Klaus Hasselmann

Klaus Hasselmann
Született1931. október 25. (92 éves)[1]
Hamburg[2]
Állampolgárságanémet
SzüleiErwin Hasselmann
Foglalkozása
  • fizikus
  • meteorológus
  • egyetemi oktató
  • oceanográfus
  • klimatológus
Tisztségeelnökhelyettes (nem ismert – 2018, Global Climate Forum)
Iskolái
Kitüntetései
  • James B. Macelwane Medal (1964)
  • Sverdrup Gold Medal Award (1971)[3]
  • Körber-díj (1990)
  • Vilhelm Bjerknes Medal (2002)[4]
  • BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award (2009)
  • fizikai Nobel-díj (2021)[5]
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2022)[6]

  • weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Klaus Hasselmann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Klaus Hasselmann (Hamburg, 1931. október 25. –) német fizikus, oceanográfus, klímakutató. 2021-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat.[7]

Pályafutása

1955-ben diplomázott a Hamburgi Egyetemen, fizika és matematika szakon. Diplomamunkáját az izotróp turbulenciáról írta. Ezután a Göttingeni Egyetemen és a Max Planck Intézetben kutatott, és 1957-ben doktorált fizikából. 1964-től 1975-ig a Hamburgi Egyetemen dolgozott, ahol az elméleti geofizika professzora és a Hamburgi Egyetem Geofizikai Intézetének ügyvezető igazgatója volt.[8]

1975 februárjától 1999 novemberéig Hasselmann a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet alapító igazgatója volt. 1988 januárja és 1999 novembere között a hamburgi Német Éghajlati Számítóközpont (DKRZ, Deutsches Klimarechenzentrum) tudományos igazgatója volt.[8] 2021-ben az Európai Éghajlati Fórum alelnöke. (Az Európai Éghajlatügyi Fórumot 2001 szeptemberében alapította Carlo Jaeger professzor és Klaus Hasselmann professzor.)

Hasselmann az éghajlati dinamikáról, sztochasztikus folyamatokról, az óceáni hullámokról, és a távérzékelésről publikált.

Hírnevét az oceanográfiában elsősorban az óceáni hullámok nemlineáris kölcsönhatásairól szóló cikkei alapozták meg. Ezekben a Feynman-diagram formalizmusát a klasszikus véletlen hullámmezőkre adaptálta. Később felfedezte, hogy a plazmafizikusok hasonló technikákat alkalmaznak a plazmahullámokra, és újra felfedezte Rudolf Peierls néhány eredményét, amelyek a hő szilárd testekben való diffúzióját nemlineáris fononkölcsönhatásokkal magyarázzák. Ez arra késztette, hogy áttekintse a plazmafizika területét, újraélesztve a kvantumtérelmélet iránti korábbi érdeklődését.

"Igazán felnyitotta a szememet, hogy rájöttem, mennyire specializálódtunk a saját területünkön, és hogy sokkal többet kell tudnunk arról, hogy mi történik más területeken. E tapasztalat révén kezdett el érdekelni a részecskefizika és a kvantumtérelmélet. Így a hátsó ajtón keresztül léptem be a kvantumtérelméletbe, azáltal, hogy nem részecskékkel, hanem valódi hullámterekkel dolgoztam," mondta egy 2006-os interjúban[9]

Hasselmann pályafutása során számos díjat nyert. 2009-ben megkapta a BBVA Alapítvány Frontiers of Knowledge Award in Climate Change díját; 1971 januárjában az Amerikai Meteorológiai Társaság Sverdrup-érmét; 1997 májusában a Királyi Meteorológiai Társaság Symons-emlékérmét; 2002 áprilisában az Európai Geofizikai Társaság Vilhelm Bjerknes-érmét.

2021 októberében bejelentették, hogy „a Föld éghajlatának fizikai modellezéséért, a változékonyság számszerűsítéséért és a globális felmelegedés megbízható előrejelzéséért” elnyerte a fizikai Nobel-díjat.[7]

Jegyzetek

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  3. https://www.ametsoc.org/index.cfm/ams/about-ams/ams-awards-honors/awards/search-past-award-honors-recipients/
  4. https://www.egu.eu/awards-medals/vilhelm-bjerknes/2002/klaus-hasselmann/
  5. nobelprize.org (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. október 5.)
  6. Ordensverleihung an Hasselmann, List, Assmanns und Clark, 2022. szeptember 2. (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)
  7. a b The Nobel Prize in Physics 2021 (angol nyelven). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2021. október 5.)
  8. a b Klaus Hasselmann. mpimet.mpg.de. [2021. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 5.)
  9. Interview mit Klaus Hasselmann am 15. Februar 2006 (angolul, német bevezetővel nyelven). epic.awi.de , 2011. július 18. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 5.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Klaus Hasselmann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Sablon:FizikaiNobelDíj2001-2025
  • m
  • v
  • sz
2001: Cornell, Ketterle, Wieman · 2002: Davis, Kosiba, Giacconi · 2003: Abrikoszov, Ginzburg, Leggett · 2004: Gross, Politzer, Wilczek · 2005: Glauber, Hall, Hänsch · 2006: Mather, Smoot · 2007: Fert, Grünberg · 2008: Nambu, Kobajasi, Maszkava · 2009: Kao, Boyle, Smith · 2010: Geim, Novoszjolov · 2011: Perlmutter, Schmidt, Riess · 2012: Haroche, Wineland · 2013: Englert, Higgs · 2014: Iszamu, Hirosi, Súdzsi · 2015: Kadzsita, McDonald · 2016: Thouless, Haldane, Kosterlitz  · 2017 Thorne, Barish, Weiss  · 2018 Ashkin, Mourou, Strickland  · 2019  Peebles, Mayor, Queloz  · 2020 Penrose, Genzel, Ghez  · 2021 Manabe, Hasselmann, Parisi · 2022: Aspect, Clauser, Zeilinger · 2023: Agostini, Krausz, L’Huillier
A teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000)
Nemzetközi katalógusok
  • Fizika Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap