Willard Boyle

Willard Boyle
Életrajzi adatok
Született1924. augusztus 19.
Amherst
Elhunyt2011. május 7. (86 évesen)
Wallace
Ismeretes mint
  • fizikus
  • feltaláló
  • fotográfus
  • tudós
  • cégvezető
Iskolái
  • McGill Egyetem
  • Lower Canada College
Szakmai kitüntetések
  • fizikai Nobel-díj (2009, Charles K. Kao, George E. Smith, 2 500 000 kr)
  • Stuart Ballantine Medal (1973)
  • Companion of the Order of Canada
  • National Inventors Hall of Fame (2006)
  • Charles Stark Draper-díj (2006)
  • IEEE Morris N. Liebmann Memorial Award (1974)
  • Edwin H. Land Medal (2001)
  • Great Immigrants Award (2010)
A Wikimédia Commons tartalmaz Willard Boyle témájú médiaállományokat.

Willard Sterling Boyle (Amherst, 1924. augusztus 19. – Wallace, 2011. május 7.) kanadai-amerikai fizikus.[1]

Életpályája

1921. augusztus 19-én született Amherst-ben; Boyle egy orvos fia volt; Quebec-be költözött a szüleivel, amikor két évesnél (1926) kisebb volt.[2] Otthon tanult édesanyjával 14 éves koráig (1938), amikor Montréalba került a Lower Canada College-be, hogy befejezze középiskolai tanulmányait. Boyle részt vett a McGill Egyetemen, de tanulmányait 1943-ban megszakította, mert csatlakozott a királyi kanadai haditengerészethez a második világháború idején. 1947-ben szerzett BSc fokozatot, 1948-ban MSc-t, 1950-ben pedig PhD-t a McGill Egyetemen.[3]

Karrierje

A doktori fokozat megszerzése után Boyle egy évet töltött a Kanadai Sugárlaboratóriumban, és két évig a Kanadai Királyi Katonai Főiskolán tanított fizikát. 1953-ban belépett a Bell Laboratóriumba, ahol 1962-ben feltalálta az első folyamatosan működő rubin lézert, Don Nelsonnal. 1962-ben a Bell Labs. leányvállalata a Space Science and Exploratory Studies igazgatója lett, amely támogatta az Apollo-programot. 1964-ben visszatért a Bell Lab-hoz, és az integrált áramkörök fejlesztésén dolgozott.

1969-ben Boyle és George E. Smith feltalálta a CCD-t,[4] amelyre közösen megkapták a Franklin Intézet Stuart Ballantine Medálját 1973-ban, az IEEE Morris N. Liebmann díját 1974-ben, 2006-ban a Charles Stark Draper-díjat, és 2009-ben a fizikai Nobel-díjat. Azonban Eugen Gordon (1930–2014) és Mike Tompsett – a Bell Laboratórium két munkatársa – szerint a fényképezéshez való alkalmazását nem Boyle találta fel.[5] A CCD lehetővé tette a NASA számára, hogy világos képet küldjön a Földről az űrbe.[6] Ez az a technológia is, amely sok digitális fényképezőgépet ma is működtet. George E. Smith azt mondta a találmányukról: "Miután elkészítettük az első képalkotó eszközöket, biztosan tudtuk, hogy a kémiai fotózás halott."[7]

1975–1979 között Boyle a Bell Labs kutatóinak ügyvezető igazgatója volt.[6] Nyugdíjas korában Halifax és Wallace között ingázott. Wallace-ban segített beindítani egy művészeti galériát feleségével, Betty-vel. 2010. június 30-án megkapta a Kanada Rendet.[8] A későbbi években Boyle vesebetegségben szenvedett, és a betegség komplikációi miatt hunyt el Wallace-ben, 2011. május 7-én.

Magánélete

1946-ban kötött házasságot Betty-vel. 4 gyermekük, 10 unokájuk és 6 dédunokájuk volt.

Jegyzetek

  1. New York Times (angolul)
  2. Archivált másolat. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
  3. Webcitation(angolul)
  4. CBC (angolul)
  5. https://spectrum.ieee.org/tech-talk/semiconductors/devices/nobel-controversy-former-bell-labs-employee-says-he-invented-the-ccd-imager
  6. a b Webcitation (angolul). [2012. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  7. Webcitation (angolul). [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  8. Governor General (angolul)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Willard Boyle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Tudósnaptár
  • Netpedia.hu
  • Meghalt a CCD feltalálója
Sablon:FizikaiNobelDíj2001-2025
  • m
  • v
  • sz
2001: Cornell, Ketterle, Wieman · 2002: Davis, Kosiba, Giacconi · 2003: Abrikoszov, Ginzburg, Leggett · 2004: Gross, Politzer, Wilczek · 2005: Glauber, Hall, Hänsch · 2006: Mather, Smoot · 2007: Fert, Grünberg · 2008: Nambu, Kobajasi, Maszkava · 2009: Kao, Boyle, Smith · 2010: Geim, Novoszjolov · 2011: Perlmutter, Schmidt, Riess · 2012: Haroche, Wineland · 2013: Englert, Higgs · 2014: Iszamu, Hirosi, Súdzsi · 2015: Kadzsita, McDonald · 2016: Thouless, Haldane, Kosterlitz  · 2017 Thorne, Barish, Weiss  · 2018 Ashkin, Mourou, Strickland  · 2019  Peebles, Mayor, Queloz  · 2020 Penrose, Genzel, Ghez  · 2021 Manabe, Hasselmann, Parisi · 2022: Aspect, Clauser, Zeilinger · 2023: Agostini, Krausz, L’Huillier
A teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000)
Nemzetközi katalógusok
  • Fizika Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap