Jens Stoltenberg

Jens Stoltenberg
Született	1959. március 16. (65 éves)[1][2][3][4][5] Oslo[6][3]
Állampolgársága	norvég
Nemzetisége	norvég
Házastársa	Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7]
Gyermekei	két gyermek: Catharina Stoltenberg
Szülei	Karin Heiberg Thorvald Stoltenberg
Foglalkozása	közgazdász politikus államférfi
Tisztsége	deputy member of the Parliament of Norway (1989–1993) államtitkár (1990. november 12. – 1991. november 22., Ministry of Climate and Environment) a Storting tagja (1991. november 22. – 1993. szeptember 30.) a Storting tagja (1993. október 1. – 1997. szeptember 30.) Minister of Energy (1993. október 7. – 1996. október 24.) Minister of Finance of Norway (1996. október 25. – 1997. október 17.) a Storting tagja (1997. október 1. – 2001. szeptember 30.) Prime Minister of Norway (2000. március 17. – 2001. október 19.) a Storting tagja (2001. október 1. – 2005. szeptember 30.) pártelnök (2002–2014, Munkáspárt) a Storting tagja (2005. október 1. – 2009. szeptember 30.) Prime Minister of Norway (2005. október 17. – 2013. október 16.) a Storting tagja (2009. október 1. – 2013. szeptember 30.) a Storting tagja (2013. október 1. – 2017. szeptember 30.) NATO-főtitkár (2014. október 1. – nincs)
Iskolái	Oslo Waldorf School Székesegyházi iskola, Oslo Oslói Egyetem Department of Economics (–1987)
Kitüntetései	European of the Year, Norway (2003)[8] Child Health Prize (2005)[3] Peer Gynt irodalmi díj (2012)[9] Hal Kock Award (2012)[10] King Harald V's Jubilee Medal 1991–2016 (2016)[11] Gunnar Sønsteby Prize (2023)[12] Henry A. Kissinger Prize (2023)[13] Name of the Year (2023)[14] Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2023. szeptember 4.)[15]
Politikai pályafutása
Párt	Munkáspárt (1973–)[3]
A NATO 15. főtitkára
Hivatali idő 2014. október 1. – 2024. szeptember 30.
Előd	Anders Fogh Rasmussen
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 2005. október. 17. – 2013. október 16.
király	V. Harald
Előd	Kjell Magne Bondevik
Utód	Erna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 2000. március 3. – 2001. október 19.
király	V. Harald
Előd	Kjell Magne Bondevik
Utód	Kjell Magne Bondevik
Jens Stoltenberg aláírása
Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jens Stoltenberg ( hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)^[16] norvég közgazdász, politikus, 2014-től a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Pályafutása

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.^[16]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.^[16]

Első miniszterelnöki időszaka

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.^[17][18]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.^[19]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.^[20]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.^[21]

NATO-főtitkárként

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.^[22] Eredetileg négy évre választották, majd 2017-ben és 2019-ben is újabb két-két évre újraválasztották.^[23]

2022-ben a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki.^[24] Eredetileg az év őszén foglalta volna el új posztját azonban az orosz–ukrán háború miatt újabb egy évre újraválasztották a NATO főtitkárának, új pozíciójáról így lemondott. 2023-ban újabb egy évre újraválasztották.^[25]

NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg.

Családja

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.^[16]

Jegyzetek

Források

• ↑ HVG, 2013.10.14.: Lemondott a norvég miniszterelnök. HVG Online, 2013. október 14. (Hozzáférés: 2014. október 2.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Norvégia 2009: választás és törésvonalak Kitekintő 2009. szeptember 29.