George Stephenson

George Stephenson
Született	1781. június 9. Wylam (Anglia)
Elhunyt	1848. augusztus 12. (67 évesen) Derbyshire (Anglia)
Beceneve	a tökéletesített gőzmozdony feltalálója
Állampolgársága	brit
Nemzetisége	angol
Házastársa	Frances Henderson Elizabeth Hindmarsh Ellen Gregory
Gyermekei	Robert Stephenson
Foglalkozása	építőmérnök feltaláló gépészmérnök vasúti mérnök locomotive designer
Halál oka	mellhártyagyulladás
Sírhelye	Derbyshire Holy Trinity Church, Chesterfield
George Stephenson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz George Stephenson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Stephenson (Wylam, 1781. június 9. – Derbyshire, 1848. augusztus 12.) angol mérnök, a gőzmozdonyos vontatás tökéletesítője. Gőzmozdonyának nyomtávja 1435 mm (4 láb 8½ hüvelyk) volt, ami a mai normál nyomtáv szabványa. A világ vasúthálózatainak több mint 60%-a ezt alkalmazza.

Fiatalkora

1781. június 9-én egy szegény bányász második fiaként született Wylam városban. Apja bányában dolgozott, a vizet kiszivattyúzó gőzgépet kezelte, így a fiú útja is a mélybe vezetett, ahol hamar megismerkedett a gőzmasinával. Hamarosan kísérletezésbe kezdett, az 1815-ben konstruált biztonsági bányászlámpa után olyan gőzhajtású jármű tervezésébe fogott, amely az akkoriban feltalált, peremmel ellátott öntöttvas síneken teherszállításra is alkalmas.

Munkássága

Első műve, az 1814-ben^[1][2] készült Blücher ugyan mai szemmel kezdetlegesnek tűnik, de ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 kilométeres óránkénti sebességgel 30 tonnás terhet tudott elvontatni.

A Stockton–Darlington-vasútvonal

1821-ben elfogadták a parlamenti törvényjavaslatot, amely lehetővé tette a Stockton és Darlington Vasút (S&DR) vállalat számára egy személyszállításra is alkalmas vasútvonal építését. A 40 kilométeres vasút összekötötte a Bishop Auckland melletti szénbányákat Stockton-on-Tees városával, útközben áthaladva Darlingtonon. Az eredeti terv az volt, hogy lovakat használnak szénnel teli kocsik húzására fém síneken, de miután Edward Pease igazgató találkozott Stephensonnal, beleegyezett a tervek megváltoztatásába. Stephenson 1821-ben felmérte a leendő vonalat, és tizennyolc éves fia, Robert segítségével az építkezés ugyanabban az évben megkezdődött.^[3]

Mivel gyártóra volt szükség a vonal mozdonyainak biztosításához, így Pease és Stephenson közösen alapítottak egy céget Newcastle-ben a mozdonyok gyártására. Ennek Robert Stephenson and Company lett a neve, és George fia lett az ügyvezető igazgató. A negyedik partner Michael Longridge, a Bedlingtoni Vasgyár tulajdonosa volt. 1825 szeptemberében a Newcastle-i Forth Streeten végzett munkálatok során befejezték az első mozdonyt a vasúthoz: az eredetileg Active néven emlegetett gépet aztán Locomotion No. 1 névre keresztelték, amelyet aztán a Hope, Diligence és Black Diamond követett.^[4] A Stockton–Darlington-vasútvonal 1825. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit. Stephenson vezetésével a Locomotion két óra alatt 14 kilométert tett meg 80 tonnás, 38 kocsiból álló szerelvénnyel, amelyet a 600 utas mellett szénnel és liszttel is megraktak, és egyes szakaszokon elérte a 39 km/h sebességet. Az első, kifejezetten erre a célra gyártott személykocsit, az Experimentet csatolták a szerelvényhez és magas rangú méltóságokat szállítottak vele a nyitóút során. Ez volt az első alkalom, hogy gőzmozdonyt alkalmazó vasúton megindult az utasforgalom.

A vonalhoz használt sínek kovácsoltvasból készültek, John Birkinshaw gyártotta őket a Bedlingtoni Vasműben. A kovácsoltvas sínekből hosszabb darabokat tudtak előállítani, mint öntöttvasból, és kevésbé voltak hajlamosak a nehéz mozdonyok súlya alatt megrepedni vagy eltörni. William Losh, a Walker Ironworks munkatársa úgy gondolta, hogy megállapodása van Stephensonnal az öntöttvas sínek szállításáról, és Stephenson döntése miatt állandó viszály tört ki közöttük. A vonal nyomtávja, amelyet Stephenson választott a vonalhoz, 4 láb 8 és fél hüvelyk (1435 mm) volt. Ez nemcsak Nagy-Britanniában, de az egész világon szabványos vasúti nyomtávként terjedt el, és azóta normál nyomtávolságként ismert.

A Liverpool–Manchester-vasútvonal

Bővebben: A Liverpool and Manchester Railway megnyitása

Stephenson Killingworth-ben végzett kísérleteivel megállapította, hogy a mozdony teljesítményének felét egy mindössze 1:260 arányú emelkedő leküzdésére használja fel, így arra a következtetésre jutott, hogy a vasutak nyomvonalát a lehető legmagasabban kell tartani. Ezt a tudást a Bolton és Leigh, valamint a Liverpool és Manchester közötti vasútvonal munkájánál használta fel, ezek során bevágások, töltések és kő viaduktok sorozatát építtette fel útvonaluk kiegyenlítése érdekében. A Liverpool–Manchester-vasútvonal (L&MR) eredeti útvonalának hiányos felmérése miatt, amelyet néhány érintett földtulajdonos ellenségeskedése okozott, Stephensonnak nehézségekkel kellett szembesülnie az eredeti törvényjavaslat parlamenti tárgyalása során, különösen Edward Hall Alderson keresztkérdései alatt. A törvényjavaslatot elutasították, ezután az új nyomvonalról szóló felülvizsgált törvényjavaslatot benyújtották, és egy következő ülésen elfogadták. A felülvizsgált vonal a Chat Moss, a mély tőzegláp átkelésének problémáját vetette fel, amelyet Stephenson a korában szokatlan eszközökkel győzött le, hatékonyan juttatva át a síneket az ingoványos területen. Az általa alkalmazott módszer hasonló volt ahhoz, amelyet John Metcalf használt, aki sok mérföldes utat épített át a Pennine-hegység mocsaraiban.

Amint az L&MR 1829-ben közeledett a vasútvonal befejezéséhez, az igazgatói nyilvános versenyt rendeztek, hogy eldöntsék, ki építheti meg a vonal mozdonyait. A híres Rainhilli mozdonypróba 1829 októberében zajlott 97 kilométeres távon. Stephensonén a Rocket nevű mozdonyukkal neveztek be, amelyet a versenyen elért teljesítménye híressé tett, és az 500 font értékű fődíjat is megnyerte.^[5] A máshol munkálatokat irányító Robert volt a felelős a Rocket részletes tervezéséért, bár állandó postai kapcsolatban állt apjával, aki sok javaslatot tett. Az egyik jelentős újítás, amelyet Henry Booth (az L&MR akkori pénztárosa, később jelentős vasúti mérnök) javasolt, a tűzcsöves kazán használata volt, amelyet még Marc Seguin francia mérnök talált fel, és hatékonyabb hőcserét eredményezett.

A Liverpool–Manchester-vasútvonal 1830. szeptember 15-i megnyitóján a kormány és az ipar jelentős alakjai vettek részt, köztük a miniszterelnököt, Wellington hercegét, és Esterházy Pál Antal nagykövetet. A nap nyolc vonat felvonulásával indult Liverpoolból. A felvonulást a Northumbrian nevű mozdony vezette George Stephenson vezetésével, majd a Phoenix a fia irányításával, míg a North Start Gorge testvére, Robert és a Rocketet Joseph Locke segédmérnök irányította. A napot William Huskisson, Liverpool parlamenti képviselőjének halála árnyékolta be, akit a Rocket elütött. Stephenson vonattal szállította a sérült Huskissont Ecclesbe, aki ennek ellenére belehalt sérüléseibe.^[6] A tragédia ellenére a vasút hatalmas sikert aratott, Stephenson híressé vált, és számos más vasút főmérnöki pozícióját ajánlották fel neki.^[7]

Gyermekei

George Stephensonnak két gyermeke született.

Robert 1803. október 16-án született. 1829. június 17-én feleségül vette Frances Sandersont, John Sanderson lányát. Robert gyermektelenül halt meg 1859-ben.

Lánya 1805-ben született, de hetekkel később meghalt.

Jegyzetek

További információk

• George Stephenson (angolul)
• George Stephenson életrajza
• Horn W. O.: Stephenson György a vasutak és gőzmozdonyok embere. Életkép az érettebb ifjúság és nép számára; ford. Szabó Antal; Bartalits, Pest, 1864

Irodalom

• Smiles, Samuel. The Life of George Stephenson (1857) 
• Rolt, L.T.C.. George and Robert Stephenson: The Railway Revolution. London: Penguin (1960). ISBN 978-0-14-007646-2 
• Davies, Hunter. George Stephenson: The Remarkable Life of the Founder of Railways. Stroud: Sutton Publishing (2004). ISBN 978-0-7509-3795-5 
• Ross, David. George and Robert Stephenson: A Passion for Success. Stroud: History Press (2010). ISBN 978-0-7524-5277-7 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a George Stephenson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.