III. Olaf svéd király

Ez a szócikk a svéd királyról szól. Hasonló címmel lásd még: III. Olaf (egyértelműsítő lap).

III. Olaf
Olaf király pénzérméje
Svédország királya
Uralkodási ideje
994 – 1021/1022
Elődje	VI. Erik
Utódja	III. Anund
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Munsö-ház
Született	980 körül
Elhunyt	1021/1022 tele (41 évesen) Husaby[1]
Nyughelye	Skara vagy Linköpin
Édesapja	VI. Erik
Édesanyja	Sigríð Storråda
Testvére(i)	II. Knut Estrid Svendsdatter II. Harald dán király Holmfrid of Sweden
Házastársa	Estrid
Gyermekei	III. Emund király (törvénytelen) III. Anund király Astrid Olofsdotter Ingegerd
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Olaf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Olaf Eriksson vagy Kincses Olaf (svédül: Olof Skötkonung), (kb. 980 – 1022^[2][3]) az első keresztény svéd király volt 994 és 1022 között, ő kezdte el a keresztény hit elterjesztését,^[2] ám a nagy hatalmú pogány nemzetségfők meghiúsították erőfeszítéseit.^[4] Olaf és fiai egyesítették Svédországot,^[3] ő volt az első svéd király, akit a sveák és a göták egyaránt elismertek uralkodójuknak.^[5]

Élete

Trónralépte

VI. Erik fiaként született.^[2] A még pogány Novgorodban nevelkedett, fiatal korában viking vezér volt a Keleti- és Északi-tengeren.^[6] Olaf volt az első, aki bizonyíthatóan uralkodott Mälardalen és Västergötland tartományok felett. Királyi székhelye is a göták földjén, Husebyban volt.^[5]

1000-ben ő veretett először pénzt (penning) Svédországban Sigtuna városában, amelyen a neve is rajta van.^[5] Ez egyben mälardaleni hatalmi bázisát is igazolja.

Dán–svéd háború

Uralkodásának kezdetén Olaf háborúban állt a dán Villásszakállú Svend (Svend Tveskægg) uralkodóval, akinek országára Olaf azon az alapon tartott igényt, hogy édesapja, Erik egy ideig (992–993) kormányozta. A háború dán győzelemmel végződött, a kialakult helyzetet pedig Olof anyja, Büszke Sigrid (Sigrid Storråda) és a dán király (I. Svend) közti házasság^[2] stabilizálta. A közeledés a két uralkodó között oda vezetett, hogy Olaf Svend kidrállyal és a felkelő norvég nemességgel szövetkezve^[2] megtámadta a norvég uralkodót, Olaf Tryggvasont 1000-ben^[4] a Svolder sziget mellett.^[2] A svolderi győzelem után a két király felosztotta Norvégiát. Olaf Bohuslän és Dél-Trøndelag tartományokat kapta, ahol a norvég nemesség felkelése az új uralkodó ellen is folytatódott, így azokat a svéd királynak fel kellett adnia. Ezután hozzáadta törvénytelen leányát, Holfrith-et Svend jarlhoz (grófhoz), a frissen dán fennhatóság alá került Norvégia egyik alkirályához.^[4]

A kereszténység felvétele

1008-ban^[7] Husabyban felvette a keresztséget.^[8]

Norvég–svéd háború

1015 után Olav Haraldsson visszatért a norvég trónra, és elűzte a svéd királyt Bohuslän-ből, végső győzelmet azonban nem volt képes aratni felette. A hosszú harcok alatt a Keleti-tenger túlsó partján élő svédek függetleníteni tudták magukat az adórendszertől. Az ország ügyeinek elhanyagolását látva a svéd nép arra kényszerítette Olaf királyt, hogy kössön békét Olaf Haraldssonnal (akihez feleségül kellett adnia másik törvénytelen leányát, Astridot^[4]), sőt svéd királyként sem ismerték el a továbbiakban. Törvényes leánya, Ingigerth Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem felesége lett.^[4]

Halála

Élete végére Olaf királyt Svea népe arra kényszerítette, hogy hatalmát szorítsa vissza Västergötlandra, míg fia Jakab megkapta a királyi címet. Egy norvég - balti szláv hajóhad elleni csatában halt meg Swold szigete mellett: veresége után (viking szokás szerint) vízbe ugrott.^[6] Skarában vagy Linköpingben temették el.

A kereszténység

Olaf uralkodásáról a korabeli források sokszor ellentmondásosak. Ő volt az első svéd király, akinek uralkodását a Hamburg-Brémai Érsekség elismerte.^[9] Az első svéd király, aki megkeresztelkedett, és keresztségét meg is tartotta. A keresztelési ceremóniát a hagyomány szerint Szent Sigfrid vezette. A király részt vállalt a kereszténység terjesztésében is a skandináv területeken,^[9] így Izland és Norvégia apostolának tekintik.^[6] Bár hitbuzgó kereszténnyé vált, de az ősi skandináv vallásnak az uppsalai pogány szentély köré csoportosult hívei megakadályozták abban, hogy kényszerrel bevezesse a kereszténységet.^[4] Az európai országokból küldött misszionáriusok azonban véghez vitték a térítést.^[4]

Családja

• Olafnak házasságából Mecklenburgi Estriddel^[10] (979 – 1035) két gyermeke ismert:
  • Ingegerd^[10] (1001 – 1050. február 10.), aki 1019-ben Jaroszláv novgorodi nagyfejedelem felesége lett.
  • III. Anund^[10] (1008. július 25. – 1053), a későbbi svéd király (ur.: 1022 – 1050),
• Ezen kívül két törvénytelen gyermeke született a vend Edla^[10] nevű ágyasától:
  • Edmund^[10] (1007 – 1061), később svéd király (ur.: 1050 – 1061),
  • Astrid^[10] (? – 1035), aki 1019-ben a norvég Olaf Haraldsson felesége lett,

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Bengans historiasidor (svéd nyelven). Wadbring.com

Kapcsolódó szócikkek

• Svédország uralkodóinak listája
• Svéd királyok családfája
• Svédország társadalma a középkorban

Előző uralkodó: VI. Erik

Svédország uralkodója 994 – 1021

Következő uralkodó: III. Anund