Bon-Adrien Jeannot de Moncey

Bon-Adrien Jeannot de Moncey
Jeannot de Moncey, Franciaország marsallja, Conegliano hercege
Beceneve	Fabius
Született	1754 Moncey  Francia Királyság
Meghalt	1842 Párizs,  Franciaország
Sírhely	Vault of Governors
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Rendfokozata	tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái	első koalíciós háború napóleoni háborúk
Kitüntetései	A francia Becsületrend, Franciaország pairje
A Wikimédia Commons tartalmaz Bon-Adrien Jeannot de Moncey témájú médiaállományokat.

Bon-Adrien Jeannot de Moncey, Conegliano hercege (Moncey, 1754. július 31. – Párizs, 1842. április 20.) Franciaország marsallja, a forradalmi és a napóleoni háborúk kiemelkedő katonája volt.

Élete és pályafutása

Apja ügyvéd volt Besançonban. Gyermekkorában kétszer sorozták be a francia hadseregbe, de az apja mentesítést szerzett mindkét alkalommal. 1778-ban a vágya végre teljesült, amikor végre katona lehetett.

1791-ben kapitánnyá léptették elő, mivel a francia forradalom elveivel azonosult. Moncey az 1793-as és 1794-es hadjáratban aratott győzelmeivel tüntette ki magát a spanyol határnál, zászlóaljparancsnokká nevezték ki, majd pár hónap alatt a hadsereg vezérkari főnökének a nyugati Pireneusokban , és sikeres működése nagy szerepet játszott abban, hogy békére kényszerítették a spanyol kormányt. Ezt követően a legfőbb parancsnok 1799-ig, amikor a kormány, royalista nézetekkel gyanúsítva leváltotta őt. 1801-1815 között a rendőrség főfelügyelője volt.

Az 1799. brumaire 18-i puccs után került vissza aktív szolgálatba, és Napóleon itáliai hadjáratában 1800-ban vezette hadtestét Svájcból Itáliába, leküzdve a fegyverszállítási és a lovak hiánya miatti nehézségeket kelt át a Szent Gotthárd-hágón. 1801-ben Bonaparte csendőrség inspektor-tábornokává tette, és Franciaország marsalljává. 1805-ben megkapta a becsületrendet.

1808-ban Conegliano hercege lett. Ebben az évben Spanyolországba küldték a hadsereg parancsnokaként. A félszigeti háborúban kitüntette magát Valencia elfoglalásával, de ez azzal a hatással járt, hogy Dupont de l’Étang tábornok serege a Bailén-i katasztrófában elpusztult, ezek után Jeannot de Moncey marsall vezető szerepet játszott a császár hadjáratában az Ebrónál és Zaragoza második ostrománál 1809-ben.

Visszavonult a szolgálatból az oroszországi hadjárat idején, és ezért nem vett részt a Grande Armée hadjáratában 1812-ben és 1813-ban. Amikor azonban Franciaországot a szövetségesek megtámadták 1814-ben, újra a csatamezőre lépett és harcolt az utolsó csatában Párizsért a Montmartre-i magaslatokon és Clichy sáncain.

1814-ben XVIII. Lajost mellé állt, aki Franciaország pairjének nevezte ki. Napóleon visszatérésekor, a „száz nap” alatt semleges maradt, megtagadta, hogy részt vegyen Ney marsall elítélésében, ezért börtönbüntetésre és a marsalli cím elvesztésére ítélték.

A király 1816-ban visszaadta a címét, és három évvel később ismét pair lett. Így folytatta katonai pályafutását, az utolsó aktív szolgálata az volt, hogy hadseregparancsnokként az 1823-as rövid háborúban Spanyolország ellen harcolt. 1833-ban a Hôtel des Invalides kormányzója lett. Amikor Napóleon hamvait 1840 decemberében hazahozták, az orvosának ezt mondta: „Docteur, faites-moi vivre encore un peu, je veux recevoir l'Empereur” azaz Doktor, verjen még belém egy kis életet, látni akarom a császárt! Az ünnepségen megcsókolta Napóleon kardjának markolatát: „à présent rentrons mourir”=„Most menjünk haza meghalni.”

Felesége Charlotte Prospère Remillet (1761 - 1842), akitől 3 gyermeke született:

• Anne-Françoise (1791 – 1842)
• Bon-Louis (1792 – 1805)
• Jeanne-Françoise (1807 – 1853)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Bon-Adrien Jeannot de Moncey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó információk

• Napóleoni háborúk
• LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.) Archiválva 2009. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• napoleon.lap.hu
• Napóleon marsalljai (francia nyelven)