Lázbérci-víztározó

Lázbérci-víztározó
A Lázbérci-víztározó
Ország(ok)	Magyarország
Hely	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Vízgyűjtő terület	220 km2
Típus	Mesterséges tó
Elsődleges források	Bán-patak
Elsődleges lefolyások	Bán-patak
Hosszúság	3 km
Szélesség	0,5–1 km
Felszíni terület	0,77 km2
Legnagyobb mélység	17,3 m
Települések	Uppony, Bánhorváti, Dédestapolcsány
Elhelyezkedése
Lázbérci-víztározó Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″48.207222222222, 20.46444444444448.207222°N 20.464444°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″48.207222222222, 20.46444444444448.207222°N 20.464444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázbérci-víztározó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Lázbérci-víztározó Észak-Magyarország egyik legnagyobb víztározója, melyet a Bán-patak felduzzasztásával azért hoztak létre, hogy biztosítsa a Sajó-völgyi iparvidék (Ózd és Kazincbarcika) vízszükségletét, valamint ellássa a környező településeket ivóvízzel. A 6,2 millió m³ víztömegű mesterséges tó fontos szerepet játszik a környék életében. Területe az 1975-ben létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része, amely Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége.

Építése

A tározó építési munkálatai 1967-ben kezdődtek. A meder kialakításával egyidőben zajlott a 170 méter talpszélességű, 250 méter hosszú, 19 méter magas völgyzárógát létesítése, melyhez 250 ezer köbméter földet mozgattak meg. A gát víz felőli oldalának 10 ezer négyzetméternyi felületét 120 ezer betonlappal burkolták. A 22 méter magas vízkivételi toronyrendszer felépítésére, az árapasztó berendezés szerelésére és a tározó feltöltésére 1969-ben került sor. Az 1970-től üzemszerűen működő tározóból a Bán-pataki tisztítóműn keresztül jut a tiszta ivóvíz a borsodi regionális vízműrendszerbe.^[1][2][3]

A tározó létesítése miatt a Dédestapolcsányt Bánhorvátival összekötő országútnak a Láz-bércet nagy kanyarral megkerülő Bán-völgyi szakasza víz alá került, ezért új utat kellett építeni a két település közötti hegygerincen át. A 4½ km-es új szakasz 1969 nyarára készült el.^[3] Dédestapolcsány és Uppony között ugyancsak a Láz-bérci völgyön keresztül lehetett közlekedni; a tározó miatt ez a kapcsolat megszűnt, a később létesített üzemi út – amely a kék jelzés mentén összeköti a két települést – a közforgalom elől le van zárva.

Fekvése

Az Upponyi-hegységben lévő, festői szépségű, meredeken lefutó erdős hegyoldalakkal övezett, Y alakú mesterséges tó 77 hektáron terül el, Uppony és Dédestapolcsány között, az Upponyi-szoros folytatásában, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban. A tározó Uppony felőli részén meredek sziklafalak, törmeléklejtők, továbbá barlangok (köztük az Upponyi 1. sz. kőfülke), valamint jellegzetes „kőgombák” láthatók.

Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye (az egykori Borsod vármegye) nyugati részén fekszik, közel Heves vármegye északkeleti csücskéhez. A Kazincbarcikai- és az Ózdi járáshoz tartozik.

Vízgyűjtő területe

A Lázbérci-tározó 211,7 km²-nyi vízgyűjtőjén erednek az alábbi patakok: Bán, Baróc, Boroszló, Csernely, Eskerenna, Gizslír, Mehelycső, Nagyvölgyi, Sátai, Szána, Szilvás, Szalajka, Taró-völgyi és Úszó.^[4]

Települések

A tározó közvetlen vonzáskörzetében lévő községek: Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Lénárddaróc, Mályinka, Nekézseny, Sáta, Uppony.

Növényzet

A környező erdőket zömmel tölgyesek (csertölgy, kocsánytalan tölgy) és bükkösök alkotják. Gyakori a galagonya, a mezei juhar és az ostorménfa is. Az Upponyi-szoros északi (árnyékos) és déli (napsütötte) lejtőinek növényzete erősen eltér egymástól: előbbit erdős vegetáció, utóbbit sziklagyepek, kopárosok jellemzik, tájképileg hasonló látványt nyújtva, mint Erdélyben a Tordai-hasadék.

Horgászat, halállomány

A tó mint rekreációs terület is közkedvelt, habár fürödni tilos benne, de a parti horgászat – engedélyhez kötve, szezonális és napszakos jelleggel – lehetséges. A tározóban jelentős állománya él a következő halfajoknak: ponty, amur, süllő, harcsa, keszeg, csuka, kősügér, compó, balin, busa, naphal.^[5]

Horgászrekordok

amur: 22 kg
balin: 10,54 kg
busa: 80 kg (világrekord?)^[6]
csuka: 19,5 kg
harcsa: 50 kg
ponty: 18 kg
süllő: 9,8 kg^[forrás?]

További információk

• Halnapló - Lázbérci-víztározó Archiválva 2016. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Vendégváró
• Fotók

Források