ösztöndíj (1984, 1986)
• Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne ösztöndíja (1988)
• Bethlen Gábor-ösztöndíj (1989)
• Eötvös-ösztöndíj (1989)
• Budapestért díj (1993)
• József Attila-díj (2007)
• Artisjus Irodalmi Nagydíj (2018)

Jegyzetek

Források

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Berkovits György hivatalos oldala

További információk

• Életrajza a Szépírók Társaságának honlapján
• Kortárs magyar írók