IV. Konrád német király

IV. Konrád
királyi pecsétje
Szicíliai király
I. Konrád
Uralkodási ideje
1250. december 13. – 1254. május 21.
Elődje	I. Frigyes
Utódja	II. Konrád
Német király
IV. Konrád
Uralkodási ideje
1237. május – 1254. május 21.
Elődje	II. Frigyes
Utódja	Hollandiai Vilmos
Jeruzsálemi király
II. Konrád
Uralkodási ideje
1228. május 5. – 1254. május 21.
Elődje	II. Izabella
Utódja	III. Konrád
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hohenstaufen
Született	1228. április 25. Andria
Elhunyt	1254. május 21. (26 évesen) Lavello
Nyughelye	Messinai-székesegyház
Édesapja	II. Frigyes német-római császár és szicíliai király
Édesanyja	II. Izabella jeruzsálemi királynő
Testvére(i)	(VII.) Henrik német király Manfréd szicíliai király Frederick of Antioch Enzio of Sardinia Frederick of Pettorano Hohenstaufen Anna nikaiai császárné Margaret of Sicily
Házastársa	Bajorországi Erzsébet
Gyermekei	III. Konrád jeruzsálemi és szicíliai király
Vallás	keresztény
IV. Konrád címere
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Konrád témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Konrád (németül: Konrad; Andria, Német-római Birodalom, 1228. április 25. – Lavello, Német-római Birodalom, 1254. május 21.) a Hohenstaufen-házból származó német császári és királyi herceg, II. Frigyes német-római császár és II. Izabella jeruzsálemi királynő egyetlen fia, aki Jeruzsálem királya 1228-tól II. Konrád néven, Svábföld hercege 1235-től III. Konrád néven, német király 1237-től IV. Konrád néven, és szicíliai király 1250-től I. Konrád néven 1254-es haláláig.

Élete

Ifjúkora

II. Frigyes császár és jeruzsálemi régens, valamint II. Izabella jeruzsálemi királynő fiaként látta meg a napvilágot Andriában. Ő volt Frigyes és Jolán második fia, viszont az egyetlen aki megérte a felnőttkort. Édesanyja a szülésbe belehalt. Konrád 1235-ig Itáliában élt. Ekkor látogatott először német földre. Ez alatt az idő alatt a Jeruzsálemi Királyságot, megbízott régensként, édesapja irányította. Mialatt dúlt a lombardok háborúja, Konrád dekralálta nagykorúságát, és megszüntette a régensséget Jeruzsálemben.

Német társkirályként

Amikor Frigyes elmozdította Konrád lázadó bátyját, Henriket, 1237-ben a bécsi gyűlés Konrádot választotta német királlyá. Ez a cím előjelezte a későbbi reményeket a német-római császárságra. Konrád az 1238 és 1245 közötti éveket Itáliában töltötte Frigyes mellett.^[1] A német régensi szerepet III. Siegfrid mainzi érsek töltötte be 1242-ig, amikor Frigyes ezt Raspe Henrikre, Türingia őrgrófjára és I. Vencel cseh királyra bízta. Konrád 1240-től közvetlenül is beleszólt a német politikába.

Azonban, amikor IV. Ince pápa kiátkozta Frigyest 1245-ben és Konráddal szemben Raspe Henriket támogatta, és meg is választatta ellenkirálynak 1246. május 22-én. Henrik legyőzte Konrádot a Nidda melletti csatában 1246 augusztusában. Konrád helyzete megerősítésére ez év őszén feleségül vette II. Ottó bajor herceg leányát, Bajor Erzsébetet.^[1] Annak ellenére, hogy Henrik a következő év elején meghalt^[forrás?], a fejedelmek mégis sorra elpártoltak Konrád mellől, csak a városok többsége maradt meg a hűségén.^[1] Henriket pedig ellenkirályként Holland Vilmos követte.

Konrád 1250-ben azzal rendezte a német helyzetet, hogy legyőzte Holland Vilmost és rajnai szövetségeseit.

Egyeduralkodóként

1250-ben II. Frigyes meghalt, ugyanebben az évben Konrád örökölte Szicíliát és Németországot. Mivel édesapja halála után nem egészen 2 héttel ellenségei az életére törtek, Konrád csak egy barátja önfeláldozása árán tudott megmenekülni.^[1] Talán ennek hatására is döntött úgy, hogy a teljes káoszba süllyedő Németországot maga mögött hagyva 1251 őszén Itáliába induljon Szicíliai öröksége átvételére.^[1] Többé nem is tért vissza hazájába, birodalmi kormányzónak apósát, Ottót jelölte ki.^[1]

Itáliában

Lombardiában követeket küldött IV. Ince pápához, hogy elismertesse utódlását.^[1] A Staufokban ekkorra véglegesen csalódott Ince azonban eddigre már megkeményítette álláspontját, így a megegyezés nem jött létre.^[2] Dél-Itáliába megérkezve az addig itt kormányzó féltestvérével, Konráddal karöltve elfoglalta Capuát, majd 1253-ban sikeresen megostromolta Nápolyt.^[3] Nem sokkal ezután érkezett a hír, hogy otthon meghalt legfőbb támasza, a bajor herceg.^[3]

Konrád ekkor újabb kísérletet tett a pápával történő kibékülésre, IV. Ince azonban visszautasította minden közeledési kísérletét, sőt, 1254 áprilisában ki is közösítette.^[3]

Halála

A király hadsereggel készült visszatérni a birodalomba, ám a malária – mindössze 26 éves korában – végzett vele.^[3] Erzsébet, Konrád özvegye, hozzáment II. Meinhard tiroli grófhoz, aki 1236-ban Karintia hercege lett.

Konrád 1254-es halálával interregnum kezdődött Németországban, mely alatt senki nem tudta legitimen megszerezni a császári címet. Végül a problémát Habsburg Rudolf megválasztása oldotta meg 1273-ban.

Gyermekei

• Konrád 1246. szeptember 1-jén,^[4] Vohburgban^[4] házasodott össze Wittelsbach Erzsébettel^[4] (1227 – 1273. október 9.), II. Ottó bajor herceg leányával. Házasságukból 1 fiú született:
  • III. Konrád jeruzsálemi király,^[4] más néven Konradin (1252. március 25. – 1268. október 29.)
• Ezen kívül Konrádnak született egy törvénytelen gyermeke is:
  • Konradin^[4] (? – 1269), nem összetévesztendő féltestvérével

Jegyzetek

• Bokor József (szerk.). Konrád (4), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. október 4. 

Idegen nyelvű irodalom

^ Judith Bennet és Clive Hollister: Medieval Europe, a Short History, 260. oldal

További információk

• The Imperial Family of Hohenstaufen (angol nyelven). Maltagenealogy. [2018. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 6.)

Kapcsolódó szócikkek

• Német királyok listája
• Német királyok családfája