Georg von Hertling

Georg von Hertling
A Német Birodalom 7. kancellárja
Hivatali idő 1917. november 1. – 1918. szeptember 30.
Uralkodó	II. Vilmos
Előd	Georg Michaelis
Utód	Miksa badeni herceg
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 1917. november 1. – 1918. szeptember 30.
Uralkodó	II. Vilmos
Előd	Georg Michaelis
Utód	Miksa badeni herceg
A Bajor Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 1912. február 9. – 1917. november 10.
Szövetségi elnökség	II. Vilmos
Uralkodó	Ottó III. Lajos
Előd	Clemens von Podewils-Dürniz
Utód	Otto von Dandl
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1843. augusztus 31. Darmstadt
Elhunyt	1919. január 4. (75 évesen) Ruhpolding
Párt	Német Centrumpárt
Szülei	Antonie Georgine von Guaita Jakob Maximilian von Hertling
Foglalkozás	politikus professor of philosophy
Iskolái	Lajos–Miksa Egyetem Humboldt Egyetem[1]
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1918. június 21.)
Georg von Hertling aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg von Hertling témájú médiaállományokat.

Georg von Hertling (Darmstadt, 1843. augusztus 31. – Ruhpolding, 1919. január 4.) filozófus, konzervatív német politikus és a Német Birodalom 7. kancellárja volt az első világháború utolsó évében. Kormányzása gyakorlatilag a német katonai felsővezetéstől függött.

Élete

Georg von Hertling 1843. augusztus 31-én született Darmstadtban. Hívő katolikus tudósként nagy befolyása volt a katolikus szociális filozófiára mind a bonni egyetem tanszékén, mind a müncheni Görres Társaság vezetőjeként, melyet ő alapított a katolikus tanulmányok elősegítése érdekében. Az 1875 és 1890, valamint az 1896 és 1912 közötti időszakban a Katolikus Középpárt képviselője, 1909-től 1912-ig pedig a párt parlamenti vezetője volt a Reichstagban. 1912-ben III. Lajos bajor király kinevezte Bajorország miniszterelnökévé és külügyminiszterévé, mely pozíciókat 1917-ig töltötte be.^[2]

1917. november 1-jén Hertling (vonakodva) átvette Georg Michaelistől a kancellári teendőket, akinek leváltása a parlamenti pártok kiengesztelése végett volt szükséges. Hertling a valóságban igen csekély hatalommal rendelkezett, mely gyakorlatilag a katonai felsővezetés (Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff) kezében maradt. Hertling soha nem tanúsított velük szemben ellenállást, mivel hozzájuk hasonlóan hitt a Német Birodalom végső győzelmében. Emellett nehéz feladatot jelentett számára az antanttal békekötésre hajló Reichstag és a háborút folytatni akaró katonai vezetés közötti közvetítés. Helyzetét tovább nehezítette, hogy akár elődje, ő sem rendelkezett kellő támogatottsággal a Reichstagon belül. 1918 szeptemberében, a német összeomlás küszöbén Ludendorff lemondott és átadta a hatalmat a Reichstagnak. Ezt követően szeptember 30-án Hertling inkább lemondott, minthogy olyan kormánnyal dolgozzon, amelyik a Reichstagnak tartozik felelősséggel.^[2][3]

Jegyzetek

Források

• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 413. o. ISBN 963-9257-00-1  
• Der große Brockhaus 10. kötet (HERR–IS). Mannheim. 19. kiadás. 1989. 14. o. ISBN 3-7653-1100-6 (németül)
• Der große Brockhaus 8. kötet (H–Hz). Leipzig. 15. kiadás. 1931. 436. o. (németül)
• Encyclopedia Britannica: Georg von Hertling (angolul)
• Georg von Hertling életrajza a first world war.com honlapján (angolul)

Elődje: Georg Michaelis

A Német Császárság birodalmi kancellárja 1917. november 1. – 1918. szeptember 30. (október 3.)

Utódja: Miksa badeni herceg