Great Northern Railway

Great Northern Railway

Típus	közlekedési társaság üzleti vállalkozás vasúttársaság
Jogelőd	Spokane and Inland Empire Railroad Montana Central Railway Saint Paul and Pacific Railroad Watertown and Sioux Falls Railway Company
Alapítva	1889
Megszűnt	1970
Jogutód	Burlington Northern Railroad
Székhely	Saint Paul

A Wikimédia Commons tartalmaz Great Northern Railway témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Great Northern Railway (GN) egy I. osztályú amerikai vasúttársaság volt. A minnesotai Saint Paultól a washingtoni Seattle-ig értek el a vágányai. A 19. századi vasúti vállalkozó, James J. Hill alkotása volt, és a Saint Paul & Pacific Railroadból alakult ki. A Great Northern útvonala volt a legészakibb transzkontinentális vasútvonal az Amerikai Egyesült Államokban.

1970-ben a Great Northern Railway három másik vasúttársasággal egyesült a Burlington Northern Railroad nevű vasúttársasággá, amely 1996-ban egyesült az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway-vel, így jött létre a Burlington Northern and Santa Fe Railway.

Története

A Great Northern szakaszosan épült, lassan hozva létre nyereséges vonalakat, mielőtt tovább terjeszkedett volna a fejletlen nyugati területekre. A legkorábbi PR-kampányok sorában versenyeket rendeztek, hogy növeljék az érdeklődést a vasút és az útvonalán fekvő farmok iránt. Fred J. Adams olyan promóciós ösztönzőket használt, mint például takarmány- és vetőmagadományok a vonal mentén induló farmereknek. A versenyek mindenre kiterjedtek, a legnagyobb haszonállatoktól kezdve a legnagyobb tehervagon-kapacitásig, és erőteljesen népszerűsítették a keletről érkező bevándorlók és újonnan érkezők körében.^[1]

A vállalat legelső elődje a William Crooks tulajdonában lévő St. Paul and Pacific Railroad volt. Csődbe ment, amikor egy kis vonalat üzemeltetett St. Paul és Minneapolis között. Az általa üzemeltetett mozdonyt saját magáról nevezte el, és a William Crooks lett a Great Northern Railway első mozdonya. James J. Hill meggyőzte John S. Kennedy New York-i bankárt, Norman Kittsont (egy gazdag szőrmekereskedő barátját), Donald Smith-t (a Hudson's Bay Company vezetőjét), George Stephent (Smith unokatestvérét és a Bank of Montreal elnökét) és másokat, hogy 5,5 millió amerikai dollárt fektessenek be a vasút megvásárlásába.^[2] 1878. március 13-án a vasút hitelezői hivatalosan is aláírtak egy megállapodást, amelyben kötvényeiket és a vasút feletti irányítást átruházzák J. Hill befektetési csoportjára.^[3] 1889. szeptember 18-án Hill a Minneapolis and St. Cloud Railway (egy olyan vasút, amely elsősorban papíron létezett, de igen kiterjedt földtulajdonnal rendelkezett az egész Közép-nyugaton és a csendes-óceáni északnyugaton) nevét Great Northern Railway-re változtatta. 1890. február 1-jén a StPM&M, a Montana Central Railway és más vasútvonalak tulajdonjogát a Great Northernbe tömörítette.^[4]

A Great Northernnek voltak olyan ágai, amelyek Minnesotában, Észak-Dakotában és Montanában a kanadai-amerikai határig futottak. Voltak olyan ágai is, amelyek a wisconsini Superiorba és a montanai Butte-ba futottak, és összeköttetést teremtettek a minnesotai vashegységgel és a montanai rézbányákkal. 1898-ban Hill megvásárolta a minnesotai Mesabi Iron Range nagy részét és annak vasútvonalait. A Great Northern megkezdte az érc nagyarányú szállítását a középnyugati acélgyárakba.^[5]

A vasút legismertebb mérnöke John Frank Stevens volt, aki 1889 és 1903 között szolgált. Stevens a Montanában található Marias Pass 1889-es feltárása miatt kapott elismerést, és megállapította, hogy a vasúti átkelés megvalósítható. Stevens hatékony ügyintéző volt, figyelemre méltó műszaki képességekkel és képzelőerővel. Ő fedezte fel a Kaszkád-hegységen átvezető Stevens-hágót, ő határozta meg a vasútépítési szabványokat a Mesabi Range-ben, és ő felügyelte az Oregon Trunk Line építését. Ezután a Panama-csatorna főmérnöke lett.^[6]

A vasút logója, a Sziklás-hegyi kecske, egy olyan kecskén alapult, amellyel William Kenney, a vasút egyik elnöke, kisfiúként újságokat fuvarozott.^[7]^[8]^[9]

Források

↑ Martin (1991), chapter 12.
↑ Malone (1996), p. 38-41.
↑ Malone (1996), p. 49.
↑ Yenne (2005), p. 23.
↑ Hofsommer (1996).
↑ Hidy & Hidy (1969).
↑ The Great Northern Goat, 11. o. (1939)
↑ Downs, Winfield Scott. Encyclopedia of American Biography. American Historical Company (1940)
↑ „"Kenney's Goat" Story Recalled”, Spokane Daily Chronicle , 1931. november 12., 1. oldal

Doyle, Ted: Great Northern Flyer. Teds' Great Northern Homepage
Hickcox, David H. (1983). „The Impact of the Great Northern Railway on Settlement in Northern Montana, 1880–1920”. Railroad History 148 (Spring 1983), 58–67. o.
(1969. május 13.) „John Frank Stevens, Great Northern Engineer”. Minnesota History 41 (8), 345–361. o. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 13.)
Hofsommer, Don L. (1996). „Ore Docks and Trains: The Great Northern Railway and the Mesabi Range”. Railroad History 174 (Spring 1996), 5–25. o.
Hofsommer, Don L. "Rivals for California: The Great Northern and the Southern Pacific, 1905-1931." Montana: The Magazine of Western History 38.2 (1988): 58–67.
Malone, James P.. James J. Hill: Empire Builder of the Northwest. Norman, OK, USA: University of Oklahoma Press (1996). ISBN 978-0806128603
Martin, Albro. James J. Hill and the Opening of the Northwest. Minnesota Historical Society Press (1991). ISBN 978-0873512619
Murray, Stanley N. (1957). „Railroads and the Agricultural Development of the Red River Valley of the North, 1870–1890”. Agricultural History 31 (4), 57–66. o.
The Voice of Reason: Essays in Objectivist Thought. New American Library (1989). ISBN 9780453006347
Sherman, T. Gary. Conquest and Catastrophe: The Triumph and Tragedy of the Great Northern Railway Through Stevens Pass. Bloomington, Indiana: AuthorHouse (2004). ISBN 978-1-4184-9575-6
Sobel, Robert. Chapter 4: James J. Hill, The Entrepreneurs: Explorations within the American business tradition. Weybright & Talley (1974). ISBN 978-0-679-40064-6
Strauss, John F. (Jr.). Great Northern Pictorial – Volume 3. La Mirada, California: Four Ways West Publications (1993). ISBN ((0-9616874-8))
Strauss, John F. (Jr.). Great Northern Pictorial – Volume 4. La Mirada, California: Four Ways West Publications (1994). ISBN 1-885614-01-2
Whitney, F.I. (1894). „Valley, Plain and Peak. Scenes on the line of the Great northern railway”, Kiadó: Great Northern Railway Office of the general passenger and ticket agent.
Wilson, Jeff. Great Northern Railway in the Pacific Northwest (Golden Years of Railroading). Waukesha, Wisconsin: Kalmbach Publishing (2000). ISBN 978-0-89024-420-3
Wood, Charles. Great Northern Railway. Edmonds, Washington: Pacific Fast Mail (1989). ISBN 978-0-915713-19-6
Yenne, Bill. Great Northern Empire Builder. St. Paul, Minnesota: MBI (2005). ISBN 978-0-7603-1847-8
Zeidel, Robert F (1993). „Peopling the Empire: The Great Northern Railroad and the Recruitment of Immigrant Settlers to North Dakota”. North Dakota History 60 (2), 14–23. o.

Irodalom

Pyle, Joseph G. "James J. Hill." Minnesota History Bulletin 2#5 1918, pp. 295–323. online

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Great Northern Railway témájú médiaállományokat.

Lively World of Great Northern (Around 1960)
Fort Langley Archiválva 2023. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Great Northern Railway Company Records, Minnesota Historical Society.
Great Northern Railway Historical Society
The Great Northern Empire — Then and Now
The Great Northern Railway
Great Northern Railway Page
Great Northern Railway Post Office Car No. 42 — photographs and short history of one of six streamlined baggage-mail cars built for the Great Northern by the American Car and Foundry Company in 1950.
Great Northern Railway route map (1920) Archiválva 2006. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
Dutiful Son: Louis W. Hill Sr. Book, Book about Louis W. Hill Sr., son and successor of empire builder James J. Hill at Ramsey County Historical Society.
"The Egotistigraphy", by John Sanford Barnes. An autobiography, including his role in the early financing of the Great Northern Railway and the career of James J. Hill, privately printed 1910. Internet edition edited by Susan Bainbridge Hay 2012 Archiválva 2016. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben