Kiskunság
A Kiskunság nagytáj az Alföldön, a Duna–Tisza közének magyarországi részén található.
Földrajza
A Kiskunság a Duna-Tisza közi homokhátságon található, a Pesti-síkság és Bácskai-síkvidék között. A két folyóhoz képest jó 30-50 méterrel magasabban található térszín, amit főleg az ős-Duna hozott létre. Ugyanis régebben a Duna még nem a ma látható vonalán folyt, hanem északnyugat-délkeleti irányban, így terjedelmes hordalékkúpot hozott létre. Ez a homokhátság tetején meghaladja a 130 méter tengerszint feletti magasságot, amely igen jelentős a Tisza kb. 80 és a Duna völgyének kb. 90 méteres tengerszint feletti magasságához képest.
A terület talaja nagyrészt homokos illetve szikes, de réti talajok is találhatóak. A Kiskunság közepe a legmagasabb térszínek a leginkább terméketlenek, mivel itt jut legnagyobb uralomra a homok, ami a szél hatására buckákat hozott létre. Fülöpháza határában található két, nagyrészt eredeti formájában megmaradt homokdűne is (fülöpházi homokbuckák).
A vidéken igen nagy problémát okoz a '80-as évek óta egyre fokozódó vízhiány, igen magas az ariditási index mértéke. A szabadszállási Kondor-tó, a ladánybenei Madaras vagy a lajosmizsei Nyír-tó mind eltűnt. Olyan tanulmányok is napvilágot láttak már, amely szerint a Kiskunság egy része egyike lesz Európa félsivatagi tájainak. A vízhiány, illetve a Duna és Tisza közötti hajóút megteremtése céljából már 300 éve foglalkoznak egy Duna-Tisza csatorna építésével a Kiskunságon át.
Története
Nevét a területén a tatárjárás után letelepedett kunokról, illetve a török hódoltság megszűnte után szervezett önálló (1876-ig fennállott) közigazgatási egységről (Jászkun kerület) kapta. Középkori lakossága a 16. századra elmagyarosodott és magas szintű paraszti kultúrát fejlesztett ki. A hódoltság a népesség pusztulását, elmenekülését és nagyarányú keveredését idézte elő. A 18. század elején mindössze öt nagyobb helysége létezett: Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunhalas. A Kiskunság pusztáinak újratelepülésében az egykori kun előzményű reliktumok baranyai és más Kelet-dunántúli települőkkel is kiegészült református lakosságán kívül a Jászság római katolikus népessége is részt vett egészen a 19. századig (Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma). A Felső-Kiskunságban jászsági eredetű települések Kerekegyháza, Ladánybene, Lajosmizse, Kocsér és Jászkarajenő.[1] Különösen a jászkun redemptio után (1745) gyorsan megerősödtek mezővárosi jellegű közösségei, amelyekben jelentős extenzív állattartást tett lehetővé a pusztabérletek rendszere, részben ennek következményeként alkalmazták a szálláskertes településrendszert.
Légi felvételek
-
-
Böddi-szék (Dunatetétlen) -
Böddi-szék (Dunatetétlen) -
-
Kelemen-szék (Fülöpszállás) -
Kelemen-szék (Fülöpszállás) -
Kelemen-szék (Fülöpszállás) -
Büdös-szék (Szabadszállás) -
Büdös-szék (Szabadszállás) -
Böddi-szék (Dunatetétlen)
Térképek
-
-
-
Közigazgatási egységek egy 1862-es térképen
Kiskun települések
- Kecskemét
- Lajosmizse
- Fülöpszállás
- Kiskundorozsma (Szeged városrésze)
- Kiskunfélegyháza
- Kiskunhalas
- Kiskunmajsa
- Kiskunlacháza
- Kunszentmiklós
- Szabadszállás
- Balotaszállás
- Bordány
- Csólyospálos
- Felsőlajos
- Forráskút
- Fülöpháza
- Fülöpjakab
- Gátér
- Imrehegy
- Izsák
- Jakabszállás
- Jászkarajenő
- Jászszentlászló
- Kerekegyháza
- Kocsér
- Kunfehértó
- Kunszállás
- Ladánybene
- Lajosmizse
- Móricgát
- Orgovány
- Páhi
- Petőfiszállás
- Pirtó
- Pusztamérges
- Szank
- Üllés
- Zsana
- Zsombó
- Kiskőrös
Jegyzetek
- ↑ Kürti László: Lajosmizse, falu, puszta, község, város. I-II. köt. Lajosmizse, 2019, 56-58.
További információk
- kiskunsag.lap.hu
- Kiskunsági Hagyományőrző, Kézműves és Turisztikai Egyesület
- Gyárfás István: A jászkunok története (I–IV. Kecskemét–Bp., 1870–1885)
- Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936)
- Papp lászló: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása (Népr. Ért., 1940)
- Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941)
- Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959)
- Tálasi István: Kiskunság (Bp., 1977)
