Gendernyelvészet

Nyelvészet
Általános nyelvészet
Fonológia · Morfológia Szintaxis Szemantika · Pragmatika Stilisztika · Lexikológia
Leíró nyelvészet
Fonetika Etimológia · Nyelvtörténet Történeti-összehasonlító nyelvészet Nyelvtipológia Kontrasztív nyelvészet Areális nyelvészet Dialektológia Kontaktusnyelvészet Gendernyelvészet
Alkalmazott nyelvészet
Anyanyelv-pedagógia Fordítástudomány Idegennyelv-oktatás Igazságügyi nyelvészet Lexikográfia Nyelvpolitika és nyelvi jogok Terminológia
Nyelvészeti irányzatok
Formális nyelvtan Kognitív nyelvészet Strukturalizmus Szociolingvisztika
Interdiszciplínák
Antropológiai nyelvészet Diskurzuselemzés Szövegnyelvészet Korpusznyelvészet Névtan Neurolingvisztika Pszicholingvisztika Nyelvtechnológia Számítógépes nyelvészet
Kapcsolódó területek
Helyesírás Kommunikációtan · Retorika Szemiotika
Sablon:Nyelvészet m v sz

„Gendernyelvészetnek az alkalmazott nyelvtudománynak azt az ágát nevezzük, amely a férfiak és a nők nyelvhasználatának a biológiai nem (szexus) és a társadalmi nem (társadalmi nemek tudománya) által létrejött különbözőségét teszi meg kutatása tárgyául.”^[1]

Élettani különbségek

A nők és a férfiak között vannak különbségek. Ezek azonban kevésbé jelentősek, mint a két csoporton belüli egyéni különbségek. A nők és a férfiak genetikai állománya eltérő: a nők 23. kromoszómapárja XX, a férfiaké XY kromoszómákból áll. Ez a genetikai eltérés vezet a csecsemők másodlagos nemi jellegzetességeinek: a testszőrzet, a nemekre jellemző testfelépítés, a hang stb. kialakulásához. A másodlagos nemi jellegzetességek az első találkozáskor segítenek a személy biológiai nemének, azaz szexusának felismerésében. Természetesen ez nem mindig lehetséges. Bizonyos betegségek eredményezhetnek olyan megjelenést, amely alapján nem állapítható meg biztosan a személy biológiai neme. Emellett az öltözködés, hajviselet, és smink is elrejtheti a másodlagos nemi jellegeket.^[2]

Az eltérő genetikai állomány az agyban is kimutatható különbségeket eredményez. A nőknél a két agyféltekét összekötő kéregtest vastagabb. A kéregtesten keresztülfutó idegpályák keresztmetszete nagyobb, a rostok dúsabbak, több idegsejtet tartalmaznak. Ez élénkebb kapcsolatot eredményez a két agyfélteke között. Mivel a kognitív feladatok, így a beszéd során is, mindkét agyfélteke aktív, a közöttük lévő élénkebb kapcsolat előnyös lehet. Az ebből adódó eltérések a nők és férfiak verbális teljesítményében azonban csekélyek. A különbségekért döntően az eltérő szocializáció felel.^[3]

A társadalmi nem vagy gender a biológiai nemre ráépülő viselkedésmód, a társadalom által elvárt szereprepertoár. Ezt a gyermekek a szocializáció során sajátítják el. A nemi szerepekre nevelés már csecsemőkorban elkezdődik a kisbabák nemének színek alapján való megkülönböztetésével. A lány babákat sokszor rózsaszín, a fiúkat pedig kék ruhákba öltöztetik. A gyermekeknek adott játékokban is meglátszik ez a szocializációs törekvés. A lány gyermekeknek sokszor adnak babát, a fiúknak pedig játékautót vagy fegyvert. A szülői figyelmeztetések nemek szerinti megoszlása is megfigyelhető: a fiúkat arra sarkallják, hogy ne sírjanak, üssenek vissza, legyenek bátrak. A lányokat pedig, hogy mosolyogjanak, viselkedjenek szépen, ne verekedjenek. A társadalmi nemekhez tartozó szereprepertoár egyes társadalmakban jelentős eltérést mutat. Emellett ugyanazon társadalmon belül is változik az idő múlásával.^[4]

A nők és a férfiak észlelésében is kimutathatóak különbségek. Kutatások bizonyítják, hogy a nők ízlelése, szaglása és tapintása megbízhatóbb a férfiakénál. A férfiak pedig a látás tekintetében értek el jobb eredményeket. A nők és férfiak fizikuma is különbözik. A férfiak jelentősebb izomtömeggel rendelkeznek, mint a nők, így a munkában, sportban nagyobb erőkifejtésre képesek. A férfiak jobbak a nagyobb térben végzett mozgásokban, míg a nők a közvetlen, kisebb térben megoldandó feladatokban.^[5]

Nyelvi különbségek

Sok sztereotípia fűződik a nők és a férfiak nyelvhasználatához. Régebben a női beszéddel kapcsolatos vélekedés inkább negatív, mint pozitív volt. A nők beszédét közönségesnek, pletykával telinek, romlottnak, logikátlannak, üresnek, eufemisztikusnak, fogyatékosnak tartották. De emellett kulturáltabbnak, elegánsabbnak, és kevésbé trágárnak, mint a férfiakét.^[6] Napjainkban elterjedt vélekedés, amelyet számos népszerű kiadvány is alátámasztani igyekszik, hogy a nők nyelvi képessége magasan túlszárnyalja a férfiakét. Sok népszerű kiadvány a korábbi kutatásokkal ellentétben a férfiak nyelvhasználati hiányosságairól beszél, és a nőket mint a társalgás nagymestereit állítja elénk. Jó példa erre Allan Pease és Barbara Pease műve, a Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? című bestseller. A könyv hátoldalán olvasható kérdések a nők és férfiak viselkedésével kapcsolatos leggyakoribb sztereotípiákat sorolják fel, például, hogy a nők nem tudnak parkolni, a férfiak pedig keveset beszélnek.^[7] Ezek a sztereotípiák nem feltétlenül igazak, sokukat tudományos vizsgálatok cáfolták. Például egy 1978-as amerikai nyelvészek által készített vizsgálat alapján, amely abból állt, hogy felvettek egy konferenciát, az derül ki, hogy az ülés alatt a férfiak többször szólaltak fel és hosszabban is beszéltek, mint a nők.^[8] Több kutatás a hatalommal hozza kapcsolatba a beszédet: a hatalmi pozícióban lévő fél többet beszél, míg az alárendelt hallgat.^[9]

A kutatások azt bizonyítják, hogy a nők valóban jobb nyelvi képességekkel rendelkeznek, mint a férfiak. A különbség azonban nem olyan nagy, mint ahogy azt a közvélekedés feltételezi.^[1]

Beszéd

A női és a férfi beszédhang magasságát a biológiai nem határozza meg. Azonban a társadalmi nemből következik, hogy egyes nyelvek beszélőinek alaphangmagassága jelentősen eltér egymástól. A fiúk és lányok hangszalagjának mérete eltérő. Ezt a különbséget a nemi hormonok, főképp a tesztoszteron eredményezi. Ennek következtében a nők zöngéjének alaprezgése 150-300 Hz, a férfiaké pedig 100-200 Hz közötti tartományba esik. A két rezgéstartomány között átfedés van. Ezért nem mindig állapítható meg biztosan egy telefonbeszélgetés során a beszélő neme.^[1]

Fonológia

Vannak nyelvek, amelyekben a nők és férfiak beszédében rendszerszerű fonológiai eltérést tapasztalhatunk. Huszár Ágnes többek között a kairói arab nyelvet hozza példának. A női és férfi változat abban különbözik, hogy azokban a fonetikai helyzetekben, ahol a férfiak t-t, és d-t ejtenek, a nők ty és gy hangot használnak.^[1]

Alaktan

Bizonyos nyelvekben a főneveket grammatikai nem szerint csoportosítják. A főnemek így lehetnek nőneműek vagy hímneműek. Ez a besorolás általában nincs szoros kapcsolatban a jelölt tárgy, élőlény biológiai nemével. A magyar nyelvben nincs grammatikai nem, de más módon kifejezhető a főnév neme, például különböző utótagok segítségével.^[1]

Szintaktika

Kevés példa van olyan szintaktikai szerkezetekre, amelyeket vagy csak nők vagy csak férfiak használnak. A japán társadalomban a nők és férfiak szigorú elkülönülése miatt alakulhatott ki ilyen mondattani eltérés. Korábban a nők számára tilos volt a direkt felszólító módú igealak használata a férfiakkal szemben. Napjainkban a japán nők is az eredetileg csak a férfiakra vonatkozó szabályokat követik. A női-férfi nyelvi különbség kezd eltűnni. A nyugati társadalmakban nagyon kevés mondattani különbségről tudunk. Robin Lakoff a női és férfi nyelvhasználat különbségeiről írt tanulmányaiban megállapította, hogy a nők gyakrabban használják a visszakérdezést. A későbbi kutatások azonban azt mutatják, hogy a gyakori visszakérdezés nem a női nyelvhasználatra, hanem a bizonytalan viselkedésmódra jellemző.^[1]

Lexika

A női és férfi nyelvhasználat különbségei megjelenhetnek lexikai szinten is. Bizonyos kultúrákban a nők a férfiak szókincsének egy részét nem használhatták. A verbális tabuk körébe tartozik például, hogy a karibi nők nem szólíthatták a férfiakat nevükön és nem használhattak a harcra vonatkozó szavakat. Japánban ezzel szemben egy sajátos női szókészlet alakult ki a 19-20. századra. Ennek alapja a 12-16. század körül kialakult, csak az udvarhölgyek által használt több száz szavas szókészlet, valamint az úrinők és a kurtizánok saját szókincse. A nyugati társadalmakban az utóbbi kétszáz évben váltak tabuvá a trágár szavak a nők számára. Az 1940-es években végzett vizsgálatok, ezt igazolják. A későbbi kutatások azonban azt mutatják, hogy napjainkban már csekély különbség mutatkozik a nemek között a trágár szavak használatának gyakoriságában. Lakoff a hetvenes években három olyan lexikai csoportot említ, amelyet véleménye szerint kizárólag, vagy többnyire nők használnak:

1. finom megkülönböztetésre alkalmas színnevek (mályva, bézs);
2. kedveskedő megszólítások, melléknevek (szivi, édi, tündi, aranyoskám);
3. töltelékszavak, nyomatékosító elemek (egy ilyen, hogy úgy mondjam).

Ezek a megállapítások a kortárs női szerepre azonban nem igazolhatók.^[1]

Szövegalkotás

A szövegalkotás tekintetében is találkozhatunk nemi alapú korlátozásokkal, amelyek többsége a női nyelvhasználókra vonatkozik. Jó példa erre, hogy a vallásos zsidó közösségben a pészachi szédereste rítusát az apa, vagy a jelenlevők közül kiválasztott tekintélyes férfi vezeti. Bár az iszlám kultúrában is inkább a nőket korlátozzák a megszorítások, de akadnak csak rájuk jellemző szövegtípusok is. Ilyenek például a hősöket megéneklő, megsirató versek, gyászdalok. A nyugati társadalmakban alig találunk hasonló példákat. Kivételt képeznek a katolikus papok által használt szövegek. De az, hogy nem elterjedt a szövegtípusok nemek szerinti korlátozása, nem jelenti azt, hogy a nők és férfiak egyenlő mértékben férnek hozzá bizonyos szövegtípusokhoz. Például még napjainkban is viszonylag kevés nőt látni politikai, vagy gazdasági tévéműsorok vezetőjeként.^[1]

Biologisztikus és szocializációs magyarázatok

Az esszencialista felfogás szerint a nők és a férfiak lényegük szerint változatlanok. A viselkedésük különbségei pedig a veleszületett lényegükből adódnak. Az esszencialista felfogás modernebb változatának biologisztikus érvelése szerint a különbséget a nemi hormonok és az eltérő testfelépítés okozza. Eszerint az elmélet szerint a nők viselkedését az anyai hivatás, a férfiakét pedig a vadászösztön determinálja. Az elmélet képviselői a nők feladatának a gyermekszülést, a családtagok gondozását, otthonteremtést véli. A férfiakénak pedig a közélet és politika alakítását, valamint tudományos és művészeti alkotások létrehozását. A kreacionista felfogás szerint a Teremtő osztotta el a feladatokat a két nem között, és ők most eszerint viselkednek. A nőietlen és férfiatlan viselkedéssel pedig bűnt követnek el. Ezzel a felfogással a vallási fundamentalista nézetrendszerekben találkozhatunk.^[10]

A szocializációs nézetrendszerek alapján a nemspecifikus viselkedés gyermekkorban, az elsődleges szocializáció során alakul ki. A huszadik század első felének antropológiájából terjedt át ez a nézet a pszichológia és a pedagógia területére. Kutatások igazolták, hogy csupán a szocializáció nem tehető felelőssé a nemspecifikus viselkedés kialakulásáért.^[11]

A konstruktivista nézetrendszer követői szerint a nemi szerepek nem előre adottak, hanem magában az interakcióban jönnek létre. A gendert olyannak vélik, amely az egyén társadalmi cselekedetei során jön létre. Így nem csak időben és térben, de az egyes élethelyzetekben is változhat.^[12]

Kommunikációs modellek

Deficithipotézis

A deficithipotézis a női nyelvhasználatot a férfi normától való eltérésként definiálja. A nők nyelvhasználata a férfiakéhoz képest töredékes. Nem birtokolják a nyelvi rendszer tökéletes egészét, csak egy töredékét, és ezt is rosszul, nem hatékonyan használják. A férfiak vannak a hatalom birtokában, a nők nem, és a nyelvhasználatuk is ezt tükrözi. Ez a gondolat a férfiak szemszögéből dominanciaelméletnek, míg a nőkéből deficithipotézisnek nevezhető. A szociális tanulás elméletének követői szerint ez az egyenlőtlenség a társadalomban alakul ki. Ez mutatkozik meg az eltérő kommunikációban is.^[13]

Dominanciaelmélet

A feminista nyelvkritika képviselői a huszadik század végén a dominanciaelmélet keretein belül próbáltak a nyelvi egyenjogúságra törekedni. Követeléseik közt szerepelt a férfira utaló lexikai egységek női párjának kidolgozása és következetes használata. A dominanciaelmélet lényege azonos a deficithipotézisével, a különbség a nézőpontban van. A dominanciaelmélet a férfiak szemszögéből értelmezi a nyelvi különbségeket. Egyes kutatások szerint vegyes társalgásokban a férfiak domináns félként viselkednek, és gyakran élnek a nyelvi agresszióval (például mások szavába vágnak, viccelődnek a nőkkel), hogy ezt a pozíciójukat megtartsák. A nők pedig szelíden tűrik a hatalom nélküli pozíciót.^[14]

Differenciahipotézis

A differenciahipotézis nem tételez fel értékbeli különbséget a nemek beszédmódja között. A nők és férfiak által preferált stílust két különböző kultúra eltérő kommunikációs szokásaiként hasonlítja össze. A két különböző kódot, beszédstílust a gyermekek szocializációjuk során a környezetüktől sajátítják el. A felfogás legismertebb képviselője Deborah Tannen.^[15]

(De)konstrukciós modellek

Ezek a modellek a társadalmi nem fogalmát nem az egyénnel veleszületett vagy a szocializáció során elsajátítandó szereprepertoárként definiálják. A dinamikus felfogás a társadalmi nemet a kommunikáció folyamán létrejövőként értelmezi. Ezek a modellek a konstruktivista nézetrendszerhez illeszthetők.^[16]

Ismertebb kutatók

• Jane Sunderland

Jegyzetek

Gyűjteményes kötetek

• Barát Erzsébet – Sándor Klára (szerk.) (2007): A nő helye a magyar nyelvhasználatban. Jatepress, Szeged
• Bodnár Ildikó (2008): Sokszínű nyelvészet „Női szóval – női szemmel”. Genderkutatás a nyelvészetben és az irodalomban. Miskolci Egyetem, Miskolc
• Kegyes Erika – Huszár Ágnes (Hrsg.) (2008): Genderbilder aus Ungarn. Ergebnisse der ungarischen Genderforschung. Verlag Dr. Kovač, Hamburg
• Kegyesné Szekeres Erika – Simigné Fenyő Sarolta (szerk.) (2006): Sokszínű nyelvészet. Alkalmazott nyelvészeti genderkutatás. Miskolci Egyetem, Miskolc
• Juhász Valéria – Kegyesné Szekeres Erika (szerk.) (2011): Társadalmi nem és nyelvhasználat. Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged

Források

• Bucholtz, Mary (2011). A szociolingvisztikában vizsgált biológiai nemek közti különbségektől a genderváltozatokig. In: Juhász Valéria – Kegyesné Szekeres Erika szerk., Társadalmi nem és nyelvhasználat. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged
• Juhász Valéria – Kegyesné Szekeres Erika szerk., Társadalmi nem és nyelvhasználat. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged
• Cameron, Deborah (2001). A munkavállaló stilizálása: Társadalmi nem és a nyelv áruvá válása a globalizált szolgáltatóiparban. Replika. 45–46: 213–237.
• Gal, Susan (2001). Beszéd és hallgatás között. Replika. 45–46: 163–189.
• Huszár Ágnes (2009a). Bevezetés a gendernyelvészetbe. Miben különbözik és miben egyezik a férfiak és a nők nyelvhasználata és kommunikációja? Tinta Könyvkiadó. Budapest.
• Huszár Ágnes (2009b). Női nyelv? Férfi nyelv? Gendernyelvészet Magyarországon. Magyar Tudomány 3: 276–285.
• Leinfellner, Elisabeth (2011). Cserfes nő, szótlan férfi és egyéb nyelvi sztereotípiák. In: Juhász Valéria – Kegyesné Szekeres Erika szerk., Társadalmi nem és nyelvhasználat. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged. 106–117.
• Reményi Andrea Ágnes (2001). Nyelv és társadalmi nem. Replika 45–46: 153–161.
• Tannen, Deborah (2009). Pár-beszéd. Nyitott Könyvműhely. Budapest
• Talbot, Mary (2011). A nemi sztereotípiák újratermelődése kritikai szemszögből. In: Juhász Valéria – Kegyesné Szekeres Erika szerk., Társadalmi nem és nyelvhasználat. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged. 89–105.
• Wardhaugh, Ronald (2005).Szociolingvisztika. Osiris Kiadó. Budapest
• West, Candace – Lazar, Michelle M. – Kramarae, Cheris (1998). Gender in Discourse. In: van Dijk, Teun A. szerk., Discourse as Social Interaction. SAGE Publications. London. 119–143.

További információk

• Fitzpatrick, M. A., Mulac, A., & Dindia, K. (1995). Gender-preferential language use in spouse and stranger interaction. Journal of Language and Social Psychology, 14, 18-39.
• Green, J. (2003). The writing on the stall: Gender and graffiti. Journal of Language and Social Psychology, 22, 282-296.
• Leet-Pellegrini, Helena M. (1980) Conversational dominance as a function of gender and expertise, pp. 97–104 in Giles, Howard, Robinson, W. Peters, and Smith, Philip M [eds] Language: Social Psychological Perspectives. Oxford: Pergamon Press
• Mulac, A., Studley, L.B., & Blau, S. (1990). The gender-linked language effect in primary and secondary students’ impromptu essays. Sex Roles, 23, 439-469.
• Thomson, R., & Murachver, T. (2001). Predicting gender from electronic discourse. British Journal of Social Psychology, 40, 193-208.
• Thomson, R., Murachver, T., & Green, J. (2001). Where is the gender in gendered language? Psychological Science, 12, 171-175.
• Carli, L.L. (1990). Gender, language, and influence. Journal of Personality and Social Psychology, 5, 941-951.
• Eder, Donna (1990), Serious and Playful Disputes: variation in conflict talk among female adolescents, pp. 67–84 in Grimshaw, Allan [ed] Conflict Talk, Cambridge University Press

Kapcsolódó szócikkek

• Társadalmi nem
• Szociolingvisztika
• Pszicholingvisztika
• Kommunikáció
• Huszár Ágnes
• Deborah Tannen