Zenta

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Zenta (keresztnév).

Zenta (Сента / Senta)
A városháza
Zenta címere Zenta zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Észak-bánsági
Község	Zenta
Rang	városi jellegű település
Alapítás éve	1216
Polgármester	Ceglédi Rudolf (VMSZ)
Irányítószám	24400 24401
Körzethívószám	+381 24
Rendszám	SA
Testvérvárosok	Lista Gödöllő Niš Dunaszerdahely Hódmezővásárhely Kranj Munkács Székelykeresztúr Dabas Budapest I. kerülete (2006–)
Népesség
Teljes népesség	20 302 fő (2002)
Magyar lakosság	14 429 fő
Népsűrűség	137 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	82 m
Terület	166,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 55′ 53″, k. h. 20° 05′ 24″45.931388888889, 20.0945.931389°N 20.090000°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 53″, k. h. 20° 05′ 24″45.931388888889, 20.0945.931389°N 20.090000°E
Zenta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zenta témájú médiaállományokat.

Zenta (szerbül: Сента / Senta) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a tartomány északi részén, Bácskában, a Tisza jobb partján, 42 km-re délre a szerb–magyar határtól. A Délvidék egyik legrégibb települése, azon vajdasági városok egyike, amelyben a magyar lakosság van többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja.

Földrajzi fekvése

Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km². Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen húzták meg határait.

A község

A községhez Zenta városán kívül még négy település tartozik:

• Bogaras (Богараш / Bogaraš)
• Felsőhegy (Горњи Брег / Gornji Breg)
• Kevi (Кеви / Kevi)
• Tornyos (Торњош / Tornjoš)

Nevének eredete

Több álláspont is létezik nevének eredetéről. Egyesek szerint a magyar szent melléknévből (illetve az azonos jelentésű Zente névből)^[forrás?], vagy a régi Scente női személynévből eredeztethető. Mások szerint azonban a település neve a Zyntharew szóból ered, ami kikötőt illetve átkelőt jelent. Ezt az eredetet támasztja alá az is, hogy a Tisza folyó partján fekszik a település, ezzel átkelést biztosít a bánáti oldalra. Van egy harmadik vélemény is, amely arra alapoz, hogy a 9. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szentemágócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is. A levéltárakban fellelhető névváltozatai:

• Szenta
• Zentha
• Szinta
• Zyntharew
• Portus Zyntha
• Civitas Zyntha
• Zenderev

Története

A kezdetektől a 16. századig

Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően Zenta ősidők óta lakott hely. Először 1216-ban említi egy okmány Zyntharew (Zintarév) néven, ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak volt a birtoka, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben lévő oldalon keletkezett Zenta falu 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.

1475-ben konfliktusba keveredett Szeged városával, mivel a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Szeged szabad királyi város volt, így polgárai vámmentséget élvezhettek az egész ország területén. Az elkövetett jogsértések miatt a szegediek elfoglalták a várost, s több hónapon át megszállva tartották. A konfliktusoknak ecsedi Báthory István országbíró (1479-től erdélyi vajda) vetett véget egy kétoldali megállapodással: a szegediek elismertek bizonyos vámfizetési kötelezettséget, míg a zentaiak lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Zentát ebben az időben mezővárosként emlegetik, s hetipiaca van.

A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekedett, hogy Zenta is kiváltságos városi rangot kapjon, de erre Mátyás király nem volt hajlandó, mivel a szegedieket pártolta a konfliktusban. Mátyás halála után végül 1506. február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsegehal, fejükkel egymásnak szembe állítva, a kulcsok fölött egy kalász. A pecsétet a következő körirattal látták el: Sigillum Civitatis Zyntha.

A török idők

A mohácsi csata után a törökök lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták rabszolgaságba. Magyar lakossága helyére szerbek települtek. Zenta egy ideig még megőrizte városi jogállását, azonban az 1560–1561. évi török adóösszeírásban már faluként szerepelt, s közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai náhijébe tartozott.

1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült hadak a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek a török hadakkal szemben, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az Oszmán Birodalom igája alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, amellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.

A 18. század

1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtották a várost, mert a bécsi udvar háborús utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesített a községben, de a vámszedés alig jövedelmezett valamit. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tiszamentét. Nagy gazdasági kedvezményekben részesítette az itt élőket és az idetelepülni szándékozókat. 1769-ben nagy tűzvész pusztította el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheverte.

A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfasorokat telepítettek, epreskerteket hoztak létre, fellendült a selyemhernyó-tenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát élte. A lakosság vagyonosodott. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legelt a szarvasmarha, ló, juh és házi sertés. A lakosság száma ekkor kb. 7000 fő volt.

A 19. század

1832-ben megalakult a Magyar Kultúrkör, 1833-ban pedig kórház létesült.

Az 1849 februárjában Magyarországot hátbatámadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejükből gúlát építettek a Jézus Szíve-templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások, melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.^[1]

1855-ben elkezdődik a Tisza medrének szabályozása, 1873-ban pedig felépül az első fahíd a folyón.

1867-ben megnyílik az óvoda, 1868-ban megkezdi oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör, 1870-ben polgári iskola, 1876-ban pedig gimnázium is nyílik.

1889-ben megnyílik a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, illetve Horgos–Zenta-vasútvonal, így a város bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe.

1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.

1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt.

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.

Az első világháború

• 1918. november 16-án a szerb csapatoknak sikerült megszállniuk Zentát. Ezt követően megkezdődött a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb ún. Nemzeti bizottság látta el.
• 1919 januárjában a szerbek parancsnoka körlevél illetve plakát formájában adta tudatára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait.
• 1922-ben megalakult az országos Magyar Párt.

A két világháború között

A két világháború közötti időszak a város számára igen megterhelő volt, gazdasági fejlődése megtorpant, s elvesztette korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. Iskolái egy részét megszüntették, a gimnáziumot pedig négyosztályossá fokozták le.

A második világháború alatt

• 1941. április 12-én megkezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulása és ezzel együtt a város felszabadulása.
• 1944. október 8-án a várost elfoglalta a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg 31. gárdalövész hadteste és a vajdasági Népfelszabadító Hadsereg fővezérkara.
• 1944. november 9-én este a szerbek 64 zentai polgárt végeztek ki.

A második világháború után

A második világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indultak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.

Az 1960-as évek elején megépült az új Tisza-híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsította a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épült fel a cukorgyár, a legjelentősebb ipari objektum. Később kiépült a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, amelyet a zentai csata színhelyére telepítettek.

A 2016-os répafeldolgozási idényben a cukorgyárban nem indították be a termelést; ezzel a gyár 130 állandó és mintegy 250 ideiglenes munkavállalója maradt munka nélkül.^[2]

Népesség

Zenta városának a 2022-es népszámlálás adatai szerint 14 452 lakosa van, míg a községnek 17 953 (2011-ben ez az arány 18 397 – 22 961, 2002-ben ez az arány 20 302 – 25 568, míg 1991-ben 22 827 – 28 779 volt). A lakosság csökkenése a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás eredménye. Ami az etnikai összetételt illeti, a magyarok alkotják a város lakosságának 72.7%-át (2011-ben ez 78% volt), így Zenta az egyik legnagyobb vajdasági település, amelyben a magyarok abszolút többségben vannak. Községi szinten a magyarság alkotja a lakosságnak több mint 75%-át, s ezzel az aránnyal a Vajdaság második legnagyobb arányában magyarlakta községe, Magyarkanizsa (16 740 községi, 6665 városi magyar lakos) után. Számbelileg a városban 10 653 magyar él (2011-ben ez 15 860 volt), így Vajdaságban a második helyen áll (csak Szabadka előzi meg 24 687 magyar lakossal ), míg a községben 13 590, így negyedik Vajdaságban (Szabadka - 37 200 magyar , Magyarkanizsa - 16 740 magyar és Topolya - 14 599 magyar után).

Zenta népessége a múlt népszámlálásokon:

• 1948: 23 777
• 1953: 23 320
• 1961: 25 062
• 1971: 24 723
• 1981: 23 690
• 1991: 22 827
• 2002: 20 302
• 2011: 18 704
• 2022: 14 452

Zenta község etnikai összetétele a 2022-es népszámlálás adatai szerint^[3]:

Nemzetiség	Szám	%
magyarok	13590	75.70
szerbek	2102	11.71
cigányok	521	2,90
jugoszlávok	111	0,62
albánok	35	0,19
horvátok	31	0,17
montenegróiak	26	0,14
szlovákok	16	0,09
macedónok	10	0,06
ruszinok	9	0,05
németek	8	0,04
muszlimok	6	0,03
bunyevácok	5	0,03
szlovének	5	0,03
bosnyákok	5	0,03
oroszok	4	0,02
ukránok	2	0,01
bolgárok	1	0,01
Egyéb/Ismeretlen[4]	1466	8,17

Zenta város etnikai összetétele a 2022-es népszámlálás adatai szerint^[3]:

Nemzetiség	Szám	%
magyarok	10653	72,72
szerbek	2017	13,96
cigányok	207	1,43
jugoszlávok	105	0,73
albánok	35	0,24
horvátok	24	0,17
montenegróiak	25	0,17
szlovákok	16	0,11
macedónok	10	0,07
ruszinok	8	0,06
németek	6	0,04
muszlimok	6	0,04
bunyevácok	5	0,03
szlovének	5	0,03
bosnyákok	5	0,03
oroszok	4	0,02
ukránok	2	0,01
bolgárok	1	0,01
Egyéb/Ismeretlen[4]	1318	9,12

Gazdaság

A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A 18. században az állattenyésztés dominált a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyt. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766 és 1769 között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.

A céhek a 18. és a 19. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az ipar fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre több árufelesleg keletkezett, ebből kifolyólag a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb volt a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.

A búzatermelés egyeduralmát még az egyre népszerűbb kukoricáé sem törte meg. 1804 és 1840 között 19 száraz- és 18 vízimalom működött a városban. Akkoriban csatlakozott Zenta a selyemhernyó-tenyésztési mozgalomhoz. Az udvarokon, utcákon megjelentek az eperfák, a déli részen kialakult az Epreskert, melynek gondozására a város elöljárósága külön kertészt rendelt, akinek az 1820-as évektől nemcsak eperfa, hanem különböző gyümölcsfajták nemesítése is feladata lett. Mindez a pálinka előállítására is igen kedvezően hatott.

Egy 1805-ös rendelet engedélyezte a különböző szakmákat tömörítő céheket. Olyan szakmák művelői kapták meg a céhszabadalmat, amelyek elsősorban a paraszttársadalom szükségleteit voltak hivatottak kielégíteni. Az 1830-as évekre 30 év alatt megfeleződött az iparosműhelyek száma. Az iparosok inkább földekbe fektettek be, mintsem műhelyük bővítésébe. A század elején rohamosan nőtt a kereskedők, azon belül is a nagykereskedők száma. A város nem akadályozta letelepülésüket, hogy ezáltal fellendítse a gazdaságot. Harcba szállt az elvesztett révjogért is, amit a csókai uradalom birtokosa, a Marczibányi család tartott tényleges hatalma alatt. Zenta a révjogért cserébe híd építését ígérte. 1836-ban Ada is mezőváros lett, a versenynek pedig jótékony hatása volt a gazdasági fejlődésre.

Oktatás

Általános iskolák

A Stevan Sremac Általános Iskola (weboldal) több településen működik:

• November 11. tagiskola, Zenta
• Emlékiskola tagintézmény, Zenta
• Thurzó Lajos tagiskola, Zenta
• Csokonai Vitéz Mihály tagiskola, Felsőhegy
• Tömörkény István fiókiskola, Tornyos, kihelyezett tagozatokkal Kevin és Bogarason

Zenta község területén működő általános iskolákban tanuló diákok létszama 2020/21-es tanévben 1420 fő volt, akiknek 85%-a (1192 diák) magyarul végezte tanulmányait.^[5]

Középiskolák

• Gimnázium (weboldal):
  • általános szak (4 éves, magyarul és szerbül)
  • társadalomtudományi szak (4 éves, magyarul és szerbül)
  • természettudományi szak (bilingvális kéttannyelvű – angol) (4 éves, magyarul és szerbül)

A Zentai Gimnáziumot 1867-ben alapították. Azóta többször is profilt váltott: algimnázium, középfokú szakirányú oktatás. 1990-ben ismét megnyíltak a természettudományi és nyelvi gimnáziumi szakok, melyeket az 1991/92-es tanévtől általános szakra cserélték. 1992-től állami tulajdonban van. 2008-ban újból megnyílt a társadalomtudományi szakirány is.

• Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola (weboldal):
  • pénzügyi adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
  • üzleti adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
  • kereskedő (3 éves, magyarul)
• Egészségügyi Középiskola (weboldal Archiválva 2012. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben):
  • egészségügyi nővér-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
  • fizioterapeuta (4 éves, magyarul)
  • gyógyszerész-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
  • szülész-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
• Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium (weboldal):
  • természettudományi-matematikai tehetséggondozó szak
  • képzőművészeti szak
  • számítástechnikai-informatikai tehetséggondozó szak

Főiskolák, egyetemi karok

Zentán működik a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata (weboldal), ahol kertészmérnöki szakon folyik az oktatás magyar nyelven.

Épületek

• Városháza: A főtérre néző szecessziós koncepciójú épület a városkép fő meghatározója. A közel 50 m magas masszív, ég felé törő tornya kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió nyomait viseli magán. Díszlépcsőháza és közgyűlésterme szintén szecessziós stílusú. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria egyedi, lenyűgöző megoldásaival az épület legszebb részévé avatja. Tornyából pazar kilátás nyílik a városra és környékére.
• Tűzoltólaktanya: 1903–1904-ben épült Lajta (Leitersdorfer) Béla tervei alapján. A laktanya a népi építészet és a magyar szecesszió ötvöződésének remekműve, melyet a díszítőelemek részletes és finom kidolgozása tesz a város legjellegzetesebb szecessziós stílusú épületévé.
• Royal szálló: 1911-ben épült az akkor igen modernnek számító, vízvezetékkel, központi fűtéssel, villanyvilágítással ellátott hotel. Az épület a szecessziós elemek jegyeit viseli magán, nemrég újították fel, részben az eredeti tervek alapján. 1985 óta az épület műemlék.
• Plébániapalota és múzeum: 1907–1909 között épült neobarokk és neoreneszánsz stílusban. Az épület architektúrája ünnepélyes, a főtér meghatározó eleme. Benne kapott elhelyezést a városi múzeum, amelyhez képtár is épült. A múzeum komplex jellegű: a földszinten őslénytani, régészeti és helytörténeti (zentai csata) anyag, az emeleten pedig néprajzi gyűjtemény várja a látogatókat.
• Stevan Sremac emlékház: Ebben a házban született Stevan Sremac jeles szerb író. Az épület 2004-től emlékház, állandó kiállításnak ad otthont.
• Zentai kis zsinagóga: 19. és 20. század közepén Zentán élő zsidóság tervezett, épített és alkotott. Az épület a 2023-as felújítását követően, ma a délvidéki és a zentai magyarság új kulturális központjaként szolgál.

Templomok

Zenta község kilenc templommal büszkélkedhet. Ebből hat a városban, három pedig a községhez tartozó falvakban (Felsőhegy, Tornyos és Kevi) található. Nyolc közülük katolikus, ahol a szentmise nyelve magyar. A város egyetlen ortodox templomában a szertartások szerb nyelven zajlanak.

• A város egykori legnagyobb temploma, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek, 1770-ben épült, de az 1911-es tűzvészben a városházával együtt leégett. Míg a régi városháza helyett új, nagyobb épületet emeltek, a templom újjáépítési kísérletei kudarcba fulladtak. Az első világháború ellehetetlenítette, a délszláv állam pedig megtiltotta a magyarok első királyáról elnevezett katolikus templom újraemelését. A mai Szent István-templom méreteit tekintve inkább kápolna, mégis templomi ranggal rendelkezik, hogy a nagytemplom lelkes utódaként működhessen.
• A ma is álló legnagyobb katolikus templom a Jézus Szent Szíve (röviden Jézus Szíve) templom. 1895-ben épült neogótikus stílusban, 1906-ban szentelték fel, majd 1961-ben felújították.
• A szintén neogótikus Páduai Szent Antal-templomot 1910-ben, a Szent Ferenc-templomot pedig 1939-ben építették fel.
• A felsőhegyi munkás Szent József temploma 1890-ben épült és 1892-ben szentelték fel, így ez a község legrégebbi katolikus temploma.
• Az 1906-ban épült tornyosi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya és az 1900-ban épült kevi Rózsafűzér Királynője templomok az előbbiekben felsoroltakkal szemben nem a zentai esperességhez tartoznak, hanem a topolyaihoz. A közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozó Adorján plébániája (Sarlós Boldogasszony) viszont a zentai esperesség része.
• A Kisded Jézusról elnevezett Szent Teréz-templom Zenta legkisebb temploma, 1929-ben szentelték fel. A zentai csata 300. évfordulója alkalmából, 1997-ben újabb katolikus templom építésébe fogtak a városban: ez lett a 2017-ben felszentelt Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom.
• Az ortodox Szent Mihály arkangyal-templom 1762 környékén épült, barokk stílusban. A Szerb ortodox egyház tulajdona. A régebbi ikonokat (két kép, két freskó) Jovan Isailović festette 1782-ben, az újabbak pedig, a romantikus Pavle Simić alkotásai 1859-1862 között készültek.

Emlékművek

A zentai csata emlékműve

Az első emlékmű 1895-ben készült a honfoglalás ezeréves évfordulója, valamint Ferenc József látogatása alkalmából. Ez hamar tönkrement, és a csata jelentőségéhez képest amúgy is túl egyszerűnek bizonyult. A város rendelt egy hatalmas Savoyai Jenő lovasszobrot, ez azonban sosem érkezett meg Zentára, azóta is a budai várban látható. A királyi Jugoszlávia idején elmaradt mind az ünneplés, mind a felújítás. Erre csak 1942-ben, Bácska visszatérése után egy évvel került sor. A második világégés után újból, a már szocialista délszláv államhoz került városban sem volt helye a nyilvános megemlékezésnek. A 90-es évek elején a korábban az Eugen-szigeten lévő emlékművet áthozták a Homok-lakótelep mellé. Ekkortól ünnepelik a város napjaként szeptember 11-ét. A 300. évfordulóra pedig ezen a helyen emelték a ma is álló új emlékművet.

A magyar áldozatok emlékművei

A városban három emlékművet emeltek a különböző történelmi események helyi magyar áldozatainak. Egy közülük az 1848–49-es történések, kettő pedig az 1944-es délvidéki vérengzések halottjainak állít emléket. A 48-as emlékmű a Felsővárosi temetőben található. Az 1889-es vasútépítéskor felásták a 49-es sáncokat, és az ott talált maradványokat tömegsírba temették, ahová később az emlékművet emelték. A Szabadságharcnak rengeteg (kb. kétezer) polgári áldozata is volt. Az elesett szerbeknek a pravoszláv temető kápolnája állított emléket.

Az 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve szintén a Felsővárosi temetőben épült, közvetlenül a 48-asoké mellett. Erre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor, 1994-ben. Az alkotásokon megtalálható a lemészárolt személyek névsora, amit a 65 nevet tartalmazó halállistáról másoltak át, ám egyesek szerint az áldozatok száma 90 körül lehetett. Az emlékművet először a kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a Recskó Béla által készített kopjafát. A holttesteket egykor a közelben ásták ki. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak.

Szobrok

Zentán két nagyobb szobor található, emellett számos kisebb mellszobor szerte a városban, melyek híres szülötteit ábrázolják. Nepomuki Szent János impozáns szobrát az egykor róla elnevezett téren (ma Joca Vujić tér) állították fel. 2006. szeptember 11-én pedig Zenta szabad királyi várossá válásának 500. évfordulója alkalmából emelték a Révészt ábrázoló szobrot a Tisza-parton. Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő.

Itt született személyek

• 1831. augusztus 11-én Mihálkovits István Zenta polgármestere (1880–1881)
• 1855. november 19-én Stevan Sremac kiemelkedő szerb prózaíró
• 1860. január 4-én Érdujhelyi Menyhért pap, történetíró
• 1861. augusztus 29-én Szávay Gyula költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja, utóbbinak öt évig főtitkára
• 1861. november 19-én Dudás Gyula bölcseleti doktor, tanár, a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat titkára, a megye monográfia szerkesztője, tanfelügyelő
• 1864. november 6-án Lovászy Márton politikus, újságíró, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, vallás- és közoktatási, majd külügyminiszter
• 1868. május 21-én Bugárszky István vegyész, az MTA levelező tagja
• 1868-ban Adler Illés rabbi (zsidó vallási tanító)
• 1874. február 22-én Bicsérdy Béla életreformer, a róla elnevezett mozgalom alapítója
• 1886. július 19-én Fekete Mihály magyar–izraeli matematikus.
• 1911. december 6-án Bács Gyula szerkesztő, útikönyvíró
• 1915. július 19-én Thurzó Lajos költő, újságíró
• 1928. július 13-án Nagy Katalin József Attila-díjas író
• 1931. február 12-én Burány Béla orvos, epidemiológus, néprajzkutató, szociológus és közíró
• 1941. június 15-én Bodor Anikó népzenekutató, tanár
• 1945-ben Korpa István birkózó
• 1959. március 1-jén Soltis Eleonóra színésznő
• 1960-ban Törtei József birkózó
• 1967. július 15-én Juhász Attila újságíró, politikus
• 1971. november 30-án Szabó Palócz Attila író, költő, újságíró
• 1971. április 11-én Vicei Zsolt színész, rendező
• 1973. szeptember 13-án Kerekes Zsombor labdarúgó
• 1979-ben Erdélyi Szilvia asztaliteniszező
• 1979. november 22-én Sterbik Árpád kézilabda kapus, akit 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának választottak. Jelenleg a spanyol válogatott kapusa
• 1984-ben Frísz Krisztián birkózó
• 1985. április 24-én Zapletán Zsombor tekéző, akit 2022-ben az év magyar tekézőjének választottak.
• 1987. december 31-én Nikolics Nemanja magyar válogatott labdarúgó, jelenleg a Chicago Fire játékosa
• 1988-ban Dolník-Domány Zsófia sakkozó
• 1990. augusztus 23. Szilágyi Csaba úszó
• 1992. január 6-án Kormányos Ákos költő, drámaíró, pszichológus
• 1993. július 21-én Nemes Viktor birkózó
• 1995. június 2-án Györe László teniszező

Testvérvárosok

• Budapest I. kerülete, Budavári Önkormányzat, Magyarország
• Dabas, Magyarország
• Dunaszerdahely, Szlovákia
• Gödöllő, Magyarország (1994) (baráti önkormányzat)
• Hódmezővásárhely, Magyarország
• Kranj, Szlovénia
• Medijana – Niš város kerülete, Szerbia
• Munkács, Ukrajna (baráti önkormányzat)
• Székelykeresztúr, Románia
• Törökszentmiklós, Magyarország

Jegyzetek

Források

• Pejin Attila 2011: Zenta céhes ipara 1872-ig. Zenta.

További információk

• Zenta története, látnivalói és azok helye térképen jelölve
• Zenta község hivatalos honlapja
• Zenta nem hivatalos honlapja
• Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete
• Zenta.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Zentai Polgár Info – Független hírportál
• Történelmi Levéltár Zenta