Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad

Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
Helyszín
  • Idaho
  • Washington
  • Montana
  • Észak-Dakota
  • Dél-Dakota
  • Minnesota
  • Iowa
  • Wisconsin
  • Missouri
  • Illinois
  • Indiana
  • Michigan
Típus
Átadás1847
Megszűnés éve1986
Utódja
  • Soo Line Railroad
  • Wisconsin and Southern Railroad
Nyomtávolság1435 mm
Áramellátásfelsővezeték
A Wikimédia Commons tartalmaz Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad (röviden: CMStP & P), amelyet gyakran "Milwaukee Road"-nak (MILW rövidítéssel) emlegetnek, egy I. osztályú vasúttársaság volt az Amerikai Egyesült Államokban. 1847-től 1986-ig az USA közép-nyugati és az észak-nyugati részén működött.

A vállalat az 1970-es és 1980-as években pénzügyi nehézségekbe került, beleértve egy 1977-es csődöt is (bár korábban már kétszer is, 1925-ben és 1935-ben is csődöt jelentett). 1980-ban felhagyott Csendes-óceáni vonalával, amely Montana, Idaho és Washington államokon keresztül vezetett. A fennmaradó rendszert 1986. január 1-jén beolvasztották a Soo Line Railroad-ba (rövidítve: SOO), amely a Canadian Pacific Railway leányvállalata. A cég történetére olyan épületek emlékeztetnek, mint a történelmi Milwaukee Road Depot Minneapolisban, és a megőrzött mozdonyok, mint például a Milwaukee Road 261, amely kiránduló vonatokat továbbít.

Chicago, Milwaukee, St. Paul és Minneapolis Railroad

A Milwaukee Road-dá vált vasút története a wisconsini Milwaukee and Waukesha Railroad vasúttársasággal kezdődött, amelynek célja a fejlődő Michigan-tó melletti Milwaukee kikötőváros és a Mississippi folyó összekapcsolása volt. A társaságot 1847-ben alapították, de 1850-ben, az építkezés megkezdése előtt Milwaukee and Mississippi Railroad-ra változtatta a nevét. Az első, 8 mérföld hosszúságú vonala 1850. november 20-án nyílt meg Milwaukee és Wauwatosa között. Ezt 1851 februárjában meghosszabbították Waukesháig, majd Madisonig, végül 1857-ben a Mississippi folyóig folytatódott egészen Prairie du Chiennéig.[1]

Az 1857-es pénzügyi pánik következtében az M&M 1859-ben csődbe ment, 1861-ben a Milwaukee and Prairie du Chien Railroad vásárolta fel. 1867-ben Alexander Mitchell egyesítette az M&PdC társaságot a Milwaukee and St. Paul (korábbi nevén La Crosse and Milwaukee Railroad Company) társasággal Milwaukee and St. Paul név alatt.[2]

A vasút fejlesztése és a finanszírozása szempontjából kritikus jelentőségű volt a jelentős földtámogatások megszerzése. A sor kiemelkedő egyéni befektetői között ott volt Alexander Mitchell, Russell Sage, Jeremiah Milbank és William Rockefeller is.[3]

1874-ben a nevet Chicago, Milwaukee, and St. Paul-ra változtatták, miután felvásárolta a Chicago and Pacific Railroad Company-t, a vasutat, amely a Bloomingdale-vonalat (ma The 606) építette a 36 mérföldes Elgin alkörzet részeként a chicagoi Halsted utcától Elgin külvárosáig. 1887-re a vasút vonalai Wisconsin, Minnesota, Iowa, Dél-Dakota és a Michigan felső-félszigetén haladtak át.

A vállalati központot 1889-ben és 1890-ben Milwaukee-ből a chicagói Rand McNally épületébe, Amerika első teljesen acélkeretes felhőkarcolójába költöztették át. A kocsi- és a mozdony fűtőházak Milwaukee-ban maradtak.[2] A társaság irodái később 1924-ig a chicagói Railway Exchange épületében (1904-ben épült) helyezkedtek el, ekkor költöztek a Chicago Union Station-be.[4]

Csendes-óceáni kiterjesztés

Az 1890-es években a vállalat igazgatói úgy érezték, hogy meg kellene hosszabbítaniuk a vasúthálózatukat a Csendes-óceánig, hogy versenyképesek maradjanak más vasutakkal szemben. Egy 1901-es felmérés 45 millió dollárra becsülte a Csendes-óceán északnyugati részéig történő terjeszkedés költségeit (ami ma 1,38 milliárd dollárnak felelne meg). 1905-ben a testület jóváhagyta a csendes-óceáni kiterjesztést, amelynek költségét akkor már 60 millió dollárra becsülték (ez ma 1,71 milliárd dollárnak felelne meg). Az útvonal nyugati részére vonatkozó szerződést a Seattle-i Horace Chapin Henry nyerte el. Az építkezés 1906-ban kezdődött és három évvel később fejeződött be. A választott útvonal 18 mérfölddel (29 km) volt rövidebb, mint a következő versenyzőé, valamint jobb minőségű volt, mint a többi társaságé, ám az építése drága volt, mivel a Milwaukee vasúttársaság kevés földtámogatást kapott, így a földterület nagy részét meg kellett vásárolnia, vagy megszereznie kisebb vasutaktól.

A két fő hegylánc, amelyet át kellett kelni, a Sziklás-hegység és a Kaszkád volt, ami jelentős mérnöki munkálatokat és további vontatási teljesítményt igényelt. Nagy teljesítmény volt a 2300 mérföld (3700 km) hosszúságú vasútvonal megépítése az ország legváltozatosabb domborzati viszonyain keresztül, mindössze három év alatt.

Egyes történészek megkérdőjelezik az útvonal megválasztásának helyességét, mivel az megkerülte a nagyobb népességközpontokat és korlátozott helyi forgalmi potenciállal rendelkező területeken haladt át. A vonal nagy része párhuzamos volt a Northern Pacific Railway vonalával. A Trains magazin a kiterjesztés építését, elsősorban a hosszú távú utat, "kirívónak" és "katasztrófának" nevezte. [5] George H. Drury a csendes-óceáni kiterjesztést a Milwaukee Road vezetőségének számos "téves döntése" közé sorolta, ami hozzájárult a vállalat kudarcához.[6]

1909-től számos kisebb vasutat vásároltak fel és bővítettek, hogy a csendes-óceáni kiterjesztése mentén leágazó vonalakhoz jussanak:[7]

  • A montanai vasút alkotta a fővonalat a tizenhat mérföldes kanyonon, valamint az északi montanai vonalat, amely Harlowtontól északra Lewistownig terjedt. Ez az ág vezetett a Judith-medence rendezéséhez, és az 1970-es évekre a Milwaukee út teljes forgalmának 30%-át tette ki..[7]
  • Az eredetileg interurban vonalként épült Gallatin-völgyi villamosított vasutat meghosszabbították Bozeman-tól Three Forks-ig. 1927-ben a vasút megépítette a Gallatin Gateway Inn szállót, ahol a Yellowstone Nemzeti Parkba utazó utasok az útjuk hátralévő részében buszokra szálltak át.[7]
  • Az eredetileg White Sulphur Springs & Yellowstone Park Railway nevű vasútvonalat Lew Penwell és John Ringling építtette, elsősorban fűrészárut és mezőgazdasági termékeket szállított.[7]

A csendes-óceáni kiterjesztés hegyvidéki régióiban a működési körülmények nehéznek bizonyultak. Montanában a −40 °F (-40 °C) téli hőmérséklet megnehezítette a gőzmozdonyok számára a kellő mennyiségű gőz előállítását. A vonal kígyózott a hegyvidéki területeken, ami "hosszú meredek fokozatokkal és éles kanyarokkal" járt. A villamosítás választ adott ezekre a nehéz kérdésekre, különösen a hegyekben bőséges vízenergiával és a rézérc forrásával a montanai Anacondában.[8] 1914 és 1916 között a Milwaukee Road egy 3000 voltos egyenáramú felsővezeték-rendszert valósított meg Harlowton (Montana) és Avery (Idaho) között, 708 km hosszúságban (438 mérföld). A pozitív eredménynek köszönhetően a Milwaukee villamosította Washington államban az útvonalát Othellotól Tacoma-ig 1917 és 1920 között, ez további 337 km-rel (207 mph) növelte meg a villamosított vasútvonalai hosszát.[9] Ez a szakasz áthaladt a Kaszkádokon a 3,6 km-es Snoqualmie alagúton keresztül, közvetlenül a Snoqualmie hágótól délre több mint 400 láb (120 m) magasságban. Az egyvágányú alagút Hyak keleti portálja szomszédos volt a vállalat tulajdonában lévő (1937 és 1950 között) síterülettel.[10][11][12][13]

A fővonali villamosítás 645 mérföldjével (1038 km) együttesen a világ legnagyobb ilyen projektjét jelentette addig az időig, és az Egyesült Államokban csak a Pennsylvania Railroad 1930-as évekbeli erőfeszítései léptek ezen túl.[14] A két különálló villamosított kerület soha nem volt egymással villamosított összeköttetésben, mivel a 216 mérföldes (348 km) idahói divízió (Avery-tól Othellóig) viszonylag sík területen feküdt a St. Joe folyó mentén St. Maries-ig és Kelet-Washingtonon át, így kevés kihívást jelentett a gőzüzemhez.[15] A villamosítás 27 millió dollárba került, de a működési hatékonyság javításával évente több mint egymillió dollár megtakarítást eredményezett a vállalatnak.[15]

Irodalom

  • Cary, John W.. The Organization and History of The Chicago, Milwaukee & St. Paul Railway Company. New York: ARNO Press (1981. április 30.) 
  • Derleth, August. The Milwaukee Road: Its First Hundred Years. New York: Creative Age Press (1948. április 30.) 
  • Dorin, Patrick C.. The Milwaukee Road East: America's Resourceful Railroad. Seattle: Superior Publishing Company (1978. április 30.) 
  • Drury, George H.. The Historical Guide to North American Railroads. Waukesha: Kalmbach Publishing (1985. április 30.). ISBN 0-89024-072-8 
  • Machalaba, Dan (2015. szeptember 1.). „Railroading's Biggest Blunders”. Trains 75 (9), 46–57. o.  
  • Saunders, Richard. Main Lines. DeKalb, Illinois: Northern Illinois University Press (2003). ISBN 0-87580-316-4 
  • Scribbins, Jim. The Milwaukee Road 1928–1985. Forest Park, IL: Heimburger House (2001. április 30.). OCLC 48771147 
  • Johnson, Stanley. Milwaukee Road Olympian: A Ride to Remember. Coeur d'Alene, ID: Museum of North Idaho Publications (2001. április 30.). ISBN 0-9643647-7-8 
  • Johnson, Stanley. The Milwaukee Road Revisited. Caldwell, ID: University of Idaho Press (1997. április 30.). ISBN 978-0-89301-198-7 
  • Johnson, Stanley. The Milwaukee Road's Western Extension: The Building of a Transcontinental Railroad. Coeur d'Alene, ID: Museum of North Idaho Publications (2007. április 30.). ISBN 978-0-9723356-6-9 
  • Schmidt, Wm. H., Jr. (Spring 1977). „The singular Milwaukee - A profile”. Railroad History 136, 5–21. o.  

Források

  1. Scribbins (2008), p. 10.
  2. a b Dorin (1978).
  3. Cary (1981).
  4. Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad Company. Four Generations on the Line: Highlights Along the Milwaukee Road's First Hundred Years [archivált változat]. Chicago: Ringley - O'Brien Press (1950). Hozzáférés ideje: 2020. december 11. [archiválás ideje: 2008. augusztus 7.] 
  5. Machalaba (2015), pp. 50–51.
  6. Drury (1985), p. 375.
  7. a b c d McCarter, Steve. Guide to the Milwaukee Road in Montana. Helena: Montana Historical Society Press (1992. április 30.). ISBN 0917298276. OCLC 26299815 
  8. Middleton (2001), pp. 217–218.
  9. Middleton (2001), p. 230.
  10. Milwaukee Ski Bowl, 1938–1950: Snoqualmie, Washington. International Skiing History Association. (Hozzáférés: 2017. június 21.)
  11. Galvin, Dave. „In search of the Snoqualmie/Milwaukee Road Ski Bowl of the 1930s and '40s”, Sahalie Ski Club, 2013. július 28. (Hozzáférés: 2017. június 21.) 
  12. Galvin, Dave: Sahalie Historical Note #3: Early Skiing at Snoqualmie Pass. Sahalie Ski Club, 2012. március 26. (Hozzáférés: 2017. június 21.)
  13. Lundin, John W.. „Legacy of the Milwaukee Road railway”, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2017. június 21.) 
  14. Middleton (2001), p. 217.
  15. a b Middleton (2001), p. 236.

További információk

Commons:Category:Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad
A Wikimédia Commons tartalmaz Chicago, Milwaukee, St. Paul and Pacific Railroad témájú médiaállományokat.
  • Milwaukee Road Historical Association
  • Milwaukee Road History at the Milwaukee Public Library
  • Milwaukee Road ski area and ski train history
  • Milwaukee Road history (Puget Sound Model Railroad Engineers)
  • All Aboard! 20th Century American Trains - 1999 USPS Stamp Program
  • The Milwaukee Road
  • The Gene H. Lawson collection: The Milwaukee Road, a Museum of Pictures - Picture collection along the Pacific Extension 1910–1980 approx.
  • University of Washington Libraries Digital Collections – Transportation Photographs - Folyamatosan bövülő lévő digitális fényképgyűjtemény, amely a 20. század első feléből a csendes-óceáni északnyugati régióban és az Egyesült Államok nyugati részén mutatja be a különböző közlekedési módokat. A Milwaukee Road képeit is tartalmazza.
Sablon:Milwaukee Road villamos mozdonyok
  • m
  • v
  • sz
Milwaukee Road villamosmozdonyok
  • EF-1
  • EF-2
  • EF-3 (boxcab)
  • EF-4 (Little Joe)
  • EF-5
  • EP-1
  • EP-2 (bi-polar)
  • EP-3 (quill)
  • ES-1
  • ES-2
Sablon:Észak-Amerika Class I
  • m
  • v
  • sz
Észak-Amerika Első osztályú vasúttársaságai
Jelenlegi
Korábbi
1956-tól napjainkig
  • AA
  • ACL
  • AC&Y
  • AGS
  • ASAB
  • AT&N
  • AT&SF
  • AUT
  • A&WP
  • B&AR
  • B&LE
  • B&M
  • BN
  • B&O
  • CAR&NW
  • CB&Q
  • C&EI
  • CG
  • CGW
  • C&IM
  • CNJ
  • CNO&TP
  • C&NW
  • C&O
  • CPME
  • CR
  • CRI&P
  • CRR
  • C&S
  • CS
  • CSPM&O
  • CV
  • C&W
  • C&WC
  • DL&W
  • DM&IR
  • D&RGW
  • DSS&A
  • DT&I
  • D&TSL
  • DW&P
  • EJ&E
  • EL
  • ERIE
  • FEC
  • FW&D
  • GA
  • GB&W
  • G&F
  • GM&O
  • GN
  • GS&F
  • GTW
  • IC
  • ICG
  • ITC
  • KO&G
  • L&A
  • L&HR
  • LI
  • L&M
  • L&N
  • L&NE
  • LS&I
  • LV
  • MEC
  • MGA
  • MI
  • MILW/CMStP&P
  • MIS
  • MKT
  • MN&S
  • MON
  • MP
  • M&STL
  • NC&STL
  • NH
  • NKP/ NYC&StL
  • NO&NE
  • NP
  • NS
  • N&W
  • NWP
  • NYC
  • NYCN
  • NYO&W
  • NYS&W
  • PC
  • P&LE
  • P&N
  • PRR
  • PRSL
  • P&WV
  • RDG
  • RF&P
  • RUT
  • QA&P
  • S&A
  • SAL
  • SBD
  • SCL
  • SD&AE
  • SI
  • SIRT
  • SLSF
  • SLSFTX
  • SN
  • SOU
  • SP
  • SP&S
  • SSW
  • TC
  • TFM
  • TM
  • T&NO
  • T&P
  • TP&W
  • VGN
  • WA
  • WAB
  • WC
  • WM
  • WP
1956 előtt
  • A
  • AB&A
  • AB&C
  • AC
  • A&D
  • AE
  • A&NM
  • A&STL
  • A&V
  • BA&P
  • BC&A
  • B&G
  • BRI
  • BR&P
  • B&S
  • BSL&W
  • C&A
  • CA&C
  • C&C
  • CC&CS
  • CCC&STL
  • CD&C
  • C&E
  • C&G
  • CH&D
  • C&I
  • CINN
  • CI&S
  • CI&W
  • CL&N
  • CM
  • CM&PS
  • CNE
  • CNNE
  • CNOR
  • C&OIN
  • CP&STL
  • CPVT
  • CRI&G
  • CR&NW
  • CRP
  • CS
  • CTH&SE
  • CV&M
  • CVRR
  • DGH&M
  • D&IR
  • D&M
  • DM&N
  • DNW&P
  • D&SL
  • EI&TH
  • EP&SW
  • E&TH
  • F&CC
  • FJ&G
  • FS&W
  • FW&RG
  • GC&SF
  • GH&SA
  • GM&N
  • GR&I
  • G&SI
  • HE&WT
  • H&TC
  • HV
  • ICRY
  • IGN
  • ISRR
  • KCM&O
  • KCM&OTX
  • K&M
  • LA&SL
  • LA&T
  • LE&W
  • LH&STL
  • LR&N
  • LR&NTX
  • LS&MS
  • LW
  • M&A
  • MC
  • MD&V
  • M&I
  • MKTTX
  • MLR
  • ML&T
  • M&NA
  • M&O
  • MO&G
  • MSC
  • MSP&SSM
  • MTR
  • MV
  • NAL
  • NCRY
  • NJ&NY
  • NN
  • NOGN
  • NOM&C
  • NOT&M
  • NYP&N
  • OCAA
  • OE
  • OR&L
  • OSL
  • OWRN
  • PB&W
  • PCC&STL
  • PCO
  • PE
  • P&E
  • PERK
  • PM
  • P&NT
  • PRDG
  • P&S
  • P&SF
  • PS&N
  • QO&KC
  • SA&AP
  • SAU&G
  • SB&NY
  • SD&A
  • SFP&P
  • S&IE
  • SIND
  • SJ&GI
  • SKTX
  • SLB&M
  • SLIM&S
  • SOUMS
  • SSWTX
  • SUN
  • T&BV
  • T&FS
  • T&N
  • T&OC
  • TSTL&W
  • U&D
  • UTAH
  • VAND
  • VS&P
  • V&SW
  • WF&NW
  • WF&S
  • WJ&S
  • W&LE
  • WPT
  • WSN
  • WV
  • Y&MV
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 3901147312825437970000
  • LCCN: n85034410
  • GND: 5011884-5
  • USA USA-portál
  • Vasút Vasútportál