Bon-Adrien Jeannot de Moncey

Bon-Adrien Jeannot de Moncey
Jeannot de Moncey, Franciaország marsallja, Conegliano hercege
Jeannot de Moncey, Franciaország marsallja,
Conegliano hercege
BeceneveFabius
Született1754
Moncey
 Francia Királyság
Meghalt1842
Párizs,  Franciaország
SírhelyVault of Governors
Állampolgárságafrancia
Nemzetisége francia
Rendfokozatatábornok, a francia császárság marsallja
Csatáielső koalíciós háború
napóleoni háborúk
KitüntetéseiA francia Becsületrend, Franciaország pairje
A Wikimédia Commons tartalmaz Bon-Adrien Jeannot de Moncey témájú médiaállományokat.

Bon-Adrien Jeannot de Moncey, Conegliano hercege (Moncey, 1754. július 31. – Párizs, 1842. április 20.) Franciaország marsallja, a forradalmi és a napóleoni háborúk kiemelkedő katonája volt.

Élete és pályafutása

Apja ügyvéd volt Besançonban. Gyermekkorában kétszer sorozták be a francia hadseregbe, de az apja mentesítést szerzett mindkét alkalommal. 1778-ban a vágya végre teljesült, amikor végre katona lehetett.

Moncey szobra a Clichy téren

1791-ben kapitánnyá léptették elő, mivel a francia forradalom elveivel azonosult. Moncey az 1793-as és 1794-es hadjáratban aratott győzelmeivel tüntette ki magát a spanyol határnál, zászlóaljparancsnokká nevezték ki, majd pár hónap alatt a hadsereg vezérkari főnökének a nyugati Pireneusokban , és sikeres működése nagy szerepet játszott abban, hogy békére kényszerítették a spanyol kormányt. Ezt követően a legfőbb parancsnok 1799-ig, amikor a kormány, royalista nézetekkel gyanúsítva leváltotta őt. 1801-1815 között a rendőrség főfelügyelője volt.

Az 1799. brumaire 18-i puccs után került vissza aktív szolgálatba, és Napóleon itáliai hadjáratában 1800-ban vezette hadtestét Svájcból Itáliába, leküzdve a fegyverszállítási és a lovak hiánya miatti nehézségeket kelt át a Szent Gotthárd-hágón. 1801-ben Bonaparte csendőrség inspektor-tábornokává tette, és Franciaország marsalljává. 1805-ben megkapta a becsületrendet.

1808-ban Conegliano hercege lett. Ebben az évben Spanyolországba küldték a hadsereg parancsnokaként. A félszigeti háborúban kitüntette magát Valencia elfoglalásával, de ez azzal a hatással járt, hogy Dupont de l’Étang tábornok serege a Bailén-i katasztrófában elpusztult, ezek után Jeannot de Moncey marsall vezető szerepet játszott a császár hadjáratában az Ebrónál és Zaragoza második ostrománál 1809-ben.

Visszavonult a szolgálatból az oroszországi hadjárat idején, és ezért nem vett részt a Grande Armée hadjáratában 1812-ben és 1813-ban. Amikor azonban Franciaországot a szövetségesek megtámadták 1814-ben, újra a csatamezőre lépett és harcolt az utolsó csatában Párizsért a Montmartre-i magaslatokon és Clichy sáncain.

1814-ben XVIII. Lajost mellé állt, aki Franciaország pairjének nevezte ki. Napóleon visszatérésekor, a „száz nap” alatt semleges maradt, megtagadta, hogy részt vegyen Ney marsall elítélésében, ezért börtönbüntetésre és a marsalli cím elvesztésére ítélték.

A király 1816-ban visszaadta a címét, és három évvel később ismét pair lett. Így folytatta katonai pályafutását, az utolsó aktív szolgálata az volt, hogy hadseregparancsnokként az 1823-as rövid háborúban Spanyolország ellen harcolt. 1833-ban a Hôtel des Invalides kormányzója lett. Amikor Napóleon hamvait 1840 decemberében hazahozták, az orvosának ezt mondta: „Docteur, faites-moi vivre encore un peu, je veux recevoir l'Empereur” azaz Doktor, verjen még belém egy kis életet, látni akarom a császárt! Az ünnepségen megcsókolta Napóleon kardjának markolatát: „à présent rentrons mourir”=„Most menjünk haza meghalni.”

Felesége Charlotte Prospère Remillet (1761 - 1842), akitől 3 gyermeke született:

  • Anne-Françoise (1791 – 1842)
  • Bon-Louis (1792 – 1805)
  • Jeanne-Françoise (1807 – 1853)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bon-Adrien Jeannot de Moncey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó információk

  • Napóleoni háborúk
  • LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.) Archiválva 2009. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • napoleon.lap.hu
  • Napóleon marsalljai (francia nyelven)
Sablon:Az Első Francia Császárság marsalljai
  • m
  • v
  • sz
Az Első Francia Császárság marsalljai 1804 és 1815 között
AugereauBernadotteBerthierBessièresBruneDavoutGrouchyJourdanKellermannLannesLefebvreMacdonaldMarmontMasséna • Moncey • MortierMuratNeyOudinotPérignonPoniatowskiSaint-CyrSérurierSoultSuchetVictor
Sablon:Napóleon
  • m
  • v
  • sz
A forradalomtól
a konzulátusig
(1795–1804)
Toulon ostroma (1793)(wd)  · Vendémiaire 13-i royalista felkelés (1795)(wd)  · Első itáliai hadjárat (1796–1797)  · Direktórium (1795–1799)  · Egyiptomi hadjárat (1798–1801)  · Brumaire 18–19-i államcsíny (1799)  · Második itáliai hadjárat (1799–1800)  · Konzulátus (1799–1804)(wd)  · Code Napoléon

A Császárság
(1804–1814)
Napóleon koronázása (1804)(wd)  · Első Francia Császárság (1804–1814)  · Németországi hadjárat (1805)(wd)  · Rajnai Szövetség (1806)  · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807)(wd)  · Félszigeti háború (1808–1814)  · Németországi és ausztriai hadjárat (1809)(wd)  · Orosz–török háború (1806–12)  · Ágyúnaszád-háború (1807–14)  · Finn háború (1808–1809)  · Oroszországi hadjárat (1812)  · Németországi hadjárat (1813)(wd)  · Észak-franciaországi hadjárat (1814)(wd)
Hanyatlás és bukás
(1814–1815)
Bécsi kongresszus  · Elba-szigeti Hercegség (1814–1815)(wd)  · Száz nap (1815)  · Dél-németalföldi hadjárat (1815)(wd)  · Waterloo (1815)  · Napóleon Szent Ilona szigetén (1815–1821)(wd)  · Halála (1821)(wd)
Koalíciós háborúk
(1792–1815)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 14780304
  • LCCN: no00046239
  • ISNI: 0000 0000 4287 1083
  • GND: 117125741
  • SUDOC: 028150619
  • BNF: cb12004223m
  • BPN: 68024003
  • Napóleon Napóleon-portál
  • francia forradalom A francia forradalom portálja
  • hadtudomány Hadtudományi portál