Rainhilli mozdonypróba

Rainhilli mozdonypróba
Későbbi rajz a rainhilli mozdonypróbáról. Az előtérben a Rocket, a háttérben a Sans Pareil (jobbra) és a Novelty
Dátum	1829. október
Rainhilli mozdonypróba Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 24′ 56″, ny. h. 2° 45′ 45″53.415555555556, -2.762553.415556°N 2.762500°WKoordináták: é. sz. 53° 24′ 56″, ny. h. 2° 45′ 45″53.415555555556, -2.762553.415556°N 2.762500°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Rainhilli mozdonypróba témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A rainhilli mozdonypróba egy fontos verseny volt, amelyet 1829. október 6. és október 14. között rendeztek meg, hogy teszteljék George Stephenson érvelését, miszerint a mozdonyok használata a legjobb megoldás az akkoriban majdnem befejezett Liverpool and Manchester Railway (L&MR) számára.^[1] Tíz mozdony nevezett, amelyek közül öt tudott versenyezni, és egy 1,6 km hosszú sík pályán futottak végig Rainhillben, Lancashire-ben (ma Merseyside).

Stephenson Rocket gépe volt az egyetlen mozdony, amely teljesítette a próbákat, és győztesnek nyilvánították. Az L&MR igazgatói elfogadták, hogy mozdonyoknak kell közlekedniük az új vonalukon, szemben a javasolt drótkötelekkel és álló gőzgépekkel tervekhez képest, és George és Robert Stephenson kapta meg a megbízást, hogy mozdonyokat gyártson a vasútvonal számára.

Háttér

A Liverpool and Manchester Railway igazgatói eredetileg helyhez kötött gőzgépeket akartak használni a vonatok kábelekkel történő vontatására.^[2] 1826-ban George Stephensont nevezték ki a vonal mérnökévé, és ő határozottan a gőzmozdonyok használata mellett érvelt ehelyett.^[1] Mivel a vasút a befejezéshez közeledett, az igazgatók úgy döntöttek, hogy versenyt rendeznek annak eldöntésére, hogy lehet-e mozdonyokat használni a vonatok vontatására; ez lett a Rainhilli mozdonypróba.^[3] 500 font (ami 2023-ban 46 810 fontnak felel meg) díjat ajánlottak fel a kísérletek győztesének.^[4]

Három neves mérnököt választottak ki bírónak: John Urpeth Rastrick mozdonyvezető mérnököt Stourbridge-ből, Nicholas Wood bányamérnököt Killingworthből, aki jelentős mozdonytervezési tapasztalattal rendelkezett, és John Kennedy manchesteri gyapotfonoda tulajdonost, a vasút egyik fő támogatóját.^[5]

A versenyzők

• 
  Brandreth Cycloped járműve
• 
  Ericsson and Braithwaite Novelty mozdonya
• 
  Burstall Perseverance mozdonya
• 
  George Stephenson Rocket mozdonya
• 
  Hackworth Sans Pareil mozdonya

A verseny eredménye

A Rocket volt az egyetlen mozdony, amely teljesítette a próbákat. Átlagosan 12 mérföld/óra (19 km/h) sebességgel haladt, a végsebessége pedig 30 mérföld/óra (48 km/h) volt, 13 tonnát vontatott, és az 500 fontos (2023-ban 46 810 fontnak megfelelő) díj nyertesének nyilvánították. Stephensonok kapták a megbízást, hogy mozdonyokat gyártsanak az L&MR számára.^[6]

Jegyzetek

Források

• Carlson, Robert Eugene. The Liverpool and Manchester Railway Project 1821–1831. Newton Abbot: David and Charles (1969). ISBN 0-7153-4646-6. OCLC 832435892 
• Dawson, Anthony. The Rainhill Trials. Stroud: Amberley Publishing (2018. május 13.). ISBN 9781445669755. OCLC 1020621317 
• Cleveland-Stevens, Edward Carnegie. English Railways: Their Development and Their Relation to the State. Routledge (1915. május 13.). OCLC 1044623771 
• Dendy Marshall, CF (1929). „The Rainhill Locomotive Trials of 1829”. Transactions of the Newcomen Society 9. [2006. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 23.)  
• Ferneyhough, Frank. Liverpool & Manchester Railway 1830–1980. England: Book Club Associates (1980. május 13.). OCLC 656128257 
• Wolmar, Christian. Fire and Steam: how the railways transformed Britain. London: Atlantic Books (2008). ISBN 9781843546306. OCLC 1149031665 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Rainhilli mozdonypróba témájú médiaállományokat.

• Rocket and its Rivals Details of 2003 Timewatch episode at Highbeam