Burlington Northern Railroad

Burlington Northern Railroad
Típus	vasúttársaság
Jogelőd	St. Louis–San Francisco Railway Chicago, Burlington and Quincy Railroad Colorado and Southern Railway Northern Pacific Railway Great Northern Railway Fort Worth and Denver Railway Quanah, Acme and Pacific Railway Spokane, Portland and Seattle Railway Vancouver, Victoria and Eastern Railway
Alapítva	1970. március 2.
Megszűnt	1995
Jogutód	BNSF
Székhely	Saint Paul Seattle Fort Worth
A Wikimédia Commons tartalmaz Burlington Northern Railroad témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Burlington Northern Railroad (jelentési jel: BN) egy Amerikai Egyesült Államokbeli vasúttársaság volt, amely négy nagy amerikai vasúttársaság egyesüléséből jött létre. A Burlington Northern 1970 és 1996 között működött.

Történelmi vonala a vasút legkorábbi napjaiban kezdődik, a Chicago and Aurora Railroad 1848-as alapításával, amely a Chicago, Burlington and Quincy Railroad közvetlen elődvonala volt, és amely a Burlington nevet adja a különböző fúzióból származó utódok nevéhez.

A Burlington Northern 1996. december 31-én felvásárolta az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway-t, és ezzel megalakult a Burlington Northern and Santa Fe Railway (később átnevezték BNSF Railway-re), amely a Burlington Northern Santa Fe Corporation tulajdonában volt. Ezt a vállalatot 2009-ben megvásárolta a Berkshire Hathaway,^[1] amelyet a befektető Warren Buffett irányít.

Története

A Burlington Northern Railroad négy nagy vasúttársaság - a Great Northern Railway (GN), a Northern Pacific Railway (NP), a Spokane, Portland and Seattle Railway (SP&S) és a Chicago, Burlington and Quincy Railroad (CB&Q) - egyesüléséből jött létre.

A négy vasúttársaság története nagyon összefonódott, ami James J. Hill, a Great Northern Railway-t alapító vasútmágnás erőfeszítéseinek köszönhető. Hill 1896-ban vásárolt részesedést a Northern Pacificben, amikor a vasút pénzügyi zűrzavaros időszakot élt át. Hill megpróbálta egyesíteni a két vasutat, de a Northern Pacific vezetői visszautasították.

1901-ben a két vasúttársaság összefogott, és megvásárolta a Chicago, Burlington és Quincy Railroad szinte összes részvényét, mivel mindkettőnek szüksége volt a Chicagóval, az ország vasúti csomópontjával való összeköttetésre. Ugyanebben az évben történt a következő kísérlet a vasutak egyesítésére a Northern Securities Company létrehozásával, amely egy mindhárom vasúttársaságot ellenőrző tröszt volt, Hill elnökletével. A társaságot 1902-ben a Sherman Antitrust törvény alapján beperelték, és 1904-ben a Legfelsőbb Bíróság Northern Securities Co. kontra Egyesült Államok ügyben hozott ítéletében az igazságügyi minisztérium nyert.

Bár az ítélet arra kényszerítette a három vállalatot, hogy egymástól függetlenül működjenek, mégis szoros kapcsolatban álltak egymással, sőt, még a székhelyükön, a minnesotai Saint Paulban található Railroad and Bank Building-en is osztoztak. 1905-ben megalakult a Spokane, Portland and Seattle Railway. A Chicago, Burlington and Quincy Railroadhoz hasonlóan ez az új vasúttársaság is a Great Northern és a Northern Pacific társtulajdonában állt, és mindkettőnek lehetővé tette a csendes-óceáni északnyugati térség elérését.

A vezetők még két alkalommal, 1927-ben és 1955-ben próbálkoztak az egyesüléssel, de nem jártak sikerrel.

A négy vasúttársaság végül 1970. március 2-án kapta meg az engedélyt az egyesülésre, miután a jogi kihívás ismét a Legfelsőbb Bíróság elé került. Louis W. Menk vezetésével az újonnan létrehozott holding, a Burlington Northern, Inc. megvásárolta a négy vasúttársaságot, és egyesítette őket a Burlington Northern Railroadba. Louis Menk lett a vállalat első elnöke és vezérigazgatója.^[2]

A Burlington Northern további bővítése érdekében 1972-ben egyetlen vágányt építettek a Powder River Basinbe a különböző szénbányák kiszolgálására. A bővítés az Egyesült Államok vasúttörténetében példa nélküli forgalmat jelentett. 1971-ben, az új vasút első teljes évében a vonatok 64,116 millió árutonna-mérföldet szállítottak, 1979-re ez az összeg 135,004 millió volt..^[3] A növekedés nagy részét a Wyomingból származó Powder River-i szénnek tulajdonították.

A Burlington Northern a tehervonatok kezelése mellett rövid ideig városközi személyvonatokat is üzemeltetett. A BN mindössze néhány héttel az eredeti California Zephyr járat megszűnése előtt kezdte meg működését, amelyet a CB&Q a Denver & Rio Grande Western és a Western Pacific vasúttársaságokkal közösen üzemeltetett, és a North Coast Limited, Mainstreeter, Empire Builder, Western Star, Denver Zephyr, "Gopher" és "International" járatokat üzemeltette tovább, amíg az Amtrak 1971 májusában át nem vette a helyközi személyszállítást, így az utolsó "új" I. osztályú vasút lett, amely saját személyvonatokat üzemeltetett. A BN üzemeltette a CB&Q-tól örökölt ingázó vonalat is az Illinois állambeli Aurora és Chicago Union Station között. Ezt a vonalat a mai napig a BNSF Railway birtokolja és üzemelteti a Metra-val kötött szolgáltatásvásárlási megállapodás alapján.

1980 májusában, amikor a Mount St. Helens kitört, a BNR tulajdonában volt a Mount St. Helens csúcsát körülvevő földterület Washington államban. A 19. században az Egyesült Államok kormánya az amerikai Nyugat megnyitásának eszközeként földterületeket osztott szét a vasutak között, és a 9 677 láb magas csúcsot a Northern Pacific kapta meg. Az 1970-es fúzió során a Burlington Northern örökölte meg. A vulkánkitörést követően a vulkánt is magába foglaló földterületet később a vasút és az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata közötti földcsere keretében átadták, hogy létrejöhessen a Mount St. Helens Nemzeti Vulkáni Emlékmű.

1980. november 21-én megvásárolták a St. Louis-San Francisco Railway-t, így a vasút egészen Floridáig délre jutott.

Az 1980-as évek elején a Burlington Northern Inc. tulajdonában lévő két, egymástól függetlenül működő vasúttársaságot beolvasztották a Burlington Northern Railroadba. 1981-ben a Colorado and Southern Railwayt, majd 1982-ben a Fort Worth and Denver Railwayt olvasztották be.

A vasút 1981-ben áthelyezte székhelyét Saint Paulból a washingtoni Seattle-be,^[4] valamint anyavállalatát és testvérvállalatát.

A Burlington Northern, Inc. összes nem vasúti tevékenységét 1988-ban egy új vállalatba, a Burlington Resources-ba szervezték ki.

A vasút 1988-ban ismét áthelyezte székhelyét, Seattle-ből a texasi Fort Worth-be költözött.

1995. szeptember 22-én az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway egyesült a Burlington Northernrel, és így jött létre a Burlington Northern Santa Fe Railway. Az egyesülés azonban csak 1996. december 31-én vált hivatalossá, amikor is közös diszpécseri rendszert hoztak létre, a Santa Fe szakszervezetben nem dolgozó diszpécserei szakszervezetbe tömörültek és a Santa Fe vonatazonosító kódjainak bevezetése az egész rendszerre kiterjedt. 2005. január 24-én a vasút rövidítette nevét BNSF Railway-re.^[4]

Útvonal

A Burlington Northern az Egyesült Államok nyugati részén a legészakibb vasútvonalakat járta be. Ezek az útvonalak az Illinois állambeli Chicagóban kezdődtek, és nyugat-északnyugat felé haladtak a Wisconsin állambeli La Crosse-ig. Innen az útvonalak északnyugati irányban folytatódtak a minnesotai Minneapolison és St. Paulon keresztül az észak-dakotai Grand Forksig. Grand Forksból az útvonalak nyugatra, Észak-Dakotán, Montanán és Idahón keresztül a washingtoni Spokane-ig futottak. Az egykori GN Észak-Dakotán és Montana északi részén keresztül vezetett, a Marias Passnál keresztezve a kontinentális választóvonalat, míg az egykori NP vonal Montana déli részén keresztül vezetett (amely 1987-ben a Montana Rail Linkhez került), a Mullan és a Homestake Passnál keresztezve a kontinentális választóvonalat. Spokane-nál az útvonalak háromfelé ágaznak. A korábbi Great Northern útvonal nyugatra, a washingtoni Wenatchee-ig futott, a Stevens Passnál lévő New Cascade Tunnelnél átkelt a Cascade Range alatt, és a washingtoni Everett-en keresztül leereszkedett a Puget Sound régióba. Az egykori Northern Pacific délnyugat felé fordult a Tri-Cities felé, majd északnyugat felé a washingtoni Yakima felé, és a Stampede alagútnál átkelt a Cascade Range alatt, majd a washingtoni Auburnnél leereszkedett a Green River völgyébe, ahol csatlakozott a Brit Columbiába és az oregoni Portlandbe vezető, meglévő NP-vonalakhoz. A Spokane, Portland és Seattle vonalak délnyugatra, a Tri-Citiesig futottak, majd a Columbia folyó északi partját követve a washingtoni Vancouverig.

A St. Louis - San Francisco Railway felvásárlásával az útvonalat kiterjesztették az Egyesült Államok dél-középső és délkeleti részére.

A Transport Statistics szerint a BN 1970 végén 23 609 mérföldnyi vonalat és 34 691 mérföldnyi vágányt üzemeltetett;^[6] a QA&P és az AT&N nélkül 4547 SLSF mérföldnyi vonalat mutat. 1981 végén a BN 27374 mérföldnyi vonalat és 40041 mérföldnyi vágányt mutatott ki.^[7]

Az 1980-as Mount St. Helens kitörés idején a vulkán szétrobbantott csúcsa a Burlington Northern tulajdonában volt. A kitörést követően a Burlington Northern beleegyezett egy földcserébe az amerikai kormánnyal, és a hegyen lévő négyzetmérföldnyi területét máshol lévő nemzeti erdőterületre cserélte, hogy lehetővé tegye a Mount St. Helens Nemzeti Vulkáni Emlékmű létrehozását a vulkán megőrzése és utóhatásainak tudományos tanulmányozása érdekében.^[8]

A vállalat tisztségviselői

A Burlington Northern Railroad elnökei

• Louis W. Menk (1970–1971)^[9]
• Robert W. Downing (1971–1976)^[10][11]
• Norman Lorentzsen (1976–1981) ^[12][13]
• Richard C. Grayson (1981–1982)
• Walter A. Drexel (1982–1985)
• Darius W. Gaskins, Jr. (1985–1989)^[14][15][16]
• Gerald Grinstein (1989–1995)^[17]
• Robert D. Krebs (1995–1996) [post BN]

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Burlington Northern Railroad témájú médiaállományokat.

• Portrait of a Railroad (1973)
• Friends of the Burlington Northern Railroad (BN historical society)
• Railroads in the Midwest: Early Documents and Images
• List and Family Trees of North American Railroads
• EPA Superfund Fact Sheet for Burlington Northern