Kurdisztáni Munkáspárt

Partiya Karkerên Kurdistan
Adatok
Elnök	Murat Karayilan Abdullah Öcalan
Alapítva	1978. november 27.
Tagok száma	kb. 10 000
Ideológia	kurd nacionalizmus szocializmus marxizmus–leninizmus kommunalizmus marxizmus feminizmus Anticionizmus[1] demokratikus konföderalizmus
Politikai elhelyezkedés	szélsőbaloldali
Nemzetközi szövetségek	Kurdisztáni Közösségek Uniója
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Partiya Karkerên Kurdistan témájú médiaállományokat.

A Kurdisztáni Munkáspárt vagy Kurd Munkáspárt (kurdul: Partiya Karkerên Kurdistan, röviden PKK) 1978-ban jött létre Abdullah Öcalan vezetésével, mint török elnyomás ellen harcoló kurd gerillaszervezet. 1984-től egészen a mai napig kisebb-nagyobb összecsapásokkal a PKK fegyveres harcot vív Törökország ellen a kurd jogokért és az egyenlőségért. A pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország és 2002 májusa óta^[2] az Európai Unió^[3] is terrorszervezetnek tekinti. 2011-ben összesen 35 terrorcselekményt követtek el, amivel a világ 9. legaktívabb terrorszervezete.^[4]

Története

Amikor a Török Köztársaságot kikiáltották 1923-ban, a török állam igyekezett homogenizálni a társadalmat. Törökországban a török állam szerint csak egy nép létezett: a török. Így főleg az ország keleti részén elnyomott kisebbségek éltek, mint például az asszírok, örmények és a kurdok. Az elnyomás és az erőszakos asszimiláció volt a török kormány érdeke. Csak török nyelvet használhattak, csak török nevet kaphattak a gyerekek, a kurdok és a Kurdisztán szavakat pedig egyszerűen még kiejteni sem lehetett. A kisebbségeket nem ismerték el, mindenkinek töröknek kellett vallania magát.

Egy kurd diákcsoport Ankarában aztán úgy döntött, hogy megalapítja a PKK-t, a Kurd Munkáspártot, amely felszabadítja a kurd embereket az elnyomástól. PKK eredetileg nemcsak a kurdokért, hanem az országban élő kisebbségek jogaiért is harcolt a török állam ellen.^[5]

Tevékenységei

1980. november 10-én a PKK és az ASALA örmény radikálisok megtámadták a Strasbourg-i török konzulátust.

1984-ben a szervezet félkatonai gerillacsoporttá alakult, Franciaországban építettek kiképzőtáborokat. Támadásokat indítottak kormányzati létesítmények, katonai és különböző állami intézmények ellen is. A PKK korábban polgári célpontokra is vadászott, így például merényletet követtek el Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Törökországban és Irakban is, 1995 óta azonban kizárólag a török fegyveres erők ellen harcol.

A PKK 1984 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal háborúban áll Törökországgal. 2012-ben béketárgyalások kezdődtek, azonban mindkét fél valamennyi alkalommal megszegte a tűzszünetet.^[6]

Szálih Muszlim, a Demokratikus Egyesülés Pártja, Rojava elnöke nagyon közel áll a PKK-hoz. A PKK együttműködik a Demokratikus Egyesülés Pártjával, együtt hozták létre a PYD fegyveres szárnyát, a Kurd Népvédelmi Egységeket.^[7]

A PKK 2014-ben több ezer jezidit kimenekített, amikor az Iszlám Állam bekerítette őket a Szindzsár-hegységben.^[8]

Aktívan részt vett az Iszlám Állam elleni harcban.^[9]

A pártból 2004-ben Kurdisztáni Szabadság Sólymai néven kivált egy csoport olyan tagokból, akiknek véleménye szerint a török vezetéssel szemben semmilyen békés megállapodásra nincs esély. Ez a szervezet a PKK tevékenységétől eltérően több alkalommal intézett támadást civilek ellen is.^[10]

Ideológiája

A szervezet kezdetben radikális baloldali ideológiájú volt, világméretű kommunista forradalmat akart, ennek keretében akarták a kurd nemzeti önrendelkezést kivívni. Az 1980-as években más etnikai csoportokkal is együttműködött, még a radikális török baloldal is segített a kurdoknak egy független államot létrehozni. Célkitűzései azonban új elemekkel gazdagodtak és jelentősen módosultak az idők során: a nemzetállami függetlenség és a demokratikus konföderalizmus fogalmai kerültek előtérbe a párt eszmeiségében. Öcalanra, akinek gondolatai a mai napig meghatározzák a part szellemi életét, jelentősen hatottak olyan radikális szerzők – Immanuel Wallerstein, Murray Bookchin –, akik meglehetősen messze állnak a párt által követett régebbi eszmei irányvonaltól.^[11]

Szervezeti felépítése

A PKK-nak több különböző vezetője van már a nyugat-európai országokban, főleg a kurd közösségekben. Bár Öcalant elfogták 1999-ben és életfogytigtartó szabadságvesztésre ítélték, sokan még mindig a PKK igazi vezetőjének tartják. Mostanra Murat Karayilan vette át az irányítást.

Kiképzőtáborok

Az első kiképzőtábor 1982-ben épült Bekaa völgyében (amelyik szíriai ellenőrzés alatt állt), amit támogatott a szír kormány és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet. Szíriából kiutasították Öcalant 1998-ban, és arra kötelezték, hogy állítsa le a kiképzőtáborait.

A határ menti észak-iraki táborokban képzik ki magukat a Kurd Munkáspárt harcosai, onnan indítanak támadást Törökország felé. Egyértelműen a legjobban felszerelt kiképzőtábor a Kandil-hegységben található.

Kiképzőtáborok bőven találhatók más országban: Eindhovenben a rendőrök találtak rá egy kiképzőtáborra. Hága, Rotterdam, Capelle aan den IJssel város közelében is találtak kiképzőtáborokat, mint ahogy Belgium eldugott helyein is vannak, amiket felszámoltak.

Zászlók

• 
  Az első PKK zászló (1978-1995)
• 
  A második PKK zászló (1995-2002)
• 
  KADEK zászlója (2002-2003)
• 
  Kongra-Gel (KGK) zászlója (2003-2005)

Felszerelés

Jegyzetek

További információk

• A párt hivatalos oldala