I. Abbász egyiptomi alkirály
| I. Abbász egyiptomi alkirály | |
| alkirály | |
 | |
| Egyiptom kormányzója (wālī) | |
| Uralkodási ideje | |
| 1848. november 10. – 1854. július 13. | |
| Elődje | Ibráhím |
| Utódja | Szaíd |
| Uralkodóház | Muhammad Ali dynasty |
| Született | 1813. november 10. Dzsidda |
| Elhunyt | 1854. július 13. (40 évesen)[1] Benha |
| Édesapja | Ahmet Tosun pasa |
| Gyermekei | Damad Prince Ibrahim Ilhamy Pasha |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Abbász egyiptomi alkirály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Abbász (1813. november 10. – Banha, 1854. július 13.) Egyiptom alkirálya (khedive) 1848-tól, az oszmán uralom idején. Igyekezett gátat vetni mindenféle változásnak, például azoknak a nyugatias szellemű reformoknak, amelyeket nagyapja, Mohamed Ali pasa kezdeményezett.
Abbász, aki nem bízott az európaiakban és az európai műveltségű egyiptomiakban, bezáratta vagy elhanyagolta a világi és katonaiskolákat, valamint a gyárakat.Csökkentette a hadsereg létszámát, leállította a Delta-gátépítését, és ellenezte a Szuezi-csatorna létrehozását is, amelynek tervét akkortájt vetették föl a franciák. Az angoloknak viszont megengedte az Alexandria-kairói vasútvonal megépítését, azok pedig cserébe mellé álltak, amikor nézeteltérése támadt az oszmán kormánnyal, mert az nyugati szellemű reformok (tanzimat) bevezetését szorgalmazta Egyiptomban. Mindamellett expedíciós haderővel segítette Isztambult a krími háborúban (1853); ezenkívül megszüntette az állam kereskedelmi monopóliumát, mivel az ellentétben állt azokkal a szerződésekkel, amelyek az oszmán kormány az európai hatalmakkal kötött.
Bár Abbászt reakciósnak szokás tartani, azzal, hogy korlátozta az állami kiadásokat, a szegényebbek javát szolgálta, akik uralkodása alatt adóengedményeket kaptak, és ritkábban sorozták be őket kényszermunkára vagy a hadseregbe. A zárkózott természetű Abbász magányosan élt banhai palotájában; itt fojtotta meg végül két szolgája.
Források
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 7. oldal
Kapcsolódó szócikkek
- ↑ Brockhaus–Efron enciklopédikus szótár
