La Manche

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

La Manche
A La Manche területe és elhelyezkedése
Országok	Nagy-Britannia, Franciaország
Települések	Dover, Calais
Elhelyezkedése
La Manche Pozíció Európa térképén
é. sz. 50°, ny. h. 2°50, -250.000000°N 2.000000°WKoordináták: é. sz. 50°, ny. h. 2°50, -250.000000°N 2.000000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz La Manche témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze a következővel: La Mancha.

Nem tévesztendő össze a következővel: Manche (megyével).

A La Manche (IPA: [la mɑ̃ʃ], jelentése franciául az ingujj, értelmező utótaggal: La Manche csatorna, angol nevén: English Channel, aminek jelentése Angol-csatorna) az Atlanti-óceánnak az a része, amely elválasztja egymástól Nagy-Britannia fő szigetét Franciaország északi partjaitól, illetve a Doveri-szoroson keresztül összeköti az Északi-tengert az Atlanti-óceán törzsterületével.

A La Manche 563 kilométer hosszú, legszélesebb részén 240, legkeskenyebb pontján (Dover és a Cap Gris-Nez között, a Doveri-szorosban) pedig 34 kilométer széles. A Doveri-szoros a La Manche legkeletibb része, ezen túl kezdődik az Északi-tenger.

Az ókori Római Birodalom idejében latinul Oceanus Britannicusnak („Brit-óceán”) nevezték, 1549-ig elfogadott neve volt a Brit-tenger.

A La Manche viszonylag sekély, a legnagyobb mélysége 172 m. Legszélesebb részén átlagos mélysége 120 méter, de Dover és Calais között csak 45 méter. Innen még keletebbre egészen 26 méterig sekélyül a „Széles Tizennégyesek” (angolul Broad Fourteens) nevű északi-tengeri területen, ahol valaha földhíd létezett Kelet-Anglia és Németalföld között.

A Csatorna-szigetek a La Manche-ban fekszenek, közel a francia oldalhoz. A La Manche nyugati végét a brit oldalon a Scilly-szigetek, a francia oldalon Ushant szigete jelzi. A La Manche francia elnevezéséről kapta nevét a franciaországi Manche megye, melynek része a Csatornába benyúló Cotentin-félsziget is.

Kialakulása

A legutóbbi jégkorszak (Angliában használt neve: Devensian) vége előtt, mintegy tízezer évvel ezelőtt, a Brit-szigetek még egybefüggtek a kontinentális Európával. Ekkor még az Északi-tengert és majdnem teljes egészében a Brit-szigeteket jég borította.

A tengerszint mintegy 120 méterrel alacsonyabb volt a mainál. A Csatorna mai területe alacsony fekvésű tundra volt, amelyen keresztül egy folyó hömpölygött. Ez a folyó vezette nyugati irányban az Atlanti-óceánba a Rajna és a Temze vizét.

Ahogy a máig is tartó interglaciális időszak megkezdődött és a jégréteg olvadni kezdett, a mai Északi-tenger déli részén nagy édesvizű tó alakult ki. Vize csak déli irányban találhatott kimenetet, mivel az észak még mindig fagyott volt. A tó végül Dover és Calais közt talált kifolyást az Atlanti-óceánba.

Az i. e. 6500 körüli időszakban a vidék késő kréta kori mészkövét erős eróziós hatások érték, így kialakultak Doveri fehér sziklák és maga a Csatorna. A hullámtörés tovább szélesítette a Csatornát és ez a folyamat ma is tart.

Története

A Csatorna Britannia fő "védműve" volt a történelem során a külső támadásokkal szemben, ami biztosította, hogy a szigeteket csak ritkán fenyegessék az európai konfliktusok.

Az ellenpélda a napóleoni háborúk és a második világháború okozta fenyegetés, amikor a Csatorna szintén védelmet nyújtott, de ez nem tehette elbizakodottá a védőket, hiszen a történelem több példát is produkált a sikeres inváziókra a szigetek ellen.

A brit fősziget déli részét már a Római Birodalom is meghódította, 1066-ban pedig a Csatorna sem volt képes megállítani a normannok invázióját. 1588-ban teljes kudarccal zárul a Spanyol armada támadása, 1944-ben pedig Angliából indult a Csatorna másik oldalára sikeres invázió (a "D-nap").

A La Manche vizein számos tengeri ütközetet vívtak: 1652-ben a Goodwin sandsi csatát, 1653-ban a portlandi csatát, 1692-ben a la hougue-i csatát, 1861-ben pedig itt csaptak össze a USS Kearsarge és a CSS Alabama hadihajók.

A történelem bizonyos időszakaiban a Csatorna különböző kulturális és politikai zónákat kötött össze: például a kelta törzsek uralta területeket a Római Birodalommal.

A franciaországi Bretagne alapítói a Brit-szigetekről betelepültek voltak a Római Birodalom bukása után, Angliának pedig a normannok hódítása adott megújult arcot és nyelvet a 11. századtól.

Átkelés, kereskedelem

A világ legforgalmasabb vizei

A La Manche-ban nem csak az átkelések jelentenek nagy forgalmat, a Csatorna egyben fontos összekötő útvonal is Észak-Európa és a világ többi része közt. Mindez a világ egyik legforgalmasabb vízi útjává teszi a Csatornát.

Kikötői

A Csatornán keresztül folytatott kereskedelem fontos tényező volt a környező népek életében már a történelem előtti időktől kezdve. Számos fontos kikötő fejlődött ki. Angliában Dover, Southampton, Plymouth, Weymouth, Portsmouth, Poole, Newhaven, Franciaországban (Calais, Caen (Ouistreham), Dieppe, Le Havre, Cherbourg-Octeville, Roscoff és Saint Malo.

Komp

A Csatorna néhány fontos kompútvonala:

• Dover-Calais
• Newhaven, East Sussex-Dieppe
• Portsmouth-Caen (Ouistreham)
• Portsmouth-Cherbourg-Octeville
• Portsmouth-Le Havre
• Poole-Saint-Malo
• Weymouth, Dorset-Saint Malo
• Plymouth-Roscoff

A Csalagút

A Csatornát ma már sokan a Csatorna-alagút néven ismert tenger alatti útvonalon keresztezik. Megépítésének gondolata már a 19. század elején felmerült, de ez az álom csak 1994-re valósult meg az angliai Folkestone és a franciaországi Calais között, miáltal az elkészült Csalagút az Egyesült Királyság és Franciaország közt biztosíthatta a vasúti összeköttetést. Az Eurostar járatok Londont, Párizst, Lille-t és Brüsszelt kötik össze.

Galéria

• 
• 
  A Csatorna-alagút nyomvonala az angliai Cheritonból (a település a kenti Folkestone közelében található) indul Franciaország felé
• 
  Az alagút a francia oldalon Calais-nél
• 
  Panoráma Cap Gris-Nez szikláiról, amelyek Franciaország Angliához legközelebbi pontján magasodnak, mindössze 34 kilométerre, látótávolságon belül a Csatorna túloldalán lévő Dover fehér szikláitól.
• 
  A Csatorna látképe, Cap Blanc-Nez, Opálpart (Côte d’Opale), Franciaország.
• 
  Klaudiosz Ptolemaiosz ókori térképe a Brit-szigetekről (Insulae Britannicae), a csatorna latin elnevezése Britannicus Oceanus
• 
  Clarkson Stanfield: St Michael’s Mount
  (a csatorna nyugati szélénél a cornwalli Penzance kikötőjének öblével szemben áll a 12. századi vár, egykori kolostor, börtön és erőd a francia Mont St. Michel brit megfelelője)^[1]

Jegyzetek

További információk

• Kőkori település a La Manche csatorna mélyén (mult-kor.hu, 2007. augusztus 15.)