Manfréd szicíliai király

Manfréd
Hohenstaufen Manfréd
Manfréd megkoronázása
Szicíliai Királyság királya
Manfredi I
Uralkodási ideje
1258. augusztus – 1266. február 26.
Koronázása	Palermo 1258. augusztus 10.
Elődje	II. Konrád
Utódja	I. (Anjou) Károly
Szicíliai Királyság régense
Manfredi di Hohenstaufen
Uralkodási ideje
1250. december 13. – 1258. augusztus
Elődje	I. (Hohenstaufen) Frigyes
Utódja	ő maga mint király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hohenstaufen-ház
Született	1232 Venosa, Szicíliai Királyság
Elhunyt	1266. február 26. (33-34 évesen)[1][2][3] Benevento, Szicíliai Királyság
Nyughelye	1. Beneventói csatatér 2. Garigliano-folyó partja
Édesapja	II. Frigyes német-római császár és szicíliai király (1194–1250)
Édesanyja	Bianca Lancia buscai őrgrófnő (–1333/34)
Testvére(i)	Hohenstaufen Anna nikaiai császárné Margaret of Sicily IV. Konrád német király (VII.) Henrik német király Frederick of Antioch Enzio of Sardinia Frederick of Pettorano
Házastársa	1. Beatrix savoyai hercegnő (1223–1259)
Házastársa	2. Angelina Ilona epiroszi úrnő (1242–1271)
Gyermekei	1. feleségétől: 1. Konstancia (1249–1302) 2. feleségétől: 2. Beatrix (–1307/08) 3. Henrik (1262–1318) 4. Frigyes (–1312 után) 5. Enzio (–1301 előtt) 6. Flordelis hercegnő (–1297 után) Ismeretlen nevű ágyasától: 7. Beatrix
A Wikimédia Commons tartalmaz Manfréd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manfréd (Venosa, 1232. – Benevento, 1266. február 26.), olaszul: Manfredi, nápolyi olasz nyelv: Manfredi 'e Hohenstaufen, németül: Manfred, szicíliai király. Hohenstaufen Anna nikaiai császárné édesbátyja és III. Jóannész nikaiai császár sógora, valamint (VII.) Henrik német király és IV. Konrád jeruzsálemi, német és szicíliai király féltestvére. A Hohenstaufen-ház tagja.

Élete

II. Frigyes német-római császárnak és szicíliai királynak Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Apja elismerte törvényes fiának, és végrendeletében kinevezte a Szicíliai Királyság kormányzójává, amit bátyja, az új szicíliai király (1250), Konrád is elismert. Bátyja halála (1254) után annak fia, Konradin nevében gyakorolta tovább régensként a hatalmat, aki ekkor Németországban tartózkodott. Amikor 1258-ban elterjedt az a hír, hogy unokaöccse meghalt, királlyá kiáltotta ki magát, és 1258. augusztus 10-én Palermóban királlyá koronázták. A hír ugyan hamisnak bizonyult, de Manfréd nem mondott le királyi címéről. A Hohenstaufen-házzal szembenálló pápák kiátkozták Manfrédet, de ennek ellenére is meg tudta hosszú ideig őrizni a hatalmát, és legidősebb lánya, Konstancia házasságával, amelyet az aragón trónörökössel, Péterrel, II. Jakab aragóniai királynak és Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnőnek, II. András magyar király lányának a fiával kötött 1262-ben, sikerült nemzetközileg is elismertetni a királyságát. IV. Kelemen pápa azonban VIII. Lajos francia király fiának és IX. (Szent) Lajos öccsének, Károlynak, Anjou grófjának juttatta a királyságot, és ő a beneventói csatában 1266. február 26-án legyőzte Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta, akik halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg lányai később visszanyerhették a szabadságukat. Legidősebb lánya, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családja veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak.

Anjou Károly elfoglalta az egész Szicíliai Királyságot, és székhelyét Nápolyba tette. Manfréd unokaöccse megpróbálta visszaszerezni a Hohenstaufenek királyságát 1268-ban, de Anjou Károly őt is legyőzte, fogságba ejtette, és lefejeztette. 1282-ben Manfréd veje, III. Péter aragóniai király a Szicíliai vecsernye néven elhíresült felkelés révén visszafoglalta Szicília szigetét az Anjouktól, bár az egész Szicíliai Királyságot nem sikerült elfoglalnia, de a két Szicília megosztottsága 1816-ig fennmaradt, mikor újra hivatalosan is egyesítették a két független országrészt. A két Szicíliai Királyság hivatalosan csak 1302-ben ismerte el egymást.

Manfrédot először a beneventói csatatéren temették el, majd a Garigliano-folyó partján helyezték végső nyugalomra.

Gyermekei

• 1. feleségétől, Beatrix savoyai hercegnőtől (1223–1259), IV. Amadé savoyai gróf leányától, III. Manfréd saluzzói őrgróf özvegyétől,^[4] 1 leány:
  • Konstancia (1249–1302), férje 1262-től Aragóniai Péter (1239–1285), 1276-tól III. (Nagy) Péter néven aragón király, I. Péter néven szicíliai király Palermóban (1282–1285), I. Jakab aragón királynak és Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnőnek, II. András magyar király lányának a fia, 6 gyermek, többek között:
    • Aragóniai Jakab (1267–1327), I. (Igazságos) Jakab néven szicíliai király Palermóban: (1285–1295), 1291-től II. Jakab néven aragón király
    • Aragóniai Frigyes (1271/72–1337), II. Frigyes néven szicíliai király Palermóban: (1296–1337)
    • Aragóniai Jolán (1273–1302), férje Anjou Róbert (1277/78–1343) szicíliai trónörökös Nápolyban, I. (Bölcs) Róbert néven szicíliai király Nápolyban: (1309–1343),^[5] 2 gyermek
• 2. feleségétől, Angelina Ilona (1242–1271) epiruszi úrnőtől, II. (Angelosz) Mihály epiruszi despota lányától, 5 gyermek:
  • Beatrix (–1307/08), férje IV. Manfréd saluzzói őrgróf (1262–1340), Savoyai Beatrix szicíliai királyné és III. Manfréd saluzzói őrgróf unokája, 2 gyermek
  • Henrik (1262–1318), megvakították, nápolyi fogságban halt meg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek
  • Frigyes (–1312 után), megvakították, nápolyi fogságban halt meg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek
  • Enzio (–1301 előtt), megvakították, nápolyi fogságban halt meg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek
  • Flordelis (–1297 után) szicíliai hercegnő, nem ment férjhez, gyermekei nem születtek
• Ismeretlen nevű ágyasától, 1 leány:
  • Beatrix, Rainieri della Gherardesca, Donoratico grófja

Jegyzetek

Irodalom

• Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia, Palermo, 1725. URL: L. Külső hivatkozások
• Brantl, Markus: Itinerar und Regesten Manfreds (IRM) 1250–1266 (mit Fälschungen und Deperdita), In: M. B.: Studien zum Urkunden- und Kanzleiwesen König Manfreds von Sizilien, doktori disszertáció, München, 226–488, 1994. URL: L. Külső hivatkozások

További információk

• Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia – 2014. május 23.
• Markus Brantl: Itinerar und Regesten Manfreds – 2014. május 23.
• Foundation for Medieval Genealogy/Sicily Kings Genealogy – 2014. május 23.
• Genealogie-Mittelalter/Manfred König von Sizilien – 2014. május 23.
• Euweb/Hohenstaufen Archiválva 2021. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben – 2014. május 23.
• Sovereigns, Kingdoms and Royal Landmarks of Europe – 2014. május 23.

Előző II. Konrád

Szicília királya 1258 – 1266

Következő I. (Anjou) Károly

Előző II. Frigyes

Szicília királya 1250 – 1258 (Régens)

Következő önmaga mint király