Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnő

Lujza Sarolta
Uralkodóház	Bourbon
Született	1804. október 24. Portici, Nápoly
Elhunyt	1844. január 29. (39 évesen) Madrid, Spanyolország
Nyughelye	El Escorial-i királyi kolostor
Édesapja	I. Ferenc nápoly–szicíliai király
Édesanyja	Spanyolországi Mária Izabella
Házastársa	Ferenc de Paula infáns
Gyermekei	Izabella Ferdinanda infánsnő Ferenc spanyol király Henrik, Seville hercege Lujza Terézia, Sessa hercegnéje Jozefina Ferdinanda infánsnő Mária Krisztina infánsnő Amália del Pilar bajor hercegné
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Lujza Sarolta témájú médiaállományokat.

Lujza Sarolta (Mária Izabella; Portici, Nápoly, 1804. október 24. – Madrid, Spanyolország, 1844. január 29.),^[1] Spanyolország infánsnője Ferenc de Paulával, IV. Károly spanyol király legkisebb fiával kötött házassága révén. Ő volt II. Izabella spanyol királynő nagynénje. A hercegné Ferenc trónörökös (később nápoly–szicíliai király) elsőszülött gyermekeként nápolyi és szicíliai királyi hercegnőként született.

Életrajza

Származása

Lujza Sarolta (olaszul: Luisa Carlotta) 1804. október 24-én született a portici királyi palotában, a Nápolyi Királyságban, a Bourbon-ház szicíliai ágának tagjaként. Ő volt Ferenc nápolyi trónörökösnek (1825-től nápoly–szicíliai király) és második feleségének, Spanyolországi Mária Izabellának elsőszülött gyermeke és legidősebb leánya. Anyai nagyszülei IV. Károly spanyol király és Parmai Mária Lujza királyné voltak. A hercegnőnek tizenegy további testvére született, köztük a későbbi II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király.

Spanyolország infánsnőjeként

1819. június 12-én, a tizennégy éves Lujza Sarolta hozzáment a nála tíz évvel idősebb anyai nagybátyához, Ferenc de Paula infánshoz, VII. Ferdinánd spanyol király testvéréhez. A közeli rokoni házasság megszokott volt a korban, valamint gyakori a Bourbon-ház spanyol és szicíliai ágai között. A friggyel Mária Lujza elnyerte a spanyol infánsnői rangot.^[2] Kapcsolatukból az évek során összesen tizenegy gyermek született, akik közül nyolcan élték meg a felnőttkort.

1832-ben a La Granja de San Ildefonsó-i királyi palotában tartózkodó sógora, VII. Ferdinánd király súlyosan megbetegedett. A királyt titokban rábírták, hogy írjon alá egy rendeletet, ami hatályon kívül helyezi az 1830-as pragmatica sanctiót, amiben kimondják leánya, az Asztúriai hercegnő öröklését. A beteg királlyal aláíratott dokumentum újból a száli törvényeket helyezi hatályba, így Ferdinánd legidősebb öccsének, Károly Mária Izidor infánsnak kedvez. A hír hallatán Lujza Sarolta és férje Sevillából a La Granjába utazott. Az infánsnő nem tétlenkedett, hogy elérje, sógora vonja vissza az újonnan aláírt dokumentumot és továbbra is leányát, Lujza Sarolta unokahúgát tekintse halála esetén a trón várományosának. Történelmi anekdotaként maradt meg, miszerint az infánsnő az iratokat a tűzre dobta, majd az azt megmenteni igyekvő Francisco Tadeo Calomarde igazságügyi minisztert kétszer is megpofozta. Az eseményeket követően Ferdinánd király felépült, majd átadta a hatalmat feleségének, Mária Krisztinának (Lujza Sarolta húgának), aki férje egy évvel későbbi halála után az ország régense lett.

Nővére régensége alatt a testvérek közötti viszony idővel megromlott, mígnem totális rivalizálásba torkollott. Lujza Sarolta és családja száműzetésbe került, Franciaországban telepedtek le. Az infánsnő innen szponzorálta nővérével, a régens királynéval szembeni rágalmazó röpiratokat, amik Madridban jelentek meg és a Fernando Muñozzal kötött ragon aluli házassága miatt támadták a királynét. 1842-ben végül visszatért Spanyolországba, férjével és gyermekei egy részével Madridban telepedtek le. Itt élt 1844. január 29-én, harminckilenc éves korában bekövetkezett haláláig. Nem élte meg, hogy legidősebb fia, Cádiz hercege 1846-ban feleségül vegye unokahúgát, II. Izabella spanyol királynőt.

Gyermekei

Nagybátyával, Ferenc de Paula infánssal való huszonnégy éves házasságuk alatt összesen tizenegy gyermeke született:

Jegyzetek