II. Vencel cseh király

II. Vencel
Csehország királya
Uralkodási ideje
1278 – 1305. június 21.
Koronázása	1297. június 2.
Elődje	II. Ottokár
Utódja	III. Vencel
Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1300 – 1305. június 21.
Elődje	II. Przemysł
Utódja	III. Vencel
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Přemysl-ház
Született	1271. szeptember 17. Prága
Elhunyt	1305. június 21. (33 évesen) Prága
Nyughelye	Königsaal, Prága[1]
Édesapja	II. Ottokár
Édesanyja	Rurik Kunigunda cseh királyné
Testvére(i)	Ágnes cseh királyi hercegnő Kunigunda cseh királyi hercegnő Nicholas I of Bohemia Jan Jan of Falkenstein
Házastársa	1. Habsburg Judit 2. Piast Erzsébet Richeza
Gyermekei	Vencel magyar király Agnes of Bohemia Přemysl Anna cseh királyné Erzsébet cseh királyi hercegnő Margaret of Bohemia, Duchess of Wroclaw Agnes of Bohemia, Duchess of Jawor Jan Volek
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Vencel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Vencel (csehül: Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember 17.^{[2][a 1]} – 1305. június 21.^{[2][a 2]}) cseh király 1278-tól, krakkói herceg 1291-től, I. Vencel néven Lengyelország királya 1300-tól haláláig. Magyarországra is ki tudta terjeszteni a befolyását.^[3]

Élete

A Přemysl-dinasztiából származott, II. Ottokár és Kunigunda fia. Mindössze 7 éves volt amikor édesapja meghalt. Fiatal korára való tekintettel az ország irányítását Vencel gyámja, IV. Ottó brandenburgi őrgróf kaparintotta meg, aki nekiállt, hogy kifossza az országot.^[4] Ottó az ifjú Vencelt éveken át a brandenburgi, a spandaui és a zittaui börtönben tartotta fogva, ahol a fiú gyakran szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Állítólag az állandó betegeskedése és mindentől való félelme is ide vezethető vissza. Vencelben nemcsak a dörgés, a villámlás, a vihar keltett rettegést, hanem a macska és annak nyávogása is.^[forrás?]

Az 1280-as évek első felében egyre hevesebb ellenállás bontakozott ki brandenburgi Ottó és annak szövetségeseivel szemben, ami kedvezett Vencel hatalomra juttatásának.^[forrás?] Vencel 1283-ban térhetett vissza Prágába azon főúri csoportok támogatásával, akik megelégelték a trónra törő Zaviš (Falkenstein) lovagnak, az anyakirálynő szeretőjének (később férjének) hatalmaskodását.^[3] A tényleges irányítás csak 5 év múltán került a kezébe. Vencel 1289-ben elfogatta Zavišt, leverte annak párthíveit, és végül kivégeztette vetélytársát (1290).^[3] A cseh koronával egyesítette Egert és Meissent, és hűbéri jogot nyert a sziléziai hercegségek felett.^[4] 1291-ben Felső-Szilézia bekebelezése után elfoglalta Krakkót.^[3] 1300-ban Nagy-Lengyelország királyává választották. Ennek örökösével kötötte második házasságát.^[4]

Vencel Magyarország és Ausztria kapcsán is nagyratörő álmokat dédelgetett magában, melynek megvalósulásával egész Közép-Kelet Európára kiterjedő hatalommal rendelkezett volna.^[forrás?] 1301-ben, az Árpád-ház kihalása után a magyar főurak egy csoportja felajánlotta – a dinasztiával rokonságban levő – Vencel számára a magyar koronát is.^[3] Ezt azonban nem fogadta el,^[3] hanem János kalocsai érsek támogatásával fiát, az ugyancsak Vencelt Székesfehérváron koronáztatta magyar királlyá. Természetesen sok magyar főúr – félve a csehek hatalmának túlzott megnövekedésétől – nem ismerte el Vencelt legitim magyar uralkodónak.^[forrás?] A Vencel párt alulmaradt a küzdelmek, így a király 1304-ben feladta tervét, és fiát hazavitte Prágába.^[3]

A magyarországi kudarc után II. Vencel figyelme Ausztria felé irányult. Célkitűzéseit azonban már nem vihette véghez, mert a tuberkulózisban szenvedő uralkodó 34 éves korában, 1305. június 21-én meghalt II. Vencel cseh király.^[forrás?]

Fia, Vencel követte a cseh trónon, de mivel ő gyermektelenül halt meg, II. Vencelnek két lányából is cseh királyné lett, akiknek a férjei uralkodtak Csehországban: Anna, Karintiai Henrik 1. felesége és Erzsébet, Luxemburgi János 1. felesége. Přemysl Erzsébet fia, Luxemburgi Károly révén II. Vencel utódai uralkodtak továbbra is Csehországban.

Családfa

Egyéb

• 

  Vencelt történelem legfélősebb uralkodói között tartják számon. Nemcsak a dörgés, a villámlás, a vihar keltett benne rettegést, hanem a macska és annak nyávogása is.^[forrás?]
• A német irodalomba, mint a költészet kiváló művelője, a minnesängerek között foglal helyet.^[4]

Megjegyzések

1. ↑ Születését közli a Chronicon Francisci: [1271-ben] "in die beatorum Martyrum Cozmæ et Damiani" [...] "Wencezslaus…Rex Boemiæ" (Chronicon Francisci, Scriptores Rerum Bohemicarum, Tomus II, p. 11.) [FMG]
2. ↑ Haláláról a Notæ Altahenses-ből értesülünk: "1305 XIII Kal Iul – Wenzeslaus Bohemorum rex" (Notæ Altahenses 1305, MGH SS XVII, p. 423.) Más dátumot jelöl meg a Chronica Pragensis (Chronicon Francisci) a halál dátumaként "XI Kal Iul" 1305-en. Eltemették "in Aula Regia". (Chronica Pragensis (Chronicon Francisci), Liber I, Caput XVII, Scriptores Rerum Bohemicarum, Tomus II, p. 68.) [FMG]

Jegyzetek

1. ↑ [fmg.ac/Projects/MedLands/BOHEMIA.htm#_Toc278782577 Bohemia. Wenzel II 1283-1305, Wenzel III 1305-1306, Rudolf 1307, Heinrich 1307-1310] (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
2. ↑ ^{a b} [genealogy.euweb.cz/bohemia/bohemia2.html#W2 The Premyslids] (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
3. ↑ ^{a b c d e f g} Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 668. oldal
4. ↑ ^{a b c d} Bokor József (szerk.). [mek.oszk.hu/00000/00060/html/105/pc010553.html#5 Vencel], A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Kapcsolódó szócikkek

• Csehország uralkodóinak listája
• Cseh fejedelmek és királyok családfája
• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: II. Przemysł

Lengyel uralkodó 1291 – 1305 1300-tól király

Következő uralkodó: III. Vencel

Előző uralkodó: II. Ottokár

Csehország uralkodója 1278 – 1305

Következő uralkodó: III. Vencel