Gálfalvi ütközet

Gálfalvi ütközet
Konfliktus	1848–49-es téli hadjárat
Időpont	1849. január 16–17.
Helyszín	Szőkefalva és Vámosgálfalva között
Szemben álló felek
Habsburg Birodalom Magyarország
Parancsnokok
Puchner Antal Szaniszló főhadparancsnok  Bem József vezérőrnagy
Veszteségek
26 halott, 15 sebesült, 203 eltűnt 80–90 halott és sebesült

A gálfalvi ütközet az 1848–49-es téli hadjárat egyik ütközete, melynek helyszíne Küküllő vármegyében, Szőkefalva és Vámosgálfalva között volt.

1849. január 16–17-én Puchner mozgósította csapatait, s Bem elé sietett. Január 16-án Gálfalva és Szőkefalva (Küküllő vármegye) között támadta meg Bem csapatait, de azok visszavetették egészen Borzásig. Az éjszaka folyamán Bem megerősítette állásait, s úgy helyezte el tüzérségét, hogy az egész csatamezőt tűz alatt tudja tartani.

Január 17-én Puchner újra támadott. A császári-királyi gyalogság egy ideig jól állta a tüzet, de aztán lassan visszavonult. Bem ezt észrevéve egy zászlóalját a befagyott Kis-Küküllőn át a császári-királyi hadtest balszárny oldalába küldte. Puchner erre elrendelte a visszavonulást, ám ez rövidesen pánikszerű futássá változott, noha az osztrák utóvéd keményen tartotta magát. Egy császári-királyi könnyűlovas főhadnagy egészen Bem környezetéig hatolt, s a tábornok csupán segédtisztjeinek köszönhette megmenekülését. A magyar veszteség kb. 80 halott és sebesült, a császári-királyi veszteség 26 halott, 15 sebesült és 214 eltűnt (fogoly) volt.

Források

• 21. Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Huszadik fejezet. Bem erdélyi hadjárata Dévára történt visszavonulásáig. 1849. január elejétől február elejéig. A gálfalvi ütközet (1849. január 17-én). In Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest: Grill. 1928–1942.