Felhőoszlop hadművelet

Felhőoszlop hadművelet
Arab–izraeli konfliktus
A gázai-övezet és elhelyezkedése Izraelhez viszonyítva
Dátum	2012. november 14. – november 21.
Helyszín	Gázai övezet
Casus belli	A Gázai övezetből Izrael ellen indított folyamatos rakétatámadások
Eredmény	tűzszünet, mindkét fél győztesnek nyilvánította magát.
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Izrael Hamász Palesztinai Iszlám Dzsihád NFPF NET
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Benjámín Netanjáhú Ehúd Bárák Beni Ganc Joram Cohen Amir Eshel Ram Rothberg Iszmáíl Hanije Ahmed Dzsabari  † Mohammed Deif Ramadán Salláh Abu Dzsamál[1]
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
ismeretlen becslések szerint 30 000 fő.
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
5 halott (köztük 1 katona[2]) 219 sebesült (köztük 11 katona) 146 halott (köztük 79 fegyveres és 1 rendőr) legkevesebb 840 sebesült (köztük 19 fegyveres)
8 személyt kivégzett a Hamász kémkedés vádjával.
A Wikimédia Commons tartalmaz Felhőoszlop hadművelet témájú médiaállományokat.

A Felhőoszlop hadműveletet (héberül: עמוד ענן, Amúd Anán) 2012. november 14-én indította az Izraeli Légierő Hamász célpontok ellen, a Gázai övezet területén. A katonai akcióval a térségből induló rakétatámadások megszüntetését tervezik, melyek Izrael déli területeit sújtják. 2012 januárja óta több mint 800 rakétát lőttek ki palesztin fegyveresek izraeli célpontok ellen.^[3]

Előzmények

Bővebben: Izrael-Gáza konfliktus

2012 novemberének elején több kisebb összecsapásra is sor került a gázai-övezet térségében, palesztin fegyveresek és izraeli katonák között. November 5-én izraeli katonák lelőttek egy 20 éves palesztin férfit, majd három nappal később egy 13 éves kisfiú halt meg egy határ menti összecsapásban, mikor egy helikopterről érkező géppuskatűz eltalálta.^[4] Erre válaszul másnap palesztin fegyveresek robbantásos merényletet hajtottak végre a határ izraeli oldalán, négy katonát megsebesítve.^[5]

A palesztin fegyveresek november folyamán több mint 100 Kasszám rakétát lőttek ki dél-izraeli célpontokra. November 10-én egy páncéltörő rakétát lőttek ki egy AIL Storm izraeli katonai terepjáróra, mind a négy benne utazó katonát megsebesítve, egyiküket életveszélyesen.^[6] A légierő erre válaszul Hamász célpontokat bombázott le az övezetben, négy palesztin halálát okozva.

A folytatódó rakétatámadásokban több izraeli civil is megsebesült, Beér-Seva polgármestere pedig kénytelen volt tanítási szünetet elrendelni a gyerekek épségére való tekintettel.^[7] Néhány nappal a hadművelet megindítása előtt Benjámín Netanjáhú miniszterelnök és Ehúd Bárák védelmi miniszter is sajtóközleményben fejezték ki egy esetleges Gáza elleni megtorló akció lehetőségét.^[8]

A hadművelet

A "Felhőoszlop" kódnevű hadműveletet november 14-én, helyi idő szerint 16 órakor indították meg, egy célzott légitámadással, melynek során egy katonai repülő rakétatámadást hajtott végre a személygépkocsi ellen, melyben a Hamász katonai szárnyának parancsnoka, Ahmed Dzsabari utazott (Az izraeli védelmi minisztérium őt tekintette fő felelősnek a rakétatámadásokért). A katonai vezető testőrével együtt azonnal életét vesztette.^[9] Rögtön a támadást követően a légierő 20 Hamász célpontot bombázott le.^[10]

November 15-re virradólag az izraeli légierő több mint 100 célpont ellen hajtott végre légitámadást, 13 palesztin halálát okozva (köztük öt fegyveresét) és 115-öt megsebesítve. Válaszul a Hamász is legkevesebb 100 Kasszám és Grad rakétát lőtt ki izraeli célpontok ellen, melyek egy részét a Beér-Seva melletti Vaskupola elnevezésű rakétavédelmi rendszer megsemmisítette, jelentős részük azonban az ország déli részén becsapódott, három civil - két nő és egy férfi - halálát okozva.^[11] További 70 fő megsebesült, köztük három katona is.

Ugyanaznap egy iráni gyártmányú Fadzsr-5 rakéta csapódott be Tel-Aviv déli elővárosában is, de nem okozott kárt (a város területét 1991, az Öbölháború óta nem érte rakétatámadás), egy másik rakéta pedig a város mellett csapódott a tengerbe. Beni Ganc, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke engedélyezte a hadsereg előkészítését egy esetleges szárazföldi hadművelethez és megkezdték a tartalékosok korlátozott mozgósítását is.^[12]

Időközben megtartották Ahmed Dzsabari temetését Gáza városban. A ceremónián részt vevő tömeg Izrael-ellenes jelszavakat skandált és bosszúra szólított fel, néhány fegyveres pedig lövéseket adott le a levegőbe. Magas rangú Hamász vezetők azonban nem voltak jelen.^[12]

November 16-ra virradólag Izrael további 150 célpontot bombázott le a gázai-övezet területén, a halottak száma 20 fölé nőtt. Hisám Kandil egyiptomi miniszterelnök Gázába látogatott a helyi lakossággal való szolidaritásának kifejezésére. A látogatás időtartama alatt, Izrael három órára tűzszünetet hirdetett, a Hamász azonban ez alatt legkevesebb 50 rakétát lőtt Izrael déli területeire, illetve Jeruzsálemet is támadás érte, de nem okozott jelentős károkat.^[13] Időközben ismét rakéta csapódott be Tel-Aviv mellett a tengerbe.^[14]

Estére az izraeli védelmi minisztérium 75 000 főre növelte a mozgósítandó tartalékosok számát és páncélosokat, buldózereket és katonákat vezényelt az ország déli, gázai övezettel határos részére, felkészülve egy esetleges szárazföldi invázióra,^[15] melyhez Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok is morális támogatását biztosította.^[16]

November 17-re virradólag a légierő lebombázta a Hamász székházát, illetve Iszmáíl Hanije irodaépületét. Izraeli rakéták csapódtak be öt transzformátorállomásba is, melynek következtében 400 000 gázai lakos maradt áram nélkül. Válaszul a Hamász négy rakétát lőtt ki a déli Asdod városra.^[17]

November 18-án folytatódtak az izraeli bombázások, melyhez - most először - hadihajókat is bevetettek. A támadások alatt hét palesztin újságíró is megsebesült.^[18] Válaszul a palesztinok ismét rakétát lőttek ki Tel-Avivra, melyet azonban a Vaskupola rendszer megsemmisített. Az ország déli részén viszont több rakéta is becsapódott, melyeknek következtében Askelónban és Saar Hagenevben személyi sérülések is történtek.^[16]

November 19-én az újabb izraeli bombázások legkevesebb 26 palesztin életét követelték.^[19] A nap folyamán a Palesztinai Iszlám Dzsihád katonai szárnyának egyik vezető személyisége, Ramez Harb is életét vesztette.^[20] Az izraeli hadsereg beszámolója szerint a konfliktus hat napja alatt a gázai-övezetből 830 rakétát lőttek ki, ebből a Vaskupola védelmi rendszer mindössze 290-et volt képes megsemmisíteni.

November 20-án a palesztinok 16 rakétát lőttek ki Beér-Sevára, ebből három csapódott be a városban, azonban személyi sérülés nem történt, az egyik rakéta egy buszt, egy másik egy személygépkocsit rongált meg, a harmadik egy futball pályán csapódott be. A nap folyamán rakétatámadás érte Askelónt és Ofarkimot is.^[21] Ciszjordániában palesztin tüntetők támadtak kövekkel és Molotov-koktélokkal izraeli katonákra. Az izraeli rendfenntartók tömegoszlatásának két halálos áldozata volt: Halhulban lelőttek egy palesztin férfit, mikor rátámadt egy katonára, Hebronban pedig egy férfit Molotov-koktél dobása közben lőttek le.^[21] Ugyanaznap egy zsidó férfi rátámadt az Egyesült Államok tel-avivi nagykövetségének egyik őrére, akit könnyebben megsebesített.^[22] Időközben két Hamász rakéta egy Jeruzsálem melletti palesztin falut talált el, nem ismeretes, hogy az incidensnek voltak-e áldozatai.^[23]

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Tel-Avivba utazott, ahonnan az egyiptomi politikai vezetőség segítségével közvetíteni próbál a felek között egy esetleges fegyverszüneti szerződés megkötéséért. Az izraeli kormány válaszul a tárgyalások idejére felfüggesztette a szárazföldi invázió tervét.^[24]

November 20-án Hamász fegyveresek nyilvánosan végeztek ki hat gázai lakost, akiket kémkedéssel vádoltak meg. A holttesteket az összegyűlt tömeg meggyalázta, majd motorkerékpár után kötve, több utcán végighúzták őket.^[25]

November 21-én pokolgép robbant egy buszon Tel-Avivban, mely 21 embert sebesített meg, köztük hármat súlyosan. A Hamász szóvivője, Szami Abu Zuhri örömét fejezte ki a szervezet nevében a támadásért.^[26] Ugyanaznap a Hillary Clinton amerikai és Kamel Amr egyiptomi külügyminiszterrel folytatott tárgyalások hatására, helyi idő szerint 19 órakor tűzszünet lépett hatályba a két fél között.^[27] A tűzszünet életbe lépése ellenére néhány órával később még néhány palesztin rakétát kilőttek Dél-Izraelre az övezetből, ezeknek egy részét a Vaskuploa megsemmisítette, a többi lakatlan területen hullt le, nem okozva károkat. A támadás ellenére Izrael nem indított válaszcsapást.

Háled Mesál Hamász-vezető kijelentette, hogy a szervezet be kívánja tartani a fegyverszünetet, de egy esetleges izraeli provokációra fegyverrel válaszolnak. Időközben Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök vállalta, hogy enyhít a gázai övezet blokádján, ennek részleteiről újabb tárgyalásokat helyeztek kilátásba.^[28]

Nemzetközi reakciók

• Hamász – Háled Mesál a Hamász politikai szárnyának vezetője egy szudáni iszlám konferencián úgy vélte, hogy Izrael a hadművelettel az Arab tavasz utáni arab világot is teszteli.^[12]
• Palesztin Nemzeti Hatóság – Mahmúd Abbász elnök szerint Izrael tömegmészárlást követ el a térségben, illetve az ENSZ BT összehívását kérte a vérontás mielőbbi befejezésére.^[29]
•  Egyiptom – Muhammad Morszi egyiptomi elnök elítélte az izraeli támadást, „elfogadhatatlan agressziónak” nevezve azt és felszólította Barack Obama amerikai elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre a hadművelet leállításáért.^[30] Egyúttal visszahívta az egyiptomi nagykövetet az országból.^[31]
•  Franciaország – a francia külügyminisztérium aggódását fejezte ki a gázai helyzet miatt és felszólította mindkét felet, hogy akadályozzák meg a konfliktus eszkalálódását, mert annak csak a civil lakosság érezné a súlyát. Christoph Bigot izraeli nagykövet ellátogatott az ország déli területeire és együttérzését fejezte ki a rakétatámadások áldozatainak.^[32]
•  Németország – Guido Westerwelle külügyminiszter kijelentette, hogy Izraelnek legitim joga van megvédeni saját polgárait a rakétatámadásoktól, ugyanakkor felszólította a nemzetközi közvéleményt, hogy tegyenek meg mindent a helyzet eszkalálódásának megakadályozása végett.^[32]
•  Irán – Az ország külügyminisztériuma elítélte az izraeli támadást, mely szerintük a rezsim „brutális természetének” az egyértelmű bizonyítéka.^[33]
•  Norvégia – A külügyminisztérium közleménye szerint Izraelnek joga van megvédeni polgárait, ugyanakkor a válaszcsapás során fontos, hogy Izrael csak óvatosan járjon el és kímélje a polgári lakosságot.
•  Hollandia – Frans Timmermans külügyminiszter a kialakult helyzet miatt egyedüli felelősnek a Hamászt nevezte meg, amely szerinte a gázai övezet lakosságának csak szenvedést okoz.
•  Katar – A külügyminiszter határozottan elítélte az izraeli hadműveletet és reményét fejezte ki, hogy az izraeli vezetés elnyeri „méltó büntetését”. Ugyanakkor felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy biztosítsa a békét a térségben.^[34]
•  Jordánia – A jordániai információs miniszter elítélte az izraeli támadást és követelte azonnali leállítását.^[32]
•  Oroszország – Szergej Lavrov külügyminiszter az erőszak azonnali beszüntetését kérte.^[35]
•  Szíria – A kormány elítélte Izrael akcióját „barbár bűntettnek” nevezve azt, és felszólította a nemzetközi közvéleményt, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre a támadások leállítása végett.^[36]
• Egyesült Királyság – William Hague külügyminiszter elítélte az Izrael elleni rakétatámadásokat.^[37]
•  Amerikai Egyesült Államok – A külügyminisztérium elítélte az Izrael elleni rakétatámadásokat és kijelentette, hogy Izraelnek joga van saját polgárainak megvédéséhez, viszont felszólította az izraeli hadvezetést, hogy mellőze a civil áldozatokat.^[38]
•  Kanada – A külügyminisztérium egyértelműen elítélte a Hamász rakétatámadásait és támogatását fejezte ki az izraeli hadműveletet illetően, a terrorizmus elleni harc jegyében.^[39]
•  Magyarország – A magyar külügyminisztérium egy közleményben önmérsékletre szólította fel mindkét felet, a harcok mielőbbi befejezését kérve.^[40]
•  Törökország – A külügyminisztérium egy írásos nyilatkozatban ítélte el az izraeli támadást és követelte azonnali leállítását. Mint fogalmazott: „Egy ország sem áll a nemzetközi jog felett, még Izrael sem.”^[41]
•  Libanon – Michel Szulejmán elnök „barbár” jelzővel illette az izraeli támadást, mint fogalmazott, „az erőszak még soha nem vezetett igazságos és átfogó békéhez”, valamint felszólította a nemzetközi közvéleményt, hogy szorítsa rá Izraelt a béketárgyalások folytatására.^[42]
•  ENSZ – A Palesztin Nemzeti Hatóság kérésére összeült az ENSZ BT, megvitatni a gázai helyzetet, a rendkívüli ülés azonban nyilatkozat kiadása nélkül zárult.^[30] November 20-án végül egy közleményben felszólították mindkét felet az egymás elleni támadások befejezésére.^[24]

Jegyzetek